A Duna TV Agapé című műsorában az áldozat gondolatáról és jelentéseiről beszélgettünk. A választások után nagyhéthez közeledve természetesen Krisztus áldozata is szóba került. Az agapé régi keresztény szeretetfogalom, de az ókeresztények a közös vacsorára (szeretetvendégségre) is használták, ahol Krisztus halálára is emlékeztek. A beszélgetésben mi is vacsoraasztalnál ülünk és beszélgetünk, és bár különböző helyekről jöttünk, együtt tág keresztény nézőpontból nézünk rá a világra és önmagunkra. Tapolyai Emőke szakpszichológus, Vágvölgyi Gergely műsorvezető, Csókay András idegsebész, Böjte Csaba szerzetes és én, evangéliumi teológusként. Szerintem érdekes volt a beszélgetés. Ha van kedvetek hozzá, nézzétek meg!
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Spiritualitás
Négyszemközt: pszichológus és teológus beszélget
A Budapesti Kortárs Keresztény Intézet kezdeményezésére Tapolyai Emőke klinikai pszichológussal beszélgettünk genderről, identitásról, nemi orientációról, bűnről, elfogadásról, gyermekvédelemről. Egy keresztény pszichológus és egy evangéliumi teológus, akik számára mind a személyes sorsok, mind Isten igazsága rendkívül fontos. A témák közéleti súlyához és aktualitásához mérten igyekeztünk nyíltan és őszintén szembenézni összetett és nehéz kérdésekkel is. Szeretettel és igazságban. A felvétel nem rövid, de érdemes végignézni.
Ne égjetek ki!
Kedves menekülteket segítők! Nagyjából mostanra sokan elfáradtatok és az érzelmi kiégés határán jártok. A teher viszont egyre csak nő. Vannak, akik most mozdulnának rá a segítésre (nagyon helyesen!) és tőletek kérnek tanácsokat, akik pár nap alatt veteránokká nőttetek a szemükben. Talán ti is úgy éreztek, hogy egy örökkévalóság telt már el az első menekült könnyei óta, amin először megrendültetek. Mások anyagi erőforrásokat bíznak rátok, és ti ennek a felelőssége alatt is roskadoztok. És tudjátok, ezt nem lehet a végtelenségig csinálni. Azt is sejtitek, hogy az adakozó kedv el fog apadni, sokan a túlvállalásban meg fognak keseredni, és az emberek, akikről gondoskodni kell, még mindig itt vannak.
Ukrajnából, Ukrajnába
A háború kezdete óta elsősorban Ukrajnára és a menekülőkre irányul a figyelem. Nekem is nagyon nehéz másra fókuszálnom, folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy valamit tehessek ebben a borzasztó helyzetben. Amikor tudtam, a határra mentem vagy felajánlásokat szerveztem, amikor nem tudtam, fel-alá járkáltam a lakásban. Pár napja büszkén gondoltam a fiamra, aki egy busznyi emberért ment a határra, de szinte fájt, hogy nem lehetek én is ott. Lélekben állandóan Ukrajnában vagyok. Két nap tétovázás és vergődés után tegnap lehetőségem nyílt, hogy Győri Máté barátomhoz csatlakozva kimenjek Kárpátaljára, az ukrán határ másik oldalára. Beregszászra és Kígyósra vittünk adományokat a Baptista Szeretetszolgálat hét kisbuszával. Jó volt tenni valami kézzelfoghatót, valahogy csak ebben találok most békességet.
Miért a Nyugatról írok, és nem Putyinról?
A minap nekem szegezték a kérdést, hogy miért nem írok többet Oroszországról, Putyinról, miért a Nyugatot teszem még most is a bírálataim tárgyává, amikor Ukrajna megtámadásával egészen nyilvánvalóvá vált, hogy keletről jön az igazi veszély. A kérdés fontos (bár kissé félreérti a szerepemet), ezért megpróbálom röviden megválaszolni. Mielőtt azonban hozzákezdek, arra kérem az olvasót, vessen egy pillantást a fejlécre. A nevem mellett három szó áll: teológia, spiritualitás, kultúra. Ami nincs ott, az a politika. Bár érdekel a politika, nem vagyok sem politikai elemző, sem politikai újságíró, sem politikai aktivista. Hívő teológus vagyok, aki a kultúrával is foglalkozik. Ez a különbség fontos.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK