A keresztények elbizonytalanodtak, ezért egyre ritkábban van szó arról, hogy Isten megtérésre szólítja fel a világot, amely engedetlenségben él vele szemben. Az evangéliumot is úgy ajánljuk az embereknek, mint pusztán egy lehetőséget, amelyet ha kedvük van, megragadhatnak, de semmiképpen ne vegyék tolakodásnak, hogy előhozakodunk vele. Ez lehetne bölcs taktikai meggondolás is, de félek, többről van szó. Az evangéliumot természetesen senkire sem kényszeríthetjük, és nem is a világ elítélése a feladatunk, hanem a kegyelem hirdetése, hiszen mi is kegyelmet kaptunk. Ez mégis időnként olyan értelemben tesz bennünket megengedőkké, ahogy Isten nem megengedő. Nemcsak a lázadást „engedjük meg” a világnak, ahogy Isten, hanem a lázadás világi értelmezését is. Ilyenkor akaratlanul is felmentjük a világot a felelőssége alól, ahelyett, hogy az Istennel való megbékélését sürgetnénk (2Kor 5,20). Hadd mutassak négy mondatot az Újszövetségből, amelyből teljes mértékben hiányzik ez a félreértelmezett nagyvonalúság.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Hiúkra és gyávákra nem építhetjük az életünket!
A szociológiában és a közvéleménykutatók között ismert jelenség az ún. „társadalmi kívánatosság” (social desirability) faktor, vagyis az a jelenség, hogy a véleményünket könnyen igazítjuk ahhoz, amiről úgy gondoljuk, hogy társadalmilag kívánatos, hogy ezáltal elkerüljük a megbélyegzést, a megszégyenítést, az elutasítást. Ez a jelenség ugyanúgy ismert a tudomány, a művészet és a teológia világában, mint a hétköznapi életben. Ez a tényező az egyik legveszélyesebb csapda annak a számára, aki Jézus Krisztus követője akar lenni.
Legjobb olvasmányaim 2020-ban
A korábbi évekhez hasonlóan most is összeszedtem egy válogatást azokból a könyvekből, amelyek idén a legfontosabbak voltak számomra.
Teológia
1) A Biblia ihletettsége és tekintélye (B. B. Warfield). A princetoni teológus könyve az egyik (ha nem a) legalaposabb tanulmánykötet a Biblia önmagáról adott bizonyságtételéről, amellyel teológusként eddig találkoztam. Csak a θεόπνευστος (Istentől lehelt) görög szóról annyira alapos (ötven oldalas!) és meggyőző filológiai tanulmányt tartalmaz, hogy a tekintélyes Bauer-Danker-Arndt-Gingrich féle ógörög lexikon egyetlen hivatkozásként említi a szócikkében. Megkerülhetetlen könyv a témában.
A szent és a szent
Nyáron és kora ősszel sokat gondolkodtam a szent jelenségéről a vallásokban. Egymás után négy vallástudományi könyvet olvastam el, és az élmény kapcsán megfogalmazódott bennem, mitől lesz jó az egyik vallástudományi könyv, és mitől nem lesz jó (vagy igazán jó) a másik. A négy könyv a tematikai hasonlósága ellenére eltérő utakat vázol fel a vallások megismeréséhez, azonban nem mindegyik utat tartom ugyanolyan érvényesnek. Számos oka lehet annak, hogy egy vallástudományi könyv jó-e vagy rossz, de egy szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk, amelynek nincs feltétlenül köze ahhoz, hogy az adott könyv sikeres volt-e vagy sem, hatást gyakorolt-e a kortársakra vagy feledésbe merült-e, van-e gondolati mélysége vagy nincsen. Ez a szempont az, hogy a szerző képes-e különbséget tenni szent és szent között, amennyiben a különbség a vallások szerint is vélhetően létezik. E tekintetben a négy szerzőből kettő is elvérzett.
Olvasható az Evangéliumi Fókusz új lapszáma!
Megjelent az Evangéliumi Fókusz – Teológia és Társadalom folyóirat 3. évfolyamának őszi száma (a tavaszi a pandémia miatt kimaradt)! Az Evangéliumi Fókusz lektorált folyóirat, amely azzal a reménységgel és céllal indult, hogy hozzájáruljon a magyarországi evangéliumi teológiai gondolkodás erősödéséhez, és lehetőséget adjon evangéliumi szemléletű kutatóknak, hogy teológiával és/vagy társadalomtudománnyal kapcsolatos kutatásukat publikálhassák. A mostani számban az eddigiekhez hasonlóan érdekes és színvonalas cikkek jelentek meg. Külön öröm számomra Baji Péter Az apostolok hagyománya c. könyvemről írt recenziója.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK