Majdnem pontosan egy éve írtam: „Vannak bátor keresztények, vannak halált megvető bátorságú keresztények, és van Charlie Kirk. Erre a következtetésre akkor jutottam, amikor végignéztem azt a másfél órás videót, amelyiken Kirk egymaga vitatkozik huszonegy woke egyetemista diákkal. A vitát most, a cikk írása pillanatában több mint tízmillióan nézték már meg.”

Majd ezt: „Bepillantást nyerhettünk annak az új nemzedéknek a gondolkodásába, amelyiket már a nyugati marxista elit nevelt, idomított, indoktrinált ideológiai harcosokká. A formálódó új elitet láthattuk fegyvereit köszörülve. Hol van már a posztmodern játszótér, ahol az eszmék békés párbeszéde kapcsán a tétet hiányoltuk! Hol van már a tolerancia és a befogadás lagymatag, plazmaszerű békéje, a sokféle szellemi áramlat lassú egymás melletti hömpölygése, az útkeresés, a nyelvi játékok felelőtlen El Caminója! Ez a vita agresszív volt, arrogáns, békétlen, céltudatos, dogmatikus, könyörtelen. Az egyetemisták pontosan tudták, miben hisznek, pontosan tudták, miben nem hisznek, ismerték ellenfelüket, és meg akartak őt semmisíteni. Harag volt bennük és türelmetlenség. Lélegzetvételnyi időt nem adtak a köztük lévő ellenségnek. Lincseltek.”