Pipák, könyvek és egy ismerős ruhásszekrény
A Wheaton College egyik legkülönlegesebb épülete a Marion E. Wade Center, ahova ittlétem óta már háromszor ellátogattam. A Wade Center hét ismert brit író – Owen Barfield, G. K. Chesterton, C. S. Lewis, George MacDonald, Dorothy L. Sayers, J. R. R. Tolkien és Charles Williams – hagyatékát ápolja. A gyűjtemény Clyde S. Kilby amerikai irodalmár (Wheaton College professzor) álma volt, aki először a C. S. Lewis és közte folyó levelezést tette közzé Lewis-kutatók számára. Kilby közbenjárására a Wheaton College-ban talált otthonra Lewis saját könyvtára is. A gyűjtemény fokozatosan bővült, majd...
A Szentírás Isten igéje (2)
A Szentírásról mint Isten igéjéről szóló történelmi szemelvények sorát a Westminsteri Hitvallással kezdem. A hitvallás 1643 és 1647 között született, nagyjából száz évvel Semler maximája („a Szentírás nem Isten igéje”) előtt. A magyar kiadás előszavában Horváth Levente a Westminsteri zsinatot a legjelentősebb egyházi tanácskozásnak nevezi a reformáció utáni egyháztörténeti korszakban. „Páratlan hatással voltak e zsinat dokumentumai Skócia népére és a skót teológia történetére, valamint főleg az angolszász kultúrájú régiók vallási és össztársadalmi fejlődésére.” (Westminsteri Hitvallás....
„Biztos meglesz…”
A Szentírásról szóló sorozattal párhuzamosan elindítok egy másik – valamivel személyesebb - sorozatot is, ami egy amerikai egyetemhez kapcsolódik, ahol éppen tanulmányokat végzek. Kicsit több mint egy hete itt vagyok a Chicago külvárosának számító Wheatonban, a Wheaton College Graduate School nyári ösztöndíjasaként, hogy az Újszövetség és a patrisztika területén az apostoli tekintély kérdését kutassam a korai egyház vonatkozásában. Van, akinek ez rém unalmas lenne, engem izgalommal tölt el, hogy végre hetekig egy könyvtárban lehetek, lexikonok és elsárgult, régi könyvek társaságában. Azért...
A Szentírás Isten igéje (1)
J. S. Semler 18. századi hallei teológus híres maximájában a Bibliát a történelem által korlátozottnak, de morálisan relevánsnak nevezte, és elválasztotta egymástól a „Szentírás” és az „Isten igéje” fogalmakat. Vagyis kimondta, amit utána teológusok nemzedékei harsogtak és tettek dogmává: a Szentírás nem Isten igéje. Reakcióként hívő teológusok a Biblia inspirációjáról, megbízhatóságáról és elégségességéről szóló tanokat hangsúlyozták. A Biblia körüli modern polémia a 20. század elején liberálisokra és fundamentalistákra osztotta a bibliakutatókat, és egyre inkább úgy tűnt, mintha a...
A megörökített pillanat elkárhozása
Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik azzal rontják el az ünnepeket, hogy mindent lefényképeznek vagy videóra vesznek. Ezek az ismerőseink képtelenek elfogadni, hogy a pillanat nyomtalanul elmúljék vagy, hogy egyáltalán elmúljék. A jelent a maradandóság reményében a jövő emlékezetével helyettesítik, és így a pillanat számukra örökké elkárhozik. Soha nem képesek átélni az eseményeket, mert azonnal újra akarják élni azokat. Így a jelen is olyan az életükben, mintha már múlt lenne, és a pillanatban való részvételük folytonos fényképnézegetés. De ne becsüljük le ezeket az embereket, mert ők...
Félidőben?
Mózes, Isten embere szerint „életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsolt 90,10). Ízlelgetem ezt a két számot, ugyanis éppen ma hagyom hátra a harmincas éveimet. Amennyiben a „vagy ha több” igaz lesz rám, életem felét ezennel akkor is eltöltöttem. Legfeljebb annyi van hátra, amennyit már éltem, és ez is csak engedménnyel. Persze nem kizárt, hogy tovább is élek, de azzal Mózes már nem kecsegtet. Ha a nyolcvannal számolok, pont félúton vagyok. Lehet az éveim száma kevesebb is, mondjuk hatvan, akkor viszont már az út kétharmadát megtettem. Ez furcsa, de egyáltalán nem...
Inkább (ne) így
Kerényi Imre két héttel ezelőtti „buzizós” mondata jó nagy port kavart a magyar közéletben, és ennek elsősorban azok örülhetnek, akik az LMBT kultúrkampf ügyét szeretnék végre előrébb tolni ezen a visszasztyeppésedő magyar ugaron. Kerényi valószínűleg nem érzékelte, hogy az euroatlanti hullámok ma már azonnal partra vetik az olyan megnyilvánulásokat, mint az övé, és otromba mondatával éppen azoknak tesz szívességet, akiktől el akar határolódni. Nekik pontosan az olyan mondatok kellenek, amilyen a színigazgatóé volt. Kerényi – mintha Jean Valjean groteszk reinkarnációja lenne – önként odaállt...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK