A forradalmi blöff törékeny üressége
A magvas gondolatok jóllakatnak, a magtalanok ürességérzetet hagynak maguk után. Slavoj Žižek szlovén filozófus A törékeny abszolútum – avagy miért érdemes harcolni a keresztény örökségért? (Typotex, 2011) c. könyvét olvasva folyamatosan mindkettőt éreztem. Voltak pillanatok, amikor sikerült ráharapnom egy-egy valódi gondolatra, amit ízlelgethettem, utána viszont oldalakon át rendre a puffasztott semmi következett. A kötet nagyjából ezt a ciklust járja be ismétlődő monotonitással. Elindul egy fejezet valami izgalmas felvetéssel (pl. hol kezdődik a Balkán? miért szeretjük a Coca Colát?), majd teljesen értelmetlen szóförgeteg követi, amelyről a legjobb szándékkal is lehetetlenség eldönteni, hogy jelent-e bármit. A végén egy hasonlóan talányos és semmitmondó konklúzió, köztük esetleg egy-egy bravúros gondolat. Mindez háromszáz oldalon keresztül.
A Nyugat Dosztojevszkij nélkül
A napokban terjedt el a hír, hogy a Milánói Egyetemen eltörölték a Dosztojevszkijről szóló kurzust. Paolo Neri olasz író oktatta volna a tárgyat. Az egyetem vezetése arról értesítette az írót, hogy az Ukrajna elleni katonai támadás miatt nem akarnak belső vitákat az egyetemen, ezért az előadássorozatot nem lehet most megtartani. Neri egy rövid videóban megdöbbenéssel és könnyezve mondja el az esetet. Könnyezik akkor is, amikor az Ukrajnában zajló szörnyűségekről beszél, meg akkor is, amikor bejelenti: Olaszországban ma olyan helyzet állt elő, hogy nem lehet Dosztojevszkijt tanítani. Éppen Dosztojevszkijt. Neri rámutat a dolog különös iróniájára: az orosz íróóriást 1849-ben azért ítélték halálra, mert tiltott könyveket olvasott. Most az ő könyveit nem lehet oktatni.
Megrendítő könnyek a határon
Nálam különb emberek sokkal áldozatosabban vesznek részt a segítségnyújtásban, szinte szégyellem is, hogy a magam szerepét szóba hozom. De talán mégis helyénvaló, ha megírom a saját közvetlen tapasztalataimat is arról a felfoghatatlanul tragikus helyzetről, ami a szemünk láttára bontakozik ki a háború kezdete óta. Tegnap reggeltől estig az ukrán határnál voltunk fogadni a menekülőket. Néhányan a gyülekezetünkből a Baptista Szeretetszolgálattal vettük fel a kapcsolatot, hogy miben tudunk az anyagiakon túl is segíteni. Azt hallottuk, hogy a határon nagy szükség van logisztikai és egyéb segítségre, ezért oda mentünk. A tiszabecsi iskolában alakítottak ki egy fogadópontot, ahova érkeznek az adományok és a menekültek. Néhányan egészen a határállomáshoz telepedtünk ki egy hosszú asztallal, ahol a beérkező autókba adtunk be italt, élelmet, tisztálkodási szereket, gyerekeknek csokit, bébiételt, pelenkát, esetleg játékot. Még most is csak könnyek között tudok írni arról, amit átéltünk.
Öt igei tanács a menekültek megsegítéséhez
Nagyszerű látni, hogy mennyien fognak össze az Ukrajnából érkező menekültek megsegítésében. Ezek a tömegek (vagy egy jelentős részük) most tényleg ránk vannak bízva. Több tízezer menekülő embertársunk vár befogadásra. Ez egy történelmi helyzet, amelyben nemzeti és személyes felelősségünk van. A kérdés inkább az, hogy keresztény egyénekként hogyan tudunk most jól segítséget nyújtani. A teljesség igénye nélkül öt igeverset szeretnék mutatni, amelyek a felelős segítségnyújtásról szólnak.
Viszontválasz Monostori Tibornak – Bolyki László vendégposztja
(Az alábbiakban Bolyki László viszontválaszát közlöm Monostori Tibor videóüzenetére. Előzmény: Monostori Tibor Decemberi állásfoglalása és Bolyki László válasza. Az én válaszom a Decemberi állásfoglalásra itt olvasható.)
Ébresztő
Ma reggel arra ébredtem, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Gyorsan elolvastam néhány cikket, majd a Biblia után nyúltam. Mára Jóel könyve következett, így azt olvastam végig. Jóel próféta egy egészen más korba repített vissza, és különös erővel hatott most rám Isten szava. A próféta így kezdi Izráelnek szóló jövendöléseit: „Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyesmi a ti időtökben vagy őseitek idejében? Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek!” (Jóel 1,2-3) Történelmi idők lehettek, sajátos tanulságokkal. De mit kellett elmondaniuk a gyermekeiknek és unokáiknak? Hát ezt: „Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár.” (4) Csapás csapást ért Izráelben. Mikor véget ért az egyik hullám, jött a következő. Amikor annak vége lett, következett a másik. Majd még egy. A székely mondást élték át: „a baj csőstül jön, és még gyün is hozzá”.
Az Isten országa (6) – Az ország eljövetele
Keresztelő János bejelentette az Isten országa küszöbönálló eljövetelét, a Messiás érkezését, a közeledő szétválasztást és ítéletet. Később azt is meg kellett értenie, hogy a Messiás eljövetele először nem hoz még ítéletet. „Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” (Jn 3,17) Ez az Isten jókedvének esztendeje, de még nem a bosszúállása napja. Most azt nézzük meg, hogyan érkezett meg Jézus személyében és szolgálatában az Isten országa. Ez főleg a szinoptikus evangélisták, Máté, Márk és Lukács témája. János is beszélt az Isten országáról, csak ő inkább az örök élet és a világosság szavakkal illette (pl. „múlik a sötétség, és fénylik már az igazi világosság”).
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK