A kulcs a meggyőződés – válasz Pálffy Miklós cikkére
Pálffy Miklós A piacelvű egyház c. cikkében a parlamenti választásokkal kapcsolatos írásomhoz fűzött kiegészítést. Kis időbe telt, míg megértettem, hogyan kapcsolódik az írás az enyémhez, és még most is egy kissé bizonytalan vagyok a kapcsolódást illetően, de talán így is hasznos ez a párbeszéd. A cikk egyetlen szempontot tesz hozzá az általam felsorolt hathoz: az állami támogatások olyan beidegződéseket és szokásokat konzerválnak az egyházakban, amelyeknek rendes piaci viszonyok között már rég nem lenne létjogosultságuk. Bár helyesen gondolja a szerző, hogy „a kormány kegykörén kívül eső kisegyháziként” ezeket a folyamatokat nem látom olyan közelről, mint ő, nem áll távol tőlem, amiről ír, és csak néhány tisztázó gondolatot fűznék a cikkéhez.
Keresztség a Jordánban
Napról napra több volt testén a folt,
bár igen hiú és kevély hadvezér,
az arám sereg parancsnoka volt.
Győzelmeit hős dalokba szedték,
pirultak a lányok a háta mögött,
Damaszkusz hárfái ünnepelték.
Még Izráel is miatta nyögött,
mert Jáhve Arámot támogatta meg,
nem akikkel szövetséget kötött.
Az óra visszatekeréséről
Van egy olyan nézet (még keresztények között is), hogy az emberiség haladásának egyirányú útján nem lehet visszafordulni. Még ha ez az út láthatóan meg is betegíti a társadalmakat, a történelemnek csak egy iránya van: a hagyományos intézmények lebontása, az ún. szabadságjogok folyamatos kiterjesztése, a közösségek atomizálódása, a keresztény ideáktól való távolodás, az erkölcsi paradigmaváltás véglegesítése. Azt mondják, hogy az emberiség valamilyen értelemben nagykorúvá vált: kikerült a vallás és a hagyományok gyámsága alól. A régi tekintélyeket lerombolták, az ipar és a technológia megváltoztatták a társadalmak szerkezetét, a rabszolgaságot eltörölték, a faji megkülönböztetéseknek véget vetettek, a nőket felszabadították, a szexuális devianciákról kimondták, hogy egyenrangúak a normalitással (illetve ezeken mind dolgozunk), a nemek kettősségét nemsokára teljesen meghaladjuk, stb. Nincs visszaút, csak előre mehetünk.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (40) – Ahogyan megparancsolta az ÚR
„Mózes így járt el: mindenben úgy járt el, ahogyan megparancsolta neki az ÚR.” (2Móz 40,16)
A héber szöveget olvasva írom ezeket a reggeli elmélkedéseket, és most elértem Mózes második könyvének a végéhez. A fejezet visszatérő mondata: „ahogyan megparancsolta az ÚR Mózesnek”. Khááser civvá Ádonáj et-Móse. (כַּאֲשֶׁ֛ר צִוָּ֥ה יְהוָ֖ה אֶת־מֹשֶֽׁה). Ez a mondat hangzik el a 16., 19., 21., 23,, 25., 27., 29. és 32. versekben. Mózesnek mindent úgy kellett elkészíteni, ahogyan megparancsolta neki az ÚR.
Megjelent a Teológus a sakktáblán!
Jó hír: kijött a nyomdából és már kapható Teológus a sakktáblán című esszékötetem! Megrendelhető itt is és itt is. Ezúttal szeretnék ismét köszönetet mondani a Luther Kiadónak, külön Diószegi Rita olvasószerkesztőnek, aki kezdeményezte és végig gondozta ezt a projektet, valamint Herjeczki Kornélnak és a Harmat Kiadónak, akik szintén a kiadás mögé álltak. A cím azt sugallhatja, hogy a könyv csak teológusoknak szól. Valójában éppen a sakktábla itt a lényeg, a világ egésze, amelynek különböző zugaiba és tereibe a teológus bevilágít a kinyilatkoztatás szövétnekével. A könyv esszéi a mindenségről szólnak és rólunk. Az előszóban így mondom el a könyv célját:
Pray Away – tényleg lehetetlen a változás?
Kristine Stolakis Pray Away c. dokumentumfilmje azt a narratívát teszi személyes történeteken keresztül az átlagember számára is átélhetővé, hogy a homoszexuális vágyak nem változhatnak meg, az ezért való ima tehát káros, a változással kapcsolatos megtapasztalás pedig hamis. A film szerint az imák és az ún „konverziós” (valójában „helyreállító” vagy „reintegratív”) terápiák egyáltalán nem működnek, sőt, az ún. „túlélők” (valójában „kliensek”) beszámolói alapján elképesztően kártékonyak is. Ilyen változás ugyanis nem lehetséges. Az emberek homoszexuálisnak születnek, nem azzá válnak, tehát nem lehet a homoszexualitást belőlük „kiimádkozni”, sem őket terápiával heteroszexuálissá „konvertálni”. (Mivel a szemantika fontos, itt is hadd jegyezzem meg, hogy a szakemberek a vonzalmak „reintegrációjáról” beszélnek, és teljesen önkéntes folyamatról van szó, ugyanúgy, mint amikor valaki az anorexiája, kényszeressége vagy nimfomániája kapcsán kér segítséget.) A film szerint ez kuruzslás, akkor is, ha olyan kiváló szakemberről van szó, mint a pár kocka erejéig bevágott Joseph Nicolosi. Nagyjából ezt mondja el a dokumentumfilm, rendkívül meggyőzően.
A Bibliában minden kor és kultúra megbotránkozik
Minden kornak és kultúrának megvannak a maga nehézségei a bibliai szöveggel. Az ókeresztény kor görög teológusai számára például az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy a Biblia szenvedélyeket tulajdonít Istennek, ráadásul nem is mindig a görög esztétikai ízlésnek megfelelő stílusban. No meg az, hogy az Ószövetségben Isten anyagi értelemben áldja meg az övéit, és zavarba ejtően erotikus időnként a nyelvezete.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK