Áprily Lajos, erdélyi református költő írja Kálvin, 1535 című versében: „S két szót kiált a bibliás magasság / hogy megkondul belé a végtelen: / Eleve-elrendeltetés az egyik, / s megváltó arcú társa: kegyelem.” Erről a kegyelemről, vagy ennek valamely homályos, emberi leképeződéséről vitatkozunk hetek óta a magyar társadalom formális és informális fórumain, olykor higgadtan, máskor hevesen, néha érvekkel, máskor érzelmekkel. A bicskei pedofilügyben közvetve érintett embertársunknak adott elnöki kegyelem páratlanul mélyen hasított az életünkbe, az országunkba, egyházainkba, barátságainkba, testvéri kapcsolatainkba, és a szóról most minden eszünkbe jut, csak a megváltó arc nem.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
evangélium
A kegyelem evangéliuma és a hiperkegyelem
Nem, az evangélium nem az, hogy nincs velünk semmi baj, csak fogadjuk el Isten feltétel nélküli szeretetét. Ez a hiperkegyelem üzenete, amely különbözik az igazi kegyelem evangéliumától. A kegyelem igazi evangéliuma az, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk engesztelő áldozatul, hogy ne kelljen a bűneinkben örökre elvesznünk, hanem bűnbocsánatot és életet kapjunk, és békességünk legyen ővele. Isten valóban szeret, de igaz is, velünk meg baj van, halált érdemlünk, ezért adta a Fiát értünk engesztelésül. A hiperkegyelem evangéliuma az önmegerősítésről szól, Istent is annak teszi a foglyává. A kegyelem valódi evangéliuma Krisztusról szól, aki a bűn és a halál fogságából vált meg bennünket.
Az evangélium a nagyobb ügy
Rendkívül elgondolkodtatónak tartom Pocsaji Miklós dolgozatát, amelyben azt hangsúlyozza, hogy közéleti kérdésekben nem játszhatjuk a minden ideológiától egyenlő távolságot tartó, szenvtelen, külső szemlélő szerepét. Mivel szerinte a társadalmi-kulturális topográfiában az egyház határozza meg a közepet, nem egyensúlyozhatunk a széttartó politikai ideológiák között, ahogy az ideológiák sem rendezik magukat egyensúlyi helyzetbe a kereszténységhez képest. Az írás konklúziója egy ide-oda pattogó, többszörösen újrahasznosított metaforában ölt testet: „A labda mozog, játékban van, a kérdés az, hogy focizni fogunk, vagy az evangélium féltésének álcája alatt tovább féltjük a lábunkat…”.
Őszi evangélium
Vihartépte aranylevél,
Kapaszkodik, le ne essen,
Jegenyefa ága hegyén
Hullámzik a végtelenbe.
Sápadt ködben piros angyal,
Fáradt tájra hajló fenyőn,
Árnyak között izzó magyal,
Késő szentek ujján ékkő.
Véres pettyek sárga dunnán,
Emez meghal, amaz éled,
Tűlevélen átdöfött bárd
Énekli a dicsőséget.
Az Isten országa (8) – Az ország vagy a kereszt evangéliuma?
Rátérek az Isten országa és a kereszt kapcsolatára. A sorozat előző részében így definiáltam az Isten országát: Isten királyi uralmának gyakorlása, mely által legyőzi a jelenlegi gonosz világkorszak erőit, és megszabadítja népét azok hatalmából, hogy Isten legyen az egyetlen úr az egész földön. Az Isten országa Isten dinamikus uralma, amely a Messiás által változást hoz ebbe a gonosz világkorszakba: gyógyulást, szabadulást, feltámasztást, bűnbocsánatot és új életet. De hogyan kapcsolódik ez a keresztről szóló evangéliumhoz? Miről szól Jézus Krisztus evangéliuma? A szabadulásról és a gyógyulásról, vagy az engesztelő áldozatról és a kegyelemből való megigazításról? Ugyanarról az evangéliumról van egyáltalán szó?

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK