Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

homousziosz

Az ortodoxia éltető kérge

Az inkarnáció tanához kezdettől rideg merevséggel ragaszkodtak azok, akik forró szeretettel ünnepelték az Istenembert. János apostol, aki az utolsó vacsorán a Fiú kebelére hajtotta fejét, antikrisztusoknak nevezte a megtestesülést tagadókat. Athanasziosz az egész világgal birokra kelt (Athanasius contra mundum) és öt száműzetést is örömmel elszenvedett a niceai hitért. A titkos adományokat osztogató Szent Miklós püspök a legenda szerint arcul ütötte a Krisztus istenségét tagadó Ariusz presbitert. Madách bírálta a dogmatikai merevséget, amely egyetlen i betű (homousziosz vs. homoiusziosz) miatt kész volt harcolni, és kétségkívül van valami riasztó az olyan vallási buzgóságban, amely adott esetben akár ölni is képes az igazságért. G. K. Chesterton brit író azonban éppen ennek kapcsán mutat rá az ortodoxia románcára, amelyben a lovagi páncélzat és a sárkányölő kardsuhogtatás elengedhetetlen tartozéka a valódi keresztény hitnek. „Az ortodoxia arra késztet bennünket, hogy a pokol meredek szélén ugráljunk, és csak később vesszük észre, hogy az ugrálás testgyakorlat volt, mely pompásan használt az egészségünknek. Később aztán arra is rájövünk, hogy minden drámának és regénynek épp ez a veszély a mozgatórugója. A legerősebb érv az isteni kegyesség mellett: annak ridegsége.” (G. K. Chesterton: Igazságot!, 221)

bővebben

Képzeletbeli beszélgetés Krisztusról és a keresztény egységről

Gondolatban repüljünk vissza a Kr. u. 4. századi Milánóba, mondjuk 385-be. Éppen most érkezett a városba Auxentius püspök, akit Alsó-Moesia egyik Duna-parti városából, Durostorumból helyeztek át Milánóba. Auxentius az anyacsászárné támogatását élvezi, aki azt kéri Ambrus püspöktől, hogy engedje át neki a basilica Portianá-t, a keresztények egyik fontos gyülekezőhelyét, hogy ő is szolgálatba állhasson. A dolog azért sürgős, mert húsvét ünnepe közeledik, amikor a kereszteléseket végzik, és a szokásosnál is nagyobb tömegek hallgatják az igehirdetéseket. A kéréssel csak egy probléma van:...

bővebben

Isten a Bölcsessége nélkül?

Még egy rövid bejegyzés Athanaszioszról és a „homousziosz” formula iránti elkötelezettségéről. Ariusz presbiter Krisztusról írta Nikomédiai Euszebiosznak: „Keletkezése vagy megteremtése előtt, vagy mielőtt elhatároztatott volna, vagy mielőtt megalapoztatott volna, nem volt ő, mert nem volt keletkezésnélküli... A Fiúnak van kezdete, az Isten viszont kezdetnélküli.” (Szent Athanasziosz művei, 560) Athanasziosz megvizsgálta Ariusz érveit, és számos könyvben válaszolt rájuk. Szerintem figyelemreméltóak és meggyőzőek Athanasziosz ellenérvei, mert alaposabb és körültekintőbb magyarázatot ad a...

bővebben

„Átistenülünk” Athanasziosz szerint?

Mi volt a Krisztus istenségéért vívott harc tétje Athanasziosz számára? Első látásra úgy tűnhet, hogy a Niceai zsinat tekintélye. Athanasziosznak fontos volt ez a zsinat, szóvá is tette, hogy az ariánusok hogy szólhatnak egy ilyen „tekintélyes” zsinat ellen. A Niceai zsinat tekintélye azonban önmagában nem biztos, hogy foglalkoztatta volna Athanaszioszt, ha a zsinat nem az apostoli tanítást rögzítette volna a „homousziosz” kifejezés használatával. De vajon miért tartotta Athanasziosz ennyire fontos kérdésnek azt, hogy a Fiú öröktől létezett-e, vagy csak az idők előttől, hogy Isten Fia...

bővebben

Athanasziosz evangéliumi rugalmassága?

Bár Athanasziosz a „homousziosz” (egylényegű) kifejezés védelmezőjeként vált ismertté, biblikus gondolkodása pedig a reformátorok biblicizmusával is vetekedett, az alexandriai püspök tisztában volt azzal, hogy az evangéliumi, apostoli hit iránti hűség nem pusztán bibliai szavak szajkózásából áll. Egyrészt azért nem, mert teológiai ellenfelei, a Krisztus örök istenségét tagadó ariánusok is használtak bibliai szavakat, csak éppen egészen mást értettek alattuk. Másrészt azért nem, mert bibliai igazságokat ő is csak nem-bibliai kifejezésekkel tudott megvédeni, amikor ellenfelei bibliai...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK