Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

ítélet

Az Isten országa (17) – Az ország Istene

Eddig az Isten országáról volt szó, most ejtsünk néhány szót az ország Istenéről is. Az Isten országa ugyanis – ahogy a szóösszetétel is utal rá – az Isten országa (ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ). Jézus a növekvő kalász példázatával szemléltette, hogy az ország nem az emberek, hanem az Isten ereje: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.” (Mk 4,26-29) Az ország olyankor is növekszik, amikor az ember, aki a magot elveti, alszik. Az Isten országa az Isten cselekvő hatalma a gonosz legyőzésére. De milyen az az Isten, akinek az országáról beszélünk?

bővebben

Az Isten országa (5) – Az ország beköszöntése

A Biblia tehát két világkorszakról beszél. A jelenlegi világkorszak ura a Sátán, a korszakok ura Isten, de várjuk az eljövendő korszakot, amelyben Isten lesz az egyetlen úr. Az ószövetségi próféták megjövendölték, hogy Isten uralma be fog törni a jelen valóságába, és az eljövendő kor felváltja majd a jelenlegit. Ez a jó hír a Messiás eljöveteléhez kapcsolódik, aki véget vet a gonosz uralmának. Jézus születése körül angyalok hirdették a küszöbön álló változást: megszületett „az Úr Krisztus a Dávid városában” (Lk 2,11) Az ország eljövetelét azonban egy másik küldött, Keresztelő János jelentette be nyilvánosan, egész Izráel füle hallatára.

bővebben

Nem kell tüntetni. Az ítéletet végrehajtották!

Lengyelországban az abortuszért tüntetnek, és akik tüntetnek, az abortusz tiltását nevezik erkölcstelennek. Eszünkbe juthat erről Camus mondása („azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra”), de van ennél fontosabb vetülete is annak, ami történik.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (9) – Jégeső

„Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az ÚR pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az ÚR Egyiptom földjére. Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják.” (2Móz 9,23-24)

Amikor öklömnyi jégdarabok hullanak az égből, nincs sok esélye a mezőn tartózkodó embernek a túlélésre. Egy jégdarab képes autók vastag szélvédőit is betörni, hát még egy ember koponyáját, ha nem tud időben elrejtőzni előle. Márpedig nyílt terepen nem igazán tud. Az égből aláhulló jégdarabok tökéletes képei az isteni ítéletnek: mintha milliónyi mennyei kalapács csapkodná a tájat. Egyiptomban pontosan ez volt a helyzet. Az ÚR támasztott mennydörgést és jégesőt.

bővebben

Miért gyűlölik emberek Istent?

Régen erősnek éreztem a gyűlölet szót Istennel összefüggésben, akkor is, ha a Biblia használja. Azt gondoltam, az emberek nem gyűlölik Istent, legfeljebb nem hisznek benne. Közömbösek vagy kételkedők, de nem utálják Istent, inkább csak nem érdekli őket az Isten-kérdés, vagy egyszerűen nincsenek meggyőződve Isten igazságáról. Ma már máshogy látom. Minél alaposabban figyeltem az embereket és a köztük lévő kapcsolatokat, annál egyértelműbb lett számomra, hogy az Isten-kérdés a legmélyebb motivációs bázisa a viselkedésnek. Akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Sőt, abban is biztos vagyok, hogy a gyűlölet pontos és helyénvaló kifejezés az emberek Istenhez való viszonyulásának leírására. Emberek tényleg gyűlölik Istent, és ez mélyen meghatározza a gondolkodásukat és a cselekedeteiket. De vajon mi okuk lehet erre?

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK