Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szabados Ádám

Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (14) – Örömteli istenfélelem

„Így tanuld meg félni Istenedet, az URat mindenkor!” (5Móz 14,23b)

Az istenfélelem nem egyszerűen egy érzés. Tanulni lehet. Amikor az ember csecsemő a hitben, kevesebbet tud az istenfélelemről, mint amikor felnövekszik és érettségre jut, hiszen az érett hívő az istenfélelmet bizonyos értelemben megtanulta. De vajon mire utal itt az, hogy „így” tanuld meg? A l’máán tilmád (‎לְמַ֣עַן תִּלְמַ֗ד) pontosabb fordítása az lenne, hogy „azért, hogy megtanuld”, de a lényegen ez nem változtat. Van egy cselekvéssor, amit ha Izráel népe elvégez, megtanulja félni az URat. Mi ez a cselekvéssor ebben a kontextusban?

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (13) – Elvetemült emberek

„Ha valamelyik városodról, amelyet Istened, az ÚR ad neked, hogy ott lakj, azt hallod, hogy elvetemült emberek támadtak köztetek…” (5Móz 13,13)

Az „elvetemült emberek” a héberben így hangzik: ánásim bené-belíja’al (‎אֲנָשִׁ֤ים בְּנֵֽי־בְלִיַּ֙עַל), azaz „emberek, belíja’al fiai”. A szó később tulajdonnévként is szerepel a Bibliában: Beliál. Pál ezt írja például a korinthusiaknak: „Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?” (2Kor 6,15) Ebben a fejezetben a belíja’al azonban olyasmit jelent csak, hogy haszontalanság, gonoszság, alávalóság (Károli istentelenségnek fordítja). A héberben a valaminek a fia kifejezés arra utal, hogy az illető hordozza annak a belső tulajdonságát, aminek a „fia”. A „haszontalanság fia” tehát haszontalan ember.

bővebben

Polányi az élet titkáról

A Tűzfal podcast hetvenötödik részében Polányi Mihály kémikus, tudományfilozófus forradalmi jelentőségű esszéjéről beszélgetünk, amelynek címe: „Az élet visszavezethetetlen struktúrái”. Amire ez az esszé rámutat, porrá zúzza a materialista világképet, de a jelentősége jóval túlmutat ezen is: fontos személyes vonatkozásai vannak mindannyiunk számunkra. Egyébként a fenti képet jól figyeljétek meg, mert egyes részleteire hivatkozunk a beszélgetésben. Amit ezúttal is megnézhettek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathattok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a...

bővebben

A kétszázötven éves amerikai demokrácia alkonyát látjuk?

Kétszázötvenedik születésnapját ünnepli a független Amerika, és talán soha nem volt akkora szüksége az emlékezésre, mint most. 1776. július 4-én írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, melynek érdemi szövege így kezdődik: „Ezen igazságokat maguktól értetődőnek tartjuk: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett; hogy Teremtője elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket; s hogy e jogok közé tartozik az élet, a szabadság és a boldogság keresésének joga.” Ez az ország tehát kezdettől a Teremtőből, a természet törvényeinek Istenéből vezette le saját létezését, és ezzel eldöntötte a kérdést, hogy vajon az istenhitből származtatott társadalomfelfogás elhárítandó veszélyt jelent-e a demokráciára, vagy éppenhogy alapja annak.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (12) – Nyugodtan élvezd!

„Ehetsz lakóhelyeden, amennyit csak kívánsz.” (5Móz 12,21b)

Amikor egy zsidóra gondolunk, aki megtartja az ószövetségi étkezési törvényeket (pláne azok rabbinikus kiterjesztéseit), elsőre könnyen a szigorú tiltások jutnak eszünkbe. Ahogy Pál idézi: „Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!” (Kol 2,21) Isten szándéka azonban még a mózesi szövetség alatt sem az volt, hogy népe finnyásan, aszkéta önmegtartóztatással viszonyuljon az ételekhez. Éppen ellenkezőleg: övéi örvendezve egyenek és élvezzék azt, ami a tényárjukra kerül!

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK