Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Divinity

A szolgálólány meséje nem mese: nőket ma is használnak keltetőként

Nehezen kezdek el egy filmsorozatot, mert kicsit kényszeres vagyok abban, hogy ha egyszer elkezdtem, be is fejezzem. Így voltam A szolgálólány meséjével is, amit annak idején kulturális apologetikai érdeklődéssel kezdtem nézni, és leginkább amiatt is akartam befejezni (meg ha már elkezdtem). Hogy mi az alapvető problémám a sorozattal, azt itt és itt már megírtam. Most egyetlen gondolatot osztanék meg, ami lazábban kapcsolódik a szériához, viszont szorosan összefügg azzal a kulturális trenddel, amely a képzeletbeli Gileádból átvett piros ruhás, fehér fejfedős valódi tüntetőkben testesül meg. Azokra gondolok, akik rendre megjelennek keresztény rendezvényeken, és szolgálólányoknak öltözve tiltakoznak a nők keltetőgépekként való kezelése ellen. Egyszerűbben fogalmazva: azok ellen, akik fontos női erénynek tartják az anyaságot, és ellenzik az abortusz gyakorlatát. Van valami groteszk félreértés ebben a trendben, de az egyik legnyilvánvalóbb ellentmondásra eddig kevesen mutattak rá.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (19) – Vörös

„Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek semmiféle fogyatkozása nincs, és még nem volt rajta iga.” (4Móz 19,2)

Vajon miért éppen vörös legyen a tehén? Miért ne mondjuk barna, fehér, vagy tarka? A szöveg nem ad erre választ, ezért csak találgathatunk. A tehén sorsa az lett, hogy miután a táboron kívül levágták, majd a véréből a kijelentés sátra elé hintettek hétszer, a tehenet minden részével – beleértve a ganéját is – elégették. A tehén hamvaiból azután megtisztító vizet készítettek, amellyel azokat kellett megtisztítani, akik holttesttel érintkeztek. Ez önmagában még nem ad választ a kérdésre, hogy miért éppen vörös legyen a tehén.

bővebben

Gondolatok az apologetikai változásokról – Hamar Dávid írása

Két hete lehetőségem volt, hogy részt vegyek egy európai apologetikai beszélgetésen, ahol különböző országok vezető evangéliumi apologétái dugták össze a fejüket Oxfordban. A találkozó célja az volt, hogy megértsük a jelenleg zajló kulturális változásokat, és gondolkodjunk és vitázzunk arról, hogy mi lenne a megfelelő keresztény válasz a kialakuló kulturális klímában. Ennek tanulságait összegzem.

bővebben

Charlie Kirk fordulópont?

Charlie Kirk meggyilkolása egy egész generáció meghatározó élménye lett. A Tűzfal podcast ötvenkilencedik részében róla beszélgetünk, és néven nevezzük a szobában lévő elefántot is. Vajon keresztény mártír ő, vagy a politikai szerepvállalás áldozata? Lehet egy aktivista apologéta? És egy apologéta aktivista? Fordulópont Charlie Kirk halála? Izgalmas kérdések, nem kerüljük meg őket. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!...

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (18) – Maga az Úr

„Ajándékul adom nektek a papi tisztet.” (4Móz 18,7b)

Talán van, aki emlékszik még a Mózesről készült 1974-es filmre (eredetileg minisorozatra), amelyben Burt Lancaster játszotta a főszerepet, és Anthony Quayle Áron szerepét. A film egyik jelenete a retinámba vésődött. Az aranyborjú után járunk. A bálványimádásban Áron szégyenteljes szerepe a történet egyik mélypontja, de ami utána következik, az a történet rám gyakorolt hatásának volt a mélypontja. Áron ekkor lesz főpap. A dramaturgia nem lehet véletlen: Áron szomorúan lehajtja a fejét, arca komoly, öröm vagy hála helyett bűntudat és súlyos felelősségérzet tükröződik a tekintetén. Lényegében vezeklésként kapja a főpapi felelősséget. Élete hátralévő idejét papként kell eltöltenie, folyamatos engesztelést végezve önmagáért és a népért. A filmben ez nem kitüntetés. Ez büntetés.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK