A Telex ezzel a címmel adott hírt Jordan B. Peterson legutóbbi budapesti előadásáról: „Jordan Peterson, a bácsi, aki a kocsmapultnál magyaráz összevissza a Bibliáról”. Nekem meg erről S. Kierkegaard egyik mondata jutott eszembe, amit így parafrazálnék: ha Jordan Petersont majom nézte, nem nézhetett apostol vissza rá. Az indexes/telexes csapat mindig mélyen cinikus volt, a cinikusok pedig sok jó dologról maradnak le – most is ez történt. Ott voltam ugyanis az előadáson, és mást tapasztaltam. Az azért a telexes újságírónak is föltűnt, hogy mennyien jöttek el: én ötezer emberről tudtam, ők tízezerről írnak. Nem tudom, mennyien voltunk, de egy angol nyelvű (fordítás nélkül) filozofikus előadás meghallgatására gyakorlatilag megtelt a Papp László Aréna, főleg fiatal férfiakkal. Külföldről is sokan jöttek: a Telex románokról ír, de körülöttem franciául, angolul, olaszul beszéltek. Természetesen mindenkinek joga van a saját megéléséhez, az újságírónak is, de én nem egy bácsit láttam, aki a kocsmapultnál magyaráz, hanem egy kiváló elme mély, releváns és jegyzetek nélkül előadott gondolatmenetét hallgattam, amely örvendetes módon éppen a Biblia partjainál szenvedett hajótörést. Aki kedd este kocsmában érezte magát, az szerintem kocsmába akart menni.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Filozófia
Mit kaptam Jusztinosztól?
Az idei életrajzi előadást Jusztinosz, második századi filozófus-mártírról tartottam. Vanyó László katolikus egyháztörténész a következőt írja róla: „Az apologéták között kétségtelenül a legjelentősebb Jusztinosz, akit a keresztény utókor »filozófus és vértanúként« tisztel. Jusztinosz munkássága a kereszténység történetében markánsan jelzi azt a fordulatot, amikor a kereszténység leveti a rabbiköpenyt, s görög khitonban mutatkozik meg a világ előtt. A vértanú filozófus munkásságával részletesebben kell foglalkozni, mert minden későbbi egyházatya az ő tanítványának tekinthető.” (Ókeresztény írók I., 240) Ebben az előadásban Jusztinosz apologetikai munkáját a görög filozófiával, a zsidósággal és a bibliai teológiával, valamint a római társadalommal való kapcsolatában mutatom be, és hogy miért releváns mindez számunkra is. Az előadást itt lehet meghallgatni (az oldal aljára görgetve). Ez volt kereken a huszadik.
Szent Benedek válaszútján: a válság gyökerei
Folytatódik a Tűzfal podcast, és a mostani hetedik részben Rod Dreher (jelenleg Budapesten élő) amerikai publicista nagy visszhangot keltett kötetéről beszélgetünk, amely a keresztények túlélésére dolgoz ki stratégiát egy posztkeresztény korban. Azt beszéljük át Bolyki Lacival, hogy Dreher szerint hogy jutottunk ide és melyek a válság gyökerei. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!...
C. S. Lewis: Az öröm vonzásában
A Tűzfal podcast ötödik részében C. S. Lewis Az öröm vonzásában című önéletrajzi könyve kapcsán az ateizmusról, a romantikáról, az okkultizmusról, a megtérésről, az önvizsgálatról és az Öröm édesbús vágyakozásáról beszélgettünk. Meg arról, hogy melyikünkre hogyan hatott ez a különös könyv. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
A tudomány szenvedélyei – válasz Sitku Tibornak
Sitku Tibor (Sytka) A színfalak mögötti Intelligens Tervezés című válaszcikkében (Az ID nem „kreacionizmus”, miért mondják sokan mégis annak? c. posztomra reagált) a feltételezett vallásos motivációt kéri számon az értelmes tervezettség (ID) paradigmán. Érdekes módon ezzel éppen azt a hibát követi el, amit a cikkemben szóvá tettem: összekeveri a tudós motivációját a tudományos kutatással. Ha a tudományos kutatás kritériuma a megfelelő világnézeti motiváció (vagy annak hiánya) lenne, ezer és ezer módon diszkvalifikálhatnánk tudományos projekteket, ahelyett, hogy magára a tudományra és az érvekre figyelnénk. Ha megnézzük, hogy többek közt mi motiválta mondjuk Darwint (személyes tragédiák miatt az istenhite megrendülése), mi motiválja Dawkinst (lehessen intellektuálisan megelégedett ateista), vagy mi motiválta Keplert, Newtont, Faradayt, Pasteurt, Maxwellt és Planckot (a teremtésben Isten gondolatainak felfedezése), ugye, a motiváció alapján nem is olyan egyértelmű, hogy akkor most ki végez valódi tudományos kutatást. Pontosabban teljesen egyértelmű: mindegyikük. Mert a motiváció egy dolog, a kutatás egy másik.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK