Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Művészet

Jézus továbbra is lehetett ilyen

Megnéztük Dórával a The Chosen harmadik évadát. Ez az a Jézusról szóló sorozat, amelynek lassan félmilliárdos (!) nézettségén Joe Rogan is megdöbbent, hiszen a sorozat ezt a páratlan sikert úgy érte el, hogy nincs fent sem a Netflixen, sem az HBO-n, sem más streaming szolgáltatón, egy egyszerű, ingyenes appon nézhető. Rogan arra gyanakszik, hogy egy óriási lefedetlen piac lehet itt, a keresztényeké, amelyre ezek szerint könnyen be lehet törni. A nagy filmstúdiók valóban nem a keresztények számára készítik a filmeket, lenne mit keresniük ezen a piacon, de eddig azok a filmek sem értek el ilyen sikert, amelyek kifejezetten a keresztényeknek készültek. A The Chosen nem pusztán egy piaci rést talált meg, ennél többről van szó. A közösségi finanszírozással készült sorozat egy lenyűgöző történetet tudott eddig úgy elmesélni, hogy az a tömegeket is lenyűgözte. Valószínűleg nem is csak a keresztények tömegeit.

bővebben

Van teológia az irodalmon kívül?

Kedves emberek fülébe jutott, hogy egy ifjúsági konferencia miatt Kolozsvárra készülök, és megkerestek, hogy ha már ott vagyok, kész lennék-e egy nyilvános kávéházi beszélgetésre is Visky András íróval, akinek Kitelepítés című regényéről korábban írtam egy recenziót. Örömmel mondtam igent, különösen Andrással való régi ismeretségünk miatt. A szervezők (Koinónia Kiadó) azt a címet adták a beszélgetésnek, hogy „kinyilatkoztatás és irodalom”. Kerestük ehhez a megfelelő formát, végül úgy alakult, hogy moderátor nélkül fogunk társalogni, és nem a könyvre, inkább a könyv apropóján a mindkettőnk számára kiemelten fontos kérdésre fókuszálunk: mi a viszony a kinyilatkoztatás és az irodalom között? Így is lett. A zsúfolásig megtelt kávézóban a regény teológus olvasójaként faggattam az írót, a megjelent vendégek belehallgattak a párbeszédbe, majd a végén kérdésekkel ők is bekapcsolódtak. Hogy mi sült ki ebből, az itt visszanézhető.

bővebben

A kitelepített Isten

Visky András Kitelepítés (Jelenkor, 2022) című gyönyörű regényében a mondatok nem elkezdődnek és befejeződnek, hanem folytatódnak és abbamaradnak. Nincs nagybetű és lezáró pont, csak vessző, mert a mondatok nem itt, a könyvben kezdődnek, és nem is itt végződnek. Az író egyszerűen belelép az emlékeibe, mint egy vidám gyermek a pocsolyákba, hogy ugyanolyan hirtelen ki is lépjen belőlük, majd egy másik emlékben bukkanjon föl, hogy onnan is tovább bucskázzon a következőbe, anélkül, hogy beléjük zuhanna, mint a regénybeli szegény Arinca vágyta (mert némelyik valószínűtlenül mély), és így tovább, nyolcszázhuszonkét szökdeléssel tengerré egyesítve a kitelepített gyermekkor viharos hajnalát.

bővebben

Tiresias, „a ráncos csecsű vén”

Majdnem vége az évnek, de mielőtt lepereg, hadd említsem meg, hogy éppen száz éve, 1922-ben jelent meg T. S. Eliot The Waste Land (Átokföldje) című verse, amely a modernista költészet egyik legnyugtalanítóbb alkotása, sőt, talán az egész huszadik századé is. Erosz nyomában (Harmat, 2008) című rövid esszékötetemet is részben ez a költemény ihlette. Eliot és az Átokföldje jelentőségét akkoriban így fogalmaztam meg:

bővebben

Karácsonyi oratórium

A Tűzfal podcast hatodik részében Bolyki Lacival a Karácsony öröméről beszélgetünk, valamint Johann Sebastian Bachról, meg arról, hogy hogyan lehet a Karácsony megélése egyfajta oratórium akkor is, ha az élet fáj. Ezt az adventi epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!  

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK