Lennék a hegyben fortyogó magma,
növekvő kalász kicsinyke magja,
szárnyait tervező parányi báb,
fekete gallyként játszva a halált,
duzzadó rügy a csupasz ág végén,
ebihal tóparti nádas szélén,
rozsomákbébi egy állatkertben,
elpróbált körtánc a bálteremben,
felhúzós kakukk a déli órán,
eladott Tesla az első útján,
tavon lennék mennydörgő rianás,
kemény havon gyöngyöző olvadás,
búzasör a hűtött jégszekrényben,
tartalékos őrnagy készenlétben,
tarackok csövébe töltött golyó,
deltája felé guruló folyó,
legénybúcsú végén az, aki szűz,
az aggszűz keblében éledő tűz,
kard, mi nem lett túl korán kirántva,
csomag, mely pihen az irattárban,
de rá lett téve régen a bélyeg,
mikorra vigyék a másik félnek,
lennék a másik fél, aki várja,
vagy messzi földre induló gálya,
öreg matróz a Horn-foki ködben,
nem is kérdve, hogy kiköt-e végre,
vagy új tengerre fújja a szél,
s tavaszra Él Doradóba ér.
Lennék mindez, ha a nyirkos halált
követi a biztos feltámadás.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Művészet
The Last of Us és a Messiás
A Tűzfal tizenegyedik részében a The Last of Us című posztapokaliptikus filmsorozatról beszélgetünk, és hogy vajon miért van ilyenekre igény, hogyan telepszik rájuk a woke-ideológia, és miért mutatnak mégis akaratlanul Krisztusra. Bár látszólag idegen a téma a húsvéti ünnepektől, nagyon is van közük egymáshoz, mi legalábbis így gondoljuk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Jézus továbbra is lehetett ilyen
Megnéztük Dórával a The Chosen harmadik évadát. Ez az a Jézusról szóló sorozat, amelynek lassan félmilliárdos (!) nézettségén Joe Rogan is megdöbbent, hiszen a sorozat ezt a páratlan sikert úgy érte el, hogy nincs fent sem a Netflixen, sem az HBO-n, sem más streaming szolgáltatón, egy egyszerű, ingyenes appon nézhető. Rogan arra gyanakszik, hogy egy óriási lefedetlen piac lehet itt, a keresztényeké, amelyre ezek szerint könnyen be lehet törni. A nagy filmstúdiók valóban nem a keresztények számára készítik a filmeket, lenne mit keresniük ezen a piacon, de eddig azok a filmek sem értek el ilyen sikert, amelyek kifejezetten a keresztényeknek készültek. A The Chosen nem pusztán egy piaci rést talált meg, ennél többről van szó. A közösségi finanszírozással készült sorozat egy lenyűgöző történetet tudott eddig úgy elmesélni, hogy az a tömegeket is lenyűgözte. Valószínűleg nem is csak a keresztények tömegeit.
Van teológia az irodalmon kívül?
Kedves emberek fülébe jutott, hogy egy ifjúsági konferencia miatt Kolozsvárra készülök, és megkerestek, hogy ha már ott vagyok, kész lennék-e egy nyilvános kávéházi beszélgetésre is Visky András íróval, akinek Kitelepítés című regényéről korábban írtam egy recenziót. Örömmel mondtam igent, különösen Andrással való régi ismeretségünk miatt. A szervezők (Koinónia Kiadó) azt a címet adták a beszélgetésnek, hogy „kinyilatkoztatás és irodalom”. Kerestük ehhez a megfelelő formát, végül úgy alakult, hogy moderátor nélkül fogunk társalogni, és nem a könyvre, inkább a könyv apropóján a mindkettőnk számára kiemelten fontos kérdésre fókuszálunk: mi a viszony a kinyilatkoztatás és az irodalom között? Így is lett. A zsúfolásig megtelt kávézóban a regény teológus olvasójaként faggattam az írót, a megjelent vendégek belehallgattak a párbeszédbe, majd a végén kérdésekkel ők is bekapcsolódtak. Hogy mi sült ki ebből, az itt visszanézhető.
A kitelepített Isten
Visky András Kitelepítés (Jelenkor, 2022) című gyönyörű regényében a mondatok nem elkezdődnek és befejeződnek, hanem folytatódnak és abbamaradnak. Nincs nagybetű és lezáró pont, csak vessző, mert a mondatok nem itt, a könyvben kezdődnek, és nem is itt végződnek. Az író egyszerűen belelép az emlékeibe, mint egy vidám gyermek a pocsolyákba, hogy ugyanolyan hirtelen ki is lépjen belőlük, majd egy másik emlékben bukkanjon föl, hogy onnan is tovább bucskázzon a következőbe, anélkül, hogy beléjük zuhanna, mint a regénybeli szegény Arinca vágyta (mert némelyik valószínűtlenül mély), és így tovább, nyolcszázhuszonkét szökdeléssel tengerré egyesítve a kitelepített gyermekkor viharos hajnalát.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK