Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

A transzneműség normalizálásával a romantika váratlanul célba ért

2020. augusztus 21. | , , | 4 Hozzászólások

Az a különös jelenség, hogy a világ sok országában a transzneműség a társadalmi norma és a jogrend részévé vált, megbontva a nemek szilárd kettősségét, a romantika paradox és – a szó drámai értelmében vett –tragikus célba érése. Semmiképpen ne menjünk el a jelenség mellett, mert mindennél erőteljesebben mutatja, milyen mélyen átformálta a nyugati embert az a romantikus hiedelem, hogy amit belül érzünk, az az igaz. Tévedés ne essék, a romantika mint mozgalom maga is céltévesztett. Amikor Saint-Exupéry megfogalmazta, hogy „jól csak a szívével lát az ember”, nem úgy értette, hogy a szív érzései figyelmen kívül hagyhatnák a külső valóságot. Exupéry hitt a kötelességben („Felelős vagy  rózsádért!”), egyszerűen csak a nyilvánvaló tényt mondta ki, hogy az ész és a megfigyelés kevés az észleléshez, a legbelső intuícióink nélkül vakok vagyunk a valóság lényegére. A romantika viszont ennél jóval messzebb ment, mert a szív vágyait olyan belső iránytűvé tette, amelyhez nincs hozzárendelve, hogy merre van a poláris észak.

bővebben

Kutatók: tévedtünk, a nemváltó műtét mégsem csökkenti, inkább növeli a szorongást

2020. augusztus 19. | , , | 50 Hozzászólások

Tavaly számos hírportál számolt be arról a kutatásról, amely szerint a nemváltó műtétek eredményeképpen javul a gender diszfóriában szenvedők mentális egészsége. Az American Journal of Psychiatry nevű szaklapban 2019. október 4-én megjelent tanulmány (“Reduction in Mental Health Treatment Utilization Among Transgender Individuals After Gender-Affirming Surgeries: A Total Population Study”) ismertetésekor az American Psychiatric Association, az ABC News, az NBC News, valamint más médiumok kiemelték, hogy a nemváltó műtétek bizonyítottan csökkentik a szorongást, a depressziót és az öngyilkossági kísérleteket.

bővebben

Thomas Mann: József és testvérei 1.

2020. augusztus 9. | , | 1 Hozzászólás

Thomas Mann írt pörgős és izgalmas történeteket (gondoljunk csak a Márió és a varázslóra vagy az Elcserélt fejekre), de hosszabb lélegzetvételű művei – mint amilyen a Varázshegy vagy a József és testvérei – egyáltalán nem pörgősek és egyáltalán nem izgalmasak. Sőt, kifejezetten munkás az elolvasásuk. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy szép tavaszi reggelen valaki rászánja magát, hogy ősszel lefutja a maratont, és belekezd a fárasztó napi edzésmunkába. Tudja, hogy sokat kell a végeredményért dolgoznia, vannak napok, amikor a pokolba kívánja az egészet, mégis gyűri, kínozza magát, megküzd a kilométerekért, és akkor sem hagyja abba, amikor a teste minden porcikája azt kiáltja, hogy elég. A Varázshegy két kötete gyakorlatilag két ilyen maraton, a József és testvérei pedig három, mert a történet három vastag, ötszáz oldalas kötetből áll. Egyelőre csak az első „maratont” futottam le (a Varázshegy után), de leírom az élményeimet, mielőtt nekilátok a másik kettőnek is.

bővebben

Jordan Peterson: Marx, gender és más mumusok

2020. augusztus 1. | , , , , | 1 Hozzászólás

A Különvélemény podcast 6. részében Somody Imrével korunk egyik ikonikus gondolkodójáról, Jordan B. Petersonról kezdünk beszélgetni. A kanadai pszichológust ebben az epizódban elsősorban a transzneműséggel és a posztmodern baloldallal való kapcsolatában igyekszünk megérteni, keresztény nézőpontból. Közben olyan témákat érintünk, mint a könyörület és a sérelmi indulat, illetve a hatalom és az elnyomás közötti különbség, meg hogy van-e folytonosság a marxizmus és a posztmodern között, és hogy miért nem jó, ha nyulakként élünk. Imrével most sem értünk mindenben egyet, de formáljuk egymást, és a végén megint egy irányba nézünk. A beszélgetést itt vagy itt tudjátok meghallgatni.

bővebben

Juliska néni és a „rések istene”

2020. július 22. | , , | 5 Hozzászólások

Vitákban gyakran nekünk szegezik, hogy az Isten, akiben hiszünk, valójában a „rések istene”, vagyis pusztán egy tudatlanságon alapuló magyarázat a tudomány által még nem megmagyarázott jelenségekre. Ezt az a tapasztalat teszi valamelyest hihetővé, hogy az elmúlt évszázadokban a tudomány valóban természetes magyarázatot adott számos korábban természetfelettinek tartott jelenségre. A rések pedig egyre szűkültek, egyre kisebb helyre szorítva a „rések istenét”, vagyis a természetfelettire hivatkozó magyarázatokat, amelyek láthatóan a tudatlanságból fakadtak. Sokan ebből arra következtetnek, hogy a tudomány rései nemsokára annyira vékonyra záródnak, hogy még egy hajszál sem fér be többé közéjük, de a természetfeletti magyarázatok biztosan nem. Tegyük fel, hogy a tudomány valóban csak bezár réseket, és nem nyit újakat (a helyzet ennek pont a fordítottja), és hagyjuk egy pillanatra figyelmen kívül azt, hogy a keresztény teológia soha nem a „rések istenét” tanította, hanem a Mindenhatót, aki a másodlagos okokon keresztül is cselekszik. Vajon ebben az esetben végleg zárójelbe tehetnénk az istenhit kérdését? Hadd válaszoljak egy hétköznapi példával.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK