Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kultúra

Mi áll a posztmillennizmus erősödése mögött?

Az elmúlt évtized egyik meglepő fejleménye, hogy az amerikai keresztény világban megerősödött azok tábora, akik posztmillennista eszkatológiát vallanak. Amikor az 1990-es években elmerültem a különböző végidős modellek tanulmányozásában, a posztmillennista szemlélet annyira egzotikusnak és anakronisztikusnak számított, hogy alig lehetett kortárs teológust találni, aki képviselhette volna. Loraine Boettner volt szinte az egyetlen, aki a képzettebb teológusok eszébe jutott, esetleg még Iain H. Murray, aki megírta a The Puritan Hope című művét, rajtuk kívül viszont csak régi puritánok (mint Jonathan Edwards) és kihalófélben lévő, teljesen marginális teonomista dinoszauruszok (mint R. J. Rushdoony). A nyugati világ keresztény szempontból pedig utána nem jobbra, hanem rosszabbra fordult: derűlátásra nem volt különösebb ok, pesszimizmusra annál inkább. Úgy tűnt, a posztmillennizmus optimista szemlélete a keresztény kultúrával együtt vált a múlt részévé.

bővebben

Krisztus miatt nem lehetünk szekularisták vagy gyűlölködő keresztények

Sam Harris (a szétesett újateista négyesfogat egyik még futó lova) nemrég maga is elismerte, hogy váratlanul visszatért a kultúránkba az istenhit. Az ateizmus láthatóan megy ki a divatból, korunk divatja az „újteizmus” lett (a nélkül). Richard Dawkinsról kiderült, hogy kulturális keresztény (bár továbbra is ateista), Ayaan Hirsi Ali és Louis Perry valódi keresztényekké váltak, Christopher Hitchens és Daniel Dennett halottak, Alex O’Connor kemény ateizmusa agnoszticizmussá szelídült, a fiatalok közt csendes ébredés zajlik számos nyugati országban, az újateizmus egykor virágzó mozgalma kórházi lélegeztetőgépre került. Mintha már Sam Harris is inkább védekező pozícióból, finomabb eszközökkel próbálná hitelteleníteni a kereszténységet. Onnan jutott most ez eszembe, hogy elkezdtem hallgatni a Doug Wilsonnal folytatott friss beszélgetését, amelyben Harris az ismert idahoi lelkészt az úgynevezett Christian Nationalism felől faggatja.

bővebben

Krasznahorkai László: Sátántangó

Zseniálisan megírt iszonyat. A hatvanegyedik epizódban a Tűzfal alászálla poklokra: a friss Nobel-díjas író legismertebb regényéről és annak világnézetéről gondolkodunk. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!  

bővebben

Tom Holland: Keresztény világ (Dominion)

A Tűzfal podcast hatvanadik részében az ateista brit történész könyvét beszéljük át a Nyugat és a kereszténység kapcsolatáról. Vajon a kereszt vallása hogyan hatott a civilizációnkra, és milyen világot teremt a helyén a darwinista mítosz? A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!  

bővebben

A szolgálólány meséje nem mese: nőket ma is használnak keltetőként

Nehezen kezdek el egy filmsorozatot, mert kicsit kényszeres vagyok abban, hogy ha egyszer elkezdtem, be is fejezzem. Így voltam A szolgálólány meséjével is, amit annak idején kulturális apologetikai érdeklődéssel kezdtem nézni, és leginkább amiatt is akartam befejezni (meg ha már elkezdtem). Hogy mi az alapvető problémám a sorozattal, azt itt és itt már megírtam. Most egyetlen gondolatot osztanék meg, ami lazábban kapcsolódik a szériához, viszont szorosan összefügg azzal a kulturális trenddel, amely a képzeletbeli Gileádból átvett piros ruhás, fehér fejfedős valódi tüntetőkben testesül meg. Azokra gondolok, akik rendre megjelennek keresztény rendezvényeken, és szolgálólányoknak öltözve tiltakoznak a nők keltetőgépekként való kezelése ellen. Egyszerűbben fogalmazva: azok ellen, akik fontos női erénynek tartják az anyaságot, és ellenzik az abortusz gyakorlatát. Van valami groteszk félreértés ebben a trendben, de az egyik legnyilvánvalóbb ellentmondásra eddig kevesen mutattak rá.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK