Szavakban elmondhatatlan, hogy mekkora űrt hagy maga után Timothy Keller, aki tegnap e világból átment a mennyei dicsőségbe. Egyszer hallottam őt élőben, amikor 2009-ben vagy 2010-ben a St. Louis-i Covenant Seminary-re látogatott, ahol akkor épp exegetikai teológiát tanultam. A New York-i presbiteriánus lelkész pont olyan volt, amilyen a felvételeken is: közvetlen, mély, érdekfeszítő, inspiráló. Természetesen a cipzáros pulcsijára húzott zakóban. Nagyon sokáig tudtam volna hallgatni, ahogy lassan, megfontoltan, időnként hangosan morfondírozva, de végül mindig a lényeget megragadva válaszolt a kérdéseinkre. Biblikus volt és releváns.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Társadalom
Jordan Peterson téblábol a Biblia körül, de messze a cinikusok előtt jár
A Telex ezzel a címmel adott hírt Jordan B. Peterson legutóbbi budapesti előadásáról: „Jordan Peterson, a bácsi, aki a kocsmapultnál magyaráz összevissza a Bibliáról”. Nekem meg erről S. Kierkegaard egyik mondata jutott eszembe, amit így parafrazálnék: ha Jordan Petersont majom nézte, nem nézhetett apostol vissza rá. Az indexes/telexes csapat mindig mélyen cinikus volt, a cinikusok pedig sok jó dologról maradnak le – most is ez történt. Ott voltam ugyanis az előadáson, és mást tapasztaltam. Az azért a telexes újságírónak is föltűnt, hogy mennyien jöttek el: én ötezer emberről tudtam, ők tízezerről írnak. Nem tudom, mennyien voltunk, de egy angol nyelvű (fordítás nélkül) filozofikus előadás meghallgatására gyakorlatilag megtelt a Papp László Aréna, főleg fiatal férfiakkal. Külföldről is sokan jöttek: a Telex románokról ír, de körülöttem franciául, angolul, olaszul beszéltek. Természetesen mindenkinek joga van a saját megéléséhez, az újságírónak is, de én nem egy bácsit láttam, aki a kocsmapultnál magyaráz, hanem egy kiváló elme mély, releváns és jegyzetek nélkül előadott gondolatmenetét hallgattam, amely örvendetes módon éppen a Biblia partjainál szenvedett hajótörést. Aki kedd este kocsmában érezte magát, az szerintem kocsmába akart menni.
The Last of Us és a Messiás
A Tűzfal tizenegyedik részében a The Last of Us című posztapokaliptikus filmsorozatról beszélgetünk, és hogy vajon miért van ilyenekre igény, hogyan telepszik rájuk a woke-ideológia, és miért mutatnak mégis akaratlanul Krisztusra. Bár látszólag idegen a téma a húsvéti ünnepektől, nagyon is van közük egymáshoz, mi legalábbis így gondoljuk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Brit bibliaiskola terrorizmussal vádolja saját teológusát, mert az a homoszexualitást bűnnek nevezte
Olvasom a hírt, hogy egy brit bibliaiskola (!) kirúgja egyik teológiatanárát a homoszexualitással kapcsolatos tweetje miatt, és azzal fenyegeti, hogy terrorizmus vádjával a hatóságoknál is feljelenti őt. Olvasom ezt az abszurd hírt és csak azért hiszem el, mert én is régóta írok arról, hogy az LMBTQ-ideológia lényege nem az elfogadás, hanem egy új, kizárólagos etikai vízió, amely nem tűri a régit. A két etikai vízió között kibékíthetetlen ellentét van, hiszen egészen más a kettő világnézeti alapja, és ha a keresztények nem teszik világossá, hogy az új víziónak nincs keresnivalója az egyházban, idővel őket fogják kiebrudalni az egyházból, és akár a hatóságoknál is feljelenteni.
Mindig erény az elfogadás?
A Tűzfal tizedik részében Bolyki Lacival ismét egy elkárhozott szóra fókuszálunk. A szó, amit ezúttal szeretnénk megváltani, az „elfogadás”, illetve párja, a „befogadás”. Vajon miért lett a kultúránkban az egyik legfontosabb erénnyé, és mi történt a kirekesztés erényével? Vagy az a szó is elkárhozott? Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK