Néhány napja rendkívül érdekes globális statisztikákat tett közzé a patinás Pew Research Center. A világ harminchat országában a vallás és a nemzeti identitás kapcsolatát vizsgálták, és hogy az emberek szerint milyen hatással van a vallás országuk társadalmára. Az eredmények nekünk, magyaroknak kissé meglepőek lehetnek, és bennünket, aggódó keresztényeket is kizökkenthetnek a jól megszokott borúlátásunkból. Bár a mért adatok szembe mehetnek személyes tapasztalatokkal, láthatóan nem igazolják az egyes helyeken immár közhelynek számító megállapításokat, hogy mennyire negatívan gondolkodnak a magyarok a kereszténységről, pláne az elmúlt év botrányai fényében. Ezek a megállapítások igazak lehetnek bizonyos szubkultúrákban, de összességében nem megalapozottak.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Tudomány
Je suis Lakmusz Listáján Lévők
Nem hiányzik sem a reflektorfény, sem az össztűz, sem a cenzúra, mégis szeretném tisztelettel kérni a Lakmusz „tényellenőreitől”, hogy vegyenek fel a listájukra, ha már újra divatba jött emberek ideológiai alapú listázása. A Lakmusz tegnap ugyanis egy cikkben sorolta azokat a magyar közéleti és egyházi személyeket, akik úgy gondolják, hogy a szexuális orientáció változhat, és akik szerint a szexuális vágyak nem feltétlenül jelentenek afféle determinált sorsot, amilyenbe az LMBTQ-ideológia aktivistái beszorítanák a saját nemük tagjaihoz vonzódó embereket. Egyetértek a listán lévők ezzel kapcsolatos véleményével, vállalom velük a véleményközösséget, számomra evidencia, ami mellett kiállnak.
Mi köze Athénnek Jeruzsálemhez?
Néhány napja Keresztyénség és filozófia címmel rendezett konferenciát az Evangelikál Csoport Egyesület, és bár kockázatos dolog egy teológustól várni az alaphang megadását, engem ért az a megtiszteltetés, hogy a bevezető előadást („Mi köze Athénnek Jeruzsálemhez?”) megtarthattam. Az utánam következő filozófus-előadók eltérő felekezeti háttérből jöttek, sőt, Szalai Miklós személyében ateista is volt köztük, ráadásul képviseltetve volt mind az analitikus, mind a kontinentális bölcseleti hagyomány, ami különleges színt adott az eseménynek. Nagy ívet jártunk be Tertullianustól és Jusztinosztól Kanton, Hegelen, Kierkegaard-on és Heideggeren át a szcientizmusig és az analitikus filozófiáig, és mindezt folyamatosan a kereszténységre vonatkoztatva. Igazi szellemi csemege volt számomra a nap, mélyen elgondolkodtató felvetésekkel. Akit érdekel, az alábbi linkeken visszanézheti az előadásokat:
Richard Dawkins és Jordan Peterson vitája a Nyugat önmagával folytatott vitája
Sikerült végre megnéznem a Richard Dawkins és Jordan Peterson közötti beszélgetést. Magára a beszélgetésre (hogy az milyen volt) nem vesztegetnék időt (Dawkins hozta önmagát és kissé együgyű világnézetét, Peterson túldominálta a beszélgetést, amit Alex O’Connor moderálása inkább csak rontott, mert ahelyett, hogy Dawkinst hozta volna játékba, ő is Dawkins oldalán a harapófogóból kicsúszó Petersont faggatta, Peterson pedig egyre hevesebben dobálózott archaikus történetekkel és szimbólumokkal, amik Dawkinsról szikrázva pattantak le, további agonizáló magyarázatokat kiváltva a kanadai professzorból, akinek egyébként többnyire szerintem igaza volt, stb.). Helyette inkább egyetlen lényegi észrevételt tennék, ami sokkal fontosabb magánál a beszélgetésnél és annak fura dinamikájánál.
Az MI csupán egy szuperintelligens logarléc?
Aki szeretne egy gyors bevezetést a mesterséges intelligencia világába, ráadásul keresztény nézőpontból akar rátekinteni a jelenségre, elolvashatja John Lennox 2084 című könyvét, meghallgathatja a Tűzfal podcast vonatkozó epizódját, de talán még jobban jár, ha Békefi Bálint A mesterséges intelligencia és a keresztény hit (Harmat Kiadó, 2024) című könyvét veszi a kezébe. A könyv irodalomjegyzék nélkül mindössze 130 oldal, de éppen ez a rövidsége az egyik nagy erénye: akár egy hosszabb vonat- vagy repülőút alatt is el lehet olvasni (én éppen ezt tettem).

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK