Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
A házasságban a Különbözővel jön létre szövetség, a „melegházasságban” az Azonossal. Az egyik az Isten imádatát jelképezi, a másik az önmagába kunkorodó ént.
A házasság vertikális isteni misztérium, a „melegházasság” egalitárius emberi projekt. Az egyik Krisztusra mutat, a másik az Egóra.
A „melegházasság” olyan, mint Nárcisszosz, aki önmagába lett szerelmes, a házasság olyan, mint Psyché, akibe az isten szeretett bele.
„A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron: nem szabad annak kialudnia!” (3Móz 6,6)
Mozgalmasan indult a pap reggele. Először gyolcsruhát vett magára, mert a szent helyen az oltárt csak így érinthette. Erről a törvény máshol is rendelkezett: „Készíts nekik gyolcsnadrágot, hogy eltakarják szeméremtestüket; csípőtől a combig érjenek. Viseljék ezeket Áron és fiai, amikor a kijelentés sátrába lépve vagy az oltárhoz járulva a szentély körüli szolgálatukat teljesítik, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak. Örök rendelkezés legyen ez neki és utódainak.” (2Móz 28,42-43) A beöltözés tudatossá tette a pap számára, hogy Isten szent dolgaival foglalkozik.
„Ha nem telik neki két gerlére vagy galambra sem, akkor ezt vigye áldozatul vétkéért: egytized véka finomlisztet vétekáldozatként. De ne tegyen rá olajat, és ne adjon hozzá tömjént, mert vétekáldozat ez.” (3Móz 5,11)
A vétekáldozattal kapcsolatban Isten engedményeket tesz a szegényeknek. A fejezetben felsorolt vétkek kapcsán egy nőstény juhot vagy kecskét kellene hozni a nyájból vétekáldozatul. Ha ezt a izráeli odavitte a szenthelyre és a pap bemutatta érte engesztelő áldozatul, megbocsáttatott neki a vétke. Azonban nem minden zsidó tudott ilyen értékes áldozatot vinni, ezért Isten engedményt tett azzal, hogy a szegényebbek vihettek két gerlét vagy két galambot is az ÚRnak: egyet vétekáldozatul, egyet pedig égőáldozatul. Ebben az esetben a galamb vére úgy számított, mintha az egy juh vagy egy kecske vére lenne.
„Ha a fölkent pap vétkezik, és a nép vétkessé vált miatta, akkor elkövetett vétkéért mutasson be egy hibátlan bikaborjút vétekáldozatul az ÚRnak.” (3Móz 4,3)
A vétekáldozatok bemutatásának különböző fajtái voltak, attól függően, hogy ki vált tisztátalanná Isten előtt. Vétkezhetett közember, vezető, az egész nép, vagy maga a főpap. Mindegyik számára volt lehetőség a megtisztulásra, de ha közember vétkezett, elég volt egy nőstény kecske, ha vezető ember, akkor kecskebak, ha az egész gyülekezet vagy a főpap vétkezett, akkor bikaborjú vérére volt szükség, és annak a bemutatása is komolyabb szertartás keretében történt.
„Füstölögtesse el ezt a pap az oltáron: tűzáldozat ez, az ÚR eledele.” (3Móz 3,11)
A fejezetben leírt áldozatot békeáldozatnak vagy közösségi áldozatnak nevezték. A selámím (שְׁלָמִ֖ים) szó gyökere békességre, jólétre, teljességre utal. Az áldozat azt fejezte ki, hogy az izráeliek egymással és az ÚRral békességben élnek, és ezt lakomával pecsételik meg.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK