Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Elmélkedések

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (8) – Lecsorduló olaj

„Azután öntött a fölkenéshez való olajból Áron fejére, és fölkente, hogy fölszentelje őt.” (3Móz 8,12)

Az egész 8. fejezet a főpapi szolgálatra való fölavatásról szól. A törvény részletesen leírja, hogy a főpapot (Áront és fiait) hogyan kellett megmosni, majd felöltöztetni (köntös, palást, éfód, hósen, süveg, homlokdísz), milyen áldozatokat kellett aznap bemutatni (bika és két kos), az áldozatok testrészeivel mit kellett csinálni (felmutatni, elfüstölögtetni, megenni, maradékot elégetni), és hogy a bemutatott áldozatok vérét hogyan kellett a fölszenteléshez alkalmazni (a második kos vérével például a főpap jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját kellett megkenni). Ezek mind fontos részletek, de hadd irányítsam helyettük most az olajra a figyelmet, amellyel a főpapot a szolgálatra fölkenték.

bővebben

A felkelő nap az arcunkon

Lesslie Newbigin huszadik századi brit teológus-misszionáriusnak van egy gyönyörű hasonlata arról, hogy kik is vagyunk mi, keresztények. A hasonlat mögött Newbigin azon meggyőződése áll, hogy a keresztények közösségét csakis az új világ ígéretében érthetjük meg. A keresztények azok, akik hisznek az Isten eljövendő országában, amiről Jézus beszélt, és ennek az országnak első gyümölcsei és tanúi is egyben. Az Isten országa ereje szülte őket élő reménységre, arra a reménységre, melynek fókuszában is ennek az országnak az eljövetele áll. A keresztények arccal az új világ felé fordulva élnek, és az eljövendő ország csodálatos erejéről beszélnek a világnak. Istennel való megbékélésre hívnak, aki megszabadít a bűn és a halál fogságából az elmúlhatatlan, örök életre. Ezt a komplex igazságot világítja meg egy egyszerű kép.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (7) – Nagyobb tisztesség

„Mert a békeáldozatokból a felmutatott áldozati szegyet és a felajánlott combot elvettem Izráel fiaitól, és Áron papnak és fiainak adtam: örök rendelkezés ez Izráel fiainál.” (3Móz 7,34)

A törvényben azt látjuk, hogy a nép képviselőinek nemcsak a felelőssége volt nagyobb (lásd 4. rész), hanem nagyobb tisztesség is járt nekik. A felajánlott áldozatok legjobb részeiből kellett a papoknak adni (leszámítva a kövérjét): övék lett az áldozati állat combja és szegye. Ezzel a nép a megbecsülését és a tiszteletét fejezte ki az Istentől szolgálatba állított vezetők felé.

bővebben

Házasság vs. „melegházasság”

A házasságban a Különbözővel jön létre szövetség, a „melegházasságban” az Azonossal. Az egyik az Isten imádatát jelképezi, a másik az önmagába kunkorodó ént.

A házasság vertikális isteni misztérium, a „melegházasság” egalitárius emberi projekt. Az egyik Krisztusra mutat, a másik az Egóra.

A „melegházasság” olyan, mint Nárcisszosz, aki önmagába lett szerelmes, a házasság olyan, mint Psyché, akibe az isten szeretett bele.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (6) – Öröktűz

„A tüzet állandóan tartsák égve az oltáron: nem szabad annak kialudnia!” (3Móz 6,6)

Mozgalmasan indult a pap reggele. Először gyolcsruhát vett magára, mert a szent helyen az oltárt csak így érinthette. Erről a törvény máshol is rendelkezett: „Készíts nekik gyolcsnadrágot, hogy eltakarják szeméremtestüket; csípőtől a combig érjenek. Viseljék ezeket Áron és fiai, amikor a kijelentés sátrába lépve vagy az oltárhoz járulva a szentély körüli szolgálatukat teljesítik, hogy bűnbe ne essenek, és meg ne haljanak. Örök rendelkezés legyen ez neki és utódainak.” (2Móz 28,42-43) A beöltözés tudatossá tette a pap számára, hogy Isten szent dolgaival foglalkozik.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK