Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Elmélkedések

Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (4) – Istenek, akik meg se próbálták

„Vagy volt-e olyan isten, amelyik megpróbált előállni, hogy kivegyen egy népet a többi nép közül próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, az ÚR Egyiptomban, a szemetek láttára?” (5Móz 4,34)

Az élő Isten valóságának legnagyobb bizonyítéka Izráel népe számára az volt, amilyen hatalommal és erővel kihozta őket Egyiptomból. Sokszor megénekelték ezt dalaikban. A tízcsapást, a páskát, amely által megvédte őket a pusztító angyaltól, a Vörös-tenger kettéválasztását, az egyiptomi harci szekerek pusztulását, azt, ahogy száraz lábbal keltek át a tengeren, majd mannát kaptak az égből és vizet a sziklából. Olyan erők nyilvánultak meg, amelyek láthatóvá tették az élő, igaz Isten hatalmát és valóságát.

bővebben

Ti írtátok

A blog történetében először van olyan, hogy jelentősen korlátozom a hozzászólásokat. Ennek többször elmondtam az okát. Olyan fülsiketítő ordibálás zajlik hosszú ideje a közösségi médiában, hogy moderálás nélkül ma már képtelenség normálisan beszélgetni. Ez egy elnémító szellem. Azok hallgatnak el, akik nem bírják a feszültséget, nem akarnak még egy röhögő fejet, megszégyenítő ledorongolást, még egy vitát, emiatt jó ideje félrehúzódnak (vö. Ez 34,21). Engem pedig most kifejezetten azok gyönge hangja érdekel, akik látják a mélyben a bajt. Az ő hangjukat szeretném hallhatóvá tenni. Továbbra is köszönöm a megértést és a türelmet más olvasóktól – testvérektől és idegenektől –, különösen azoktól, akik még most is inkább azt mondanák el, amit higgyétek el, rengetegszer hallottunk az elmúlt időszakban. Olyan burokban ma senki nem él Magyarországon, ahol épp az ne látszana, hogy mindenfelé macskás fadíszek lógnak. A röhögőfejecskés emojik áradásában nincs sportértéke még egyet ide aggatni. Azokat a hangokat szeretném felhangosítani, amelyek a jelenség mögé tudnak látni. Egy ilyet osztok ma meg veletek. Talán a legfontosabb komment volt az elmúlt héten.

bővebben

Ezeket az igéket gondoljuk át a választások előtt (és majd utána is)!

The Times egyszer megkeresett több neves írót, hogy fejtsék ki, szerintük mi a baj a világgal. G. K. Chesterton rövid választ küldött vissza a szerkesztőségnek: „Tisztelt Uram! Én magam. Üdvözlettel: G. K. Chesterton.” Ebben a szellemben szeretnék egy csokor igét egyszerűen idetenni, hogy a választások előtti napokban (és majd utána is!) elmélkedjünk rajtuk. Ezek az igék rólunk – választókról, emberekről, keresztényekről – szólnak. Nekünk, nekem, hozzám szólnak – és talán hozzád is.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (3) – Mózes tragédiája

„De az Úr megharagudott rám miattatok, nem hallgatott rám, hanem azt mondta nekem az Úr: Elég, ne beszélj hozzám többet erről a dologról!” (5Móz 3,26)

Hogy mekkora Mózes szomorúsága amiatt, hogy nem mehet be az ígéret földjére, azt mutatja, hogy csak ebben a könyvben hányszor hozza szóba a dolgot. Olvassuk el lassan, figyelmesen ezeket a mondatokat:

bővebben

„Ki számunkra Jézus Krisztus ma?”

Elérhetővé váltak a NEXT konferencia anyagai! Ez az a konferencia, ahol Rod Dreher és Pocsaji Miklós mellett engem is felkértek egy előadás megtartására. Bonhoeffer kérdezte annak idején: „Ki számunkra Jézus Krisztus ma?” A NEXT egy fojtogató kulturális pillanatban tette fel ugyanezt a kérdést. A konferencia a jelenben kereste az egyház küldetésének jövőjét, és ehhez a múltba is visszapillantottunk, hogy érthessük magát a jelent. Az én előadásom címe például ez volt: Kulturális amnézia: a kulturális ébredés előfeltétele az ébredésnek? Amiről beszélgettünk, meghatározóbb és fontosabb, mint ez a mostani választási kampány. Hogy miért, az kiderül az előadásokból. Mindenkit bátorítok, hogy nézzétek meg őket!

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK