Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Felismerjük-e a meglátogatás idejét? A Tűzfal podcast hatvanharmadik részében Tolsztoj (?) ismert novellájáról és a megtestesülésről beszélgetünk. Valamint több kapcsolódó témáról, ami személyessé is válhat számunkra. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Az elmúlt évtized egyik meglepő fejleménye, hogy az amerikai keresztény világban megerősödött azok tábora, akik posztmillennista eszkatológiát vallanak. Amikor az 1990-es években elmerültem a különböző végidős modellek tanulmányozásában, a posztmillennista szemlélet annyira egzotikusnak és anakronisztikusnak számított, hogy alig lehetett kortárs teológust találni, aki képviselhette volna. Loraine Boettner volt szinte az egyetlen, aki a képzettebb teológusok eszébe jutott, esetleg még Iain H. Murray, aki megírta a The Puritan Hope című művét, rajtuk kívül viszont csak régi puritánok (mint Jonathan Edwards) és kihalófélben lévő, teljesen marginális teonomista dinoszauruszok (mint R. J. Rushdoony). A nyugati világ keresztény szempontból pedig utána nem jobbra, hanem rosszabbra fordult: derűlátásra nem volt különösebb ok, pesszimizmusra annál inkább. Úgy tűnt, a posztmillennizmus optimista szemlélete a keresztény kultúrával együtt vált a múlt részévé.
„Fűtő Róbert olyan könyvvel ajándékozza meg a magyar hívő olvasóközönséget, amelynek szemlélete érthetővé teszi a nagy bibliai történetet, és azt, hogy mi hol helyezkedünk el abban. Örülök a megjelenésének, megérdemli a figyelmet.” A még kiadás előtt álló kézirat elolvasása után küldtem ezt az ajánlást Az életünk története című könyvhöz, amit a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány jóvoltából végre a kezemben tarthatok.
Van egy határozott mintázat a kortárs keresztény felekezetekben. A mintázat lényege a következő. Adott felekezetben megjelennek új tanítások, amelyek – a kultúrában zajló etikai változások mentén – alapjaiban kérdőjelezik meg a felekezet tanítását a házasság és a szexualitás terén. A felekezet nem lép fel ezen új tanításokkal szemben, nem gyakorol egyházfegyelmet, inkább csitítani próbálja a tiltakozásokat, és taktikázni kezd a felekezet egyben tartása érdekében. A felekezeten belül azonban folyamatosan nő a feszültség, állandósul a belháború, csappanni kezd a taglétszám, és végül (néha évtizedes belső küzdelem után) azok, akik a bibliai etikához ragaszkodnak, egy vagy több lépésben elhagyják a felekezetet. A méretében és jelentőségében összezsugorodott felekezet infrastruktúrája hitetlenek kezébe kerül, a hívők pedig új felekezete(ke)t hoznak létre. Az elmúlt néhány évtizedben rengetegszer ment végbe ez a folyamat, jelenleg épp a United Methodist Church és a globális Anglikán Közösség szakadását láthatjuk. A mintázatnak két kiemelt tanulsága van számunkra.
Az elmúlt két hétben olyan változások történtek az anglikán világban, amelyek talán csak a reformáció idején tapasztalt földrengésszerű változásokhoz hasonlíthatók. Röviden: a globális anglikanizmus nagyjából nyolcvanöt százalékát kitevő GAFCON (Global Anglican Future Conference) megszakította a kapcsolatát a Canterbury érsekséggel és a Church of England anyaegyházzal. Ez előre látható reakció volt Sarah Mullaly Canterbury érsekké választására, aki egyrészt az első nő, aki betölti ezt a pozíciót, másrészt zászlóvivője azoknak a progresszív ügyeknek (liberális teológiai alapállás, melegpárok megáldása, abortuszpártiság), amelyek miatt már jó ideje a szakadás szélén áll az egész anglikán világ. The Future Has Arrived (A jövő megérkezett) című kommunikéjében Mbanda ruandai érsekprímás, a GAFCON jelenlegi elnöke kijelentette: a GAFCON újrarendezi az Anglikán Közösséget, szakítva a Canterbury-re épülő régi struktúrával. „Nem hagytuk el az Anglikán Közösséget; mi vagyunk az Anglikán Közösség.” „Szeretett Közösségünk újrarendezése teljesen a GAFCON kezében van, és mi készen állunk arra, hogy ebben vezessünk.”
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK