Az Evangéliumi Fórum egyik legfontosabb célja, hogy aktuális kulturális kihívásokra evangéliumi válaszokat adjon. A 2025-ös Evangéliumi Fórumon – 2026-ra készülve – nyolc különböző műhelyben dolgoztunk, emellett tizennyolc szeminárium és előadás keretében jártuk körül a bibliai hit és a jelen valóság kapcsolatát. Szeretném itt most elérhetővé tenni a plenáris előadásokat. (Az előadókról: Sípos A. Szabolcs a Fiúság Akadémia igazgatója, Andrew Fellows kulturális apologéta, a L’Abri Fellowship korábbi nemzetközi vezetője, Sikó Mihály presbiteriánus lelkész, én pedig én vagyok.)
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Rendszeres teológia
Váratlan precedens az egyházi világban
Kevés publicitást kapott egy egyházi ügy, ami idén történt, és teljesen eltér az ismerős mintázattól. Arról van szó, hogy a szexuális etika kapcsán zajló vita miatt több tucat gyülekezet szakadt ki az észak-amerikai Christian Reformed Church (CRC) nevű felekezetből, és létrejött egy új felekezet Kanadában. Joggal kérdezheti most valaki, hogy mégis mi ebben az újdonság. Eddig inkább ismerős a mintázat, ráadásul ugyanez történt a másik észak-amerikai református felekezettel, a Reformed Church in America (RCA) szervezetével is. Utóbbiból 44 gyülekezet vált ki ebben az évben, előbbiből 33. Nincs ebben semmi szokatlan, számos más felekezetben is ez történik. A globális Anglikán Közösség is szakad az LMBTQ-téma mentén, a metodisták is szakadnak, minden felekezet szakad, talán még a Római Katolikus Egyház is szakadni fog.
Mi áll a posztmillennizmus erősödése mögött?
Az elmúlt évtized egyik meglepő fejleménye, hogy az amerikai keresztény világban megerősödött azok tábora, akik posztmillennista eszkatológiát vallanak. Amikor az 1990-es években elmerültem a különböző végidős modellek tanulmányozásában, a posztmillennista szemlélet annyira egzotikusnak és anakronisztikusnak számított, hogy alig lehetett kortárs teológust találni, aki képviselhette volna. Loraine Boettner volt szinte az egyetlen, aki a képzettebb teológusok eszébe jutott, esetleg még Iain H. Murray, aki megírta a The Puritan Hope című művét, rajtuk kívül viszont csak régi puritánok (mint Jonathan Edwards) és kihalófélben lévő, teljesen marginális teonomista dinoszauruszok (mint R. J. Rushdoony). A nyugati világ keresztény szempontból pedig utána nem jobbra, hanem rosszabbra fordult: derűlátásra nem volt különösebb ok, pesszimizmusra annál inkább. Úgy tűnt, a posztmillennizmus optimista szemlélete a keresztény kultúrával együtt vált a múlt részévé.
Amikor az egységtörekvés garantálja a nagyobb szakadást
Van egy határozott mintázat a kortárs keresztény felekezetekben. A mintázat lényege a következő. Adott felekezetben megjelennek új tanítások, amelyek – a kultúrában zajló etikai változások mentén – alapjaiban kérdőjelezik meg a felekezet tanítását a házasság és a szexualitás terén. A felekezet nem lép fel ezen új tanításokkal szemben, nem gyakorol egyházfegyelmet, inkább csitítani próbálja a tiltakozásokat, és taktikázni kezd a felekezet egyben tartása érdekében. A felekezeten belül azonban folyamatosan nő a feszültség, állandósul a belháború, csappanni kezd a taglétszám, és végül (néha évtizedes belső küzdelem után) azok, akik a bibliai etikához ragaszkodnak, egy vagy több lépésben elhagyják a felekezetet. A méretében és jelentőségében összezsugorodott felekezet infrastruktúrája hitetlenek kezébe kerül, a hívők pedig új felekezete(ke)t hoznak létre. Az elmúlt néhány évtizedben rengetegszer ment végbe ez a folyamat, jelenleg épp a United Methodist Church és a globális Anglikán Közösség szakadását láthatjuk. A mintázatnak két kiemelt tanulsága van számunkra.
Történelmi döntés: újrarendeződik a globális Anglikán Közösség
Az elmúlt két hétben olyan változások történtek az anglikán világban, amelyek talán csak a reformáció idején tapasztalt földrengésszerű változásokhoz hasonlíthatók. Röviden: a globális anglikanizmus nagyjából nyolcvanöt százalékát kitevő GAFCON (Global Anglican Future Conference) megszakította a kapcsolatát a Canterbury érsekséggel és a Church of England anyaegyházzal. Ez előre látható reakció volt Sarah Mullaly Canterbury érsekké választására, aki egyrészt az első nő, aki betölti ezt a pozíciót, másrészt zászlóvivője azoknak a progresszív ügyeknek (liberális teológiai alapállás, melegpárok megáldása, abortuszpártiság), amelyek miatt már jó ideje a szakadás szélén áll az egész anglikán világ. The Future Has Arrived (A jövő megérkezett) című kommunikéjében Mbanda ruandai érsekprímás, a GAFCON jelenlegi elnöke kijelentette: a GAFCON újrarendezi az Anglikán Közösséget, szakítva a Canterbury-re épülő régi struktúrával. „Nem hagytuk el az Anglikán Közösséget; mi vagyunk az Anglikán Közösség.” „Szeretett Közösségünk újrarendezése teljesen a GAFCON kezében van, és mi készen állunk arra, hogy ebben vezessünk.”

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK