Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Rendszeres teológia

Kultúrharc és eszkatológia: mi közük egymáshoz?

2024. szeptember 19. | , , , | 12 Hozzászólások

Sokféle oka van annak, hogy keresztények egészen eltérően viszonyulnak a keresztény társadalmi transzformáció kérdéséhez (amit sokan kissé leegyszerűsítve kultúrharcnak neveznek), ezek jelentős részének nem sok köze van magához a kereszténységhez, sokkal több a családi szocializációhoz, a médiafogyasztásokhoz, a megszégyenítéstől való félelemhez, a belső körhöz tartozás C. S. Lewis által leírt vágyához, vagy egész egyszerűen a politikai szimpátiákhoz és antipátiákhoz, amelyek ezer és ezer okból kövesednek meg bennünk. Van azonban az okok között egy, amely a lehető legszorosabb értelemben teológiai ok, és éppen e jellege miatt marad takarásban, ugyanakkor rejtett módon különösen is meghatározó abban, ahogy a kultúra alakításához viszonyulunk. Nem másról van szó, mint az eszkatológia szerepéről, egészen pontosan a millennium kérdéséről.

bővebben

Inthetjük a világot?

2024. szeptember 7. | , , , | 16 Hozzászólások

Nem a világ felett kell ítélnünk, hanem a saját gyülekezetünk tagjai felett – írja Pál apostol a korinthusi gyülekezetnek (vö. 1Kor 5,11-13). Persze még ez utóbbi is idegenül hangozhat számos kortárs kereszténynek, azokra gondolok, akik szerint a keresztény gyülekezet szinte egyetlen dolga, hogy ne ítéljen senki felett. Való igaz, az evangélium nem az ítéletről szól, hanem a kegyelemről, és van olyan ítélkezés, amitől tényleg szabadoknak kell lennünk még a gyülekezeteinkben is. Csakhogy akik ezt különösen hangsúlyozzák, valószínűleg elsőként írnak füstölgő posztokat, amikor egy közismerten korrupt, házasságtörő politikus a kereszténységére hivatkozik, vagy épp egy papot kapnak rajta, hogy két mise közt melegbárokban múlatja az időt. Egyfajta konszenzus tehát mégiscsak van azzal kapcsolatban, hogy a belül lévőkön számon kérhetjük a hitvallásuk és az életük közt feszülő következetlenségeket, és nem tartjuk elfogadhatónak, ha egy pap pornófilmekben szerepel, vagy egy keresztény politikus kirámolja a közös kasszánkat. A belül lévők felett ítélünk. De mi van a kívülállókkal? Semmilyen értelemben nem inthetjük őket?

bővebben

Az egyházatyákról beszélgetünk

2024. július 28. | , , | 5 Hozzászólások

Egy másik beszélgetést is hadd ajánljak itt a blogon a figyelmetekbe. Besztercei Márkkal a Hit Rádióban nemrégiben az egyházatyákról beszélgettünk evangéliumi nézőpontból. Mi, protestánsok, azt hiszem, túl keveset foglalkozunk a keresztény egyház első évszázadainak meghatározó gondolkodóival, pedig a reformátorok számára nagyon-nagyon fontosak voltak, és valóban meghatározták nemcsak az egyház első évszázadainak, hanem az egyház egész történetének irányát. A beszélgetésben szóba kerül, hogy időnként milyen fenntartások alakultak ki az evangéliumi mozgalomban az egyházatyákkal és általában a hagyománnyal szemben, és hogyan lehet a jogos ellenérzéseket elválasztani a felesleges aggályoskodásról. Besztercei Márkkal arra biztatjuk a hallgatókat, hogy olvassák az egyházatyákat, mert saját korunkat is és a hitünket is jobban megérthetjük általuk. Érdemes megnézni a beszélgetést, örültem a meghívásnak!

bővebben

Kétféle módja annak, hogy ne legyünk önmagunk

2024. július 24. | , , , , | 16 Hozzászólások

Most egy olyan bekezdés következik, ami elsőre nem biztos, hogy érthető lesz, de ha kibontom, némelyeknek akár az életét is teljesen megváltoztathatja. A halálos betegség (Göncöl Kiadó, 1993) című könyvében Søren Kierkegaard ezt írja az Énről: „Az Én [Selv, Selbst] olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul; az Én nem viszony, hanem az, hogy a viszony önmagához viszonyul. Az ember a végesség és a végtelenség, a mulandó és az örök, a szabadság és a szükségszerűség szintézise, röviden szintézis. A szintézis két dolog viszonya.” (19) Elmondom, miért fontos ez a néhány bonyolult mondat.

bővebben

Francis Schaeffer és az új szuperspiritualitás

2024. július 18. | , , , , | 3 Hozzászólások

Emlékszem, amikor a 90-es évek elején szóba került Francis Schaeffer könyveinek magyarra fordítása, többen azt vetették ellene, hogy Schaeffer gondolatai addigra elavultak. Volt némi igazság ebben, hiszen Schaeffer kontextusa az 1950-es és 1980-as évek közötti időszak volt, az egzisztencializmus hőskora, amikor a posztmodern szót sem igazán használták még a tömegek, mert épp akkor konstruálták kiábrándult marxista értelmiségiek. A világ tényleg sokat változott azóta, és bár indokolt lenne többet beszélni az egzisztencialista filozófia mai kultúrára gyakorolt hatásáról (sokkal erőteljesebb, mint gondolnánk), Schaeffer zenitjén legalább ötven évvel túl vagyunk, és már a 90-es években is túl voltunk rajta. És mégis, van valami egészen különleges váteszi előrelátás Schaeffer írásaiban, ami meglepően relevánssá teszi őt napjainkban, és relevánssá tette őt a kilencvenes években is. Ez most azért fogalmazódott meg bennem, mert tegnapelőtt újraolvastam Schaeffer The New Super-Spirituality c. könyvét, amit még 1993-ban vásároltam az angliai L’Abriban.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK