Ami a muszlimokat Krisztushoz vonzza

Két kutató is van most mellettem, akik az iszlámmal foglalkoznak. Egyikük valami narratív kritikai modellt alkalmaz a Korán értelmezésében, pár évtized kutatás után most jutott el talán az ötödik szúráig. Az idős professzor hosszú ideig élt arab környezetben, folyékonyan beszél arabul, ismeri a nyelv finomságait, szintaxis és diskurzus szinten egyaránt képes elemezni a Koránt, elképesztő alapossággal mélyed el ebben a legtöbbünk számára ismeretlen világban. A másik kutató inkább apologetikai szemszögből foglalkozik az iszlámmal, tőle személyesebb történeteket hallottam arról, hogy mi vonz...

bővebben

Tyndale House: az introvertált könyvmolyok paradicsoma

Megint Cambridge-ben vagyok, hogy a disszertációmon dolgozzak, amelynek témája az apostoli tekintély és az egyház legkorábbi hagyományának kapcsolata. A Tyndale House-tól kaptam lehetőséget arra, hogy a doktori tanulmányaim alatt néhányszor a világ egyik legjobban felszerelt teológiai könyvtárában kutathassak. Van egy szobám meg egy állandó íróasztalom, meg milliónyi könyv és folyóirat kéznyújtásnyira tőlem. A Tyndale House annak idején azért született, hogy támogassák igényes evangéliumi teológiai munkák megszületését – elsősorban a biblikum (ószövetségi és újszövetségi teológia) területén....

bővebben

Episztemológiai jelentőségű igék (14)

János első levele több olyan mondatot tartalmaz, amelynek ismeretelméleti jelentősége van. Ilyen mondat például az, amikor János kétféle bizonyságtételről beszél, amelyek által bizonyosságot szerezhetünk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Az egyik az apostoli bizonyságtétel, a másik a Lélek bizonyságtétele. Az egyik emberek bizonyságtétele, a másik Istené. János szerint az utóbbi az erősebb. „Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb, mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot.” (1Jn 5,9) Isten tehát maga tesz bizonyságot a Fiáról,...

bővebben

Darwinizmus-kritikák meglepő helyekről

Az elmúlt években a darwinizmus elhúzódó és egyre élesedő kritikája váratlan irányokból is jelentkezett. Nem az Intelligent Design mozgalomra gondolok most, nem is a fiatal világegyetemben hívő kreacionizmusra, de még csak nem is az elmélet hagyományos matematikai és paleontológiai kritikáira, vagy a molekuláris biológiában zajló anti-darwinista pezsgésre. Ezek is mind jelzik a darwinizmussal szembeni elégedetlenséget, de amire most gondolok, az a darwini paradigma humán területről érkező bírálata. Korábban is voltak meglepő „coming outok” (mint az író és lepkész Vladimir Nabokové, aki...

bővebben

Intelligens okok az univerzumban?

Orosz tudósok nemrégiben egy távoli naprendszerből érkező jelet fogtak. A Zelencsukszkajában észlelt „erős jelek” felkeltették a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) kutatóinak a figyelmét is, és bár Seth Shostak, az intézet vezetője óva int attól, hogy túl hamar földönkívüli intelligenciára következtessünk, a lehetőséget a kutatók nagyon komolyan vizsgálják. A hír bejárta a magyar és a nemzetközi sajtót is. Engem őszintén szólva nem önmagában a hír érdekel, mert meglehetősen szkeptikus vagyok a földönkívüli élet lehetőségével kapcsolatban, és azt valószínűsítem, hogy a mostani...

bővebben

Amit szeretünk és amit szeretnünk kellene

A tiszta gondolatok védelmet nyújtanak a szellemi homálytól. Az esztétika és a keresztény etika bonyolult kapcsolatáról T. S. Eliot mondta az egyik legtisztább gondolatot, amivel valaha találkoztam: „Nekünk, az irodalom olvasóinak a feladatunk, hogy tudjuk, mit szeretünk. Nekünk, keresztényeknek az is a feladatunk, hogy tudjuk, mit kellene szeretnünk. Nekünk, becsületes embereknek pedig az a feladatunk, hogy ne gondoljuk, hogy amit szeretünk, azt is kellene szeretnünk.” (“Religion and Literature”) Ha megértjük és alkalmazzuk az Eliot által megfogalmazott különbségeket, az önbecsapás sokféle...

bővebben

Lucytől Ádámig: a híd túl messze van?

A matematika szinte kezdettől a neo-darwinizmus egyik legfőbb mumusa. (A paleontológia a másik.) Neumann János, Kurt Gödel, Fred Hoyle, Marcel-Paul Schützenberger, Gian-Carlo Rota, William Dembski, John Lennox, David Berlinski: csak néhány név azok közül az ismert matematikusok közül, akik erős kételyeiknek adtak hangot. A neo-darwinista evolúcióelmélet matematikai valószínűségével foglalkozó 1966-os Wistar konferencia szintén óriási kérdőjelet tett a hipotézis plauzibilitása mellé. Ez valamelyest magyarázza, miért húzódoznak neo-darwinista biológusok attól, hogy elvégezzék az elméletnek azt...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK