Úgy másfél évtizeddel ezelőtt itt, a Divinity-n aggódtam amiatt, hogy az írógépekhez és a bakelit lemezekhez hasonlóan eltűnhetnek a nyomtatott könyvek is az életünkből. Akkoriban ezt írtam:

„Nem vagyok a technológia megszállottja, de nem vagyok a technológiai fejlődés ellen sem, ha annak van értelme. A nyomtatott könyvek eltűnését viszont egyelőre csakis veszteségnek élném meg, kifejezetten gyászolnám a sok évszázada bevált technológia halálát. Az ok egyszerű: szeretem a papírra nyomtatott könyveket. Szeretem a papír rugalmasságát és a könyv szagát. Az e-booknak nincsen szaga, és olyan merev, mint egy kőtábla. Szeretem, hogy a könyvet lapozni lehet – na nem egy gombra vagy nyílra kattintva, hanem kézzel, az ujjaimmal. A papírkönyvből melegség árad, az e-book fém és műanyag. Az e-book számomra drótanya, a papírkönyv a szőranya. Az e-book ráadásul képernyőt feszít közém és a szöveg közé, az olvasás így olyan, mintha egy rabot látogatnék meg, akivel csak ablaküvegen át beszélhetek. Az e-book börtönbe zárja a szöveget, melynek őreiben egyáltalán nem bízom. (Volt más is, akinek elvesztek már digitálisan tárolt adatai?) Az e-book számomra virtuális valóság. A nyomtatott könyv a valóság. Az a valóság, ami a polcomon van, nem az, ami áramköröktől és mikrovezetékektől függ.”