Imre, én és Roger Scruton
Miután felvettük a Különvélemény 8. részét (Roger Scruton: Futóbolondok, csalók, agitátorok), az eddigiektől eltérően most erős hiányérzet maradt bennem. Úgy éreztem, cserben hagytam a brit filozófust, akinek a gondolatait rendkívül értékesnek tartom a különféle baloldali ideológiákkal áthatott – és gyakran megerőszakolt – civilizációs közegünkben. A felvétel után sokat töprengtem azon, hogy miért nem jött át a beszélgetésünkön Scruton sziporkázó bölcsessége. Ennek persze lehet egyszerűen az az oka, hogy én nem vagyok a beszédben olyan lírai és szellemes, mint ő, Imrét meg nem inspirálta Scruton annyira, mint engem. De azt hiszem, más is van az okok mögött.
Jordan Peterson esete a Bibliával
A végére értem Jordan B. Peterson Bibliáról szóló előadássorozatának (The Psychological Significance of the Biblical Stories), amit még tavasszal kezdtem hallgatni. A sorozat mindegyik epizódja nagyjából két és fél órás, tele nehéz gondolatokkal – idő és kitartás kell ahhoz, hogy valaki átverekedje magát rajtuk –, de Peterson eszmefuttatásai érdekesek, személye magával ragadó, nem esett nehezemre kitartani mellette. Néhány (méltánytalanul rövid és általános) reflexió következik a sorozatra.
A SCOTUS-vita teológiai analógiája: aktivista katolicizmus vs. originalista protestantizmus
Amerikában a progresszívek és konzervatívok között zajló ideológiai háború legfontosabb frontvonala a Legfelsőbb Bíróság (a SCOTUS) összetétele. Az abortusz lényegében korlátlan engedélyezéséről annak idején nem az államok döntöttek, nem is a szövetségi állam, hanem a SCOTUS. Arról, hogy az ún. „melegházasság” alkotmányos jog-e, szintén a SCOTUS (illetve annak szűk többsége) döntött 2015-ben. Azt is a SCOTUS döntötte el nemrégiben, hogy a nemi diszkrimináció tilalmába beleértendő a nemi orientáció, a „nem” (sex) szó pedig jelöli a transzgender identitást is. Arról is a SCOTUS döntött, hogy a halálbüntetés alkotmányos, és a fegyverviselés korlátozására tett törekvések is rendre a Legbelsőbb Bíróság előtt véreznek el. Hogy egy megüresedett alkotmánybírói székért mekkora vetélkedés folyik, azt 2018-ban láthattuk Brett Kavanaugh méltatlan meghurcolásakor, most pedig megint lélegzetünket visszafojtva várhatjuk, hogy zajlik a SCOTUS liberális ikonjának számító Ruth Bader Ginsburg helyének betöltése.
Autentikus életet élünk? Remélem, nem!
Ha egy embert nagyon meg akarunk dicsérni, nevezzük autentikusnak. Az autenticitásra buzdító frázisokkal tele van az internet. „Az autentikus élet mágnesként vonz” – mondja az egyik klisé. Egy másik szerint: „Autentikusnak lenni azt jelenti: elég bátor vagy ahhoz, hogy önmagad légy!” Michael Jordan így fogalmazta meg az autentikus élet lényegét: „hűnek lenni ahhoz, aki vagy”. Nike cipőjébe bújva mondhatnánk így is: „Just do it!” Kevin Spacey művészi krédója hasonló Jordanéhoz: „Maradj hű saját brandedhez és hangodhoz, akkor közönséged a hitelességedre lelkesedéssel és szenvedéllyel fog válaszolni.” Hogy autentikusnak lenni azonban mennyire kockázatos, azt mutatja, hogy a #metoo csúcspontján Spacey közönsége szenvedélyes megvetéssel utasította el a színész autentikus brandjét és hangját, pedig a Kártyavár antihőse aztán tényleg semmi mást nem tett, csak önmagát adta.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (8) – Isten ujja
„A mágusok is meg akarták tenni titkos mesterségükkel, hogy szúnyogokat hozzanak elő, de nem tudták. Szúnyog lepett el tehát embert és állatot. Ekkor azt mondták a mágusok a fáraónak: Isten ujja ez!” (2Móz 8,14-15a)
Amikor Mózes és Áron vérré változtatták a Nílus vizét, a fáraó mágusai ugyanezt megtették. Amikor Áron botja a fáraó előtt kígyóvá változott, a mágusok botja is kígyóvá változott (igaz, Áron botja felfalta a mágusokét). Amikor Mózes és Áron békákat hoztak elő a Nílusból, a fáraó mágusai szintén békákat hoztak fel a vízből.
Az apologetikában nem csak analitikus filozófiai érvekre van szükségünk
Apologetikai szempontból rendkívül hasznosnak tartom, amit az elmúlt évtizedekben keresztény filozófusok (pl. Alvin Plantinga, Richard Swinburne, William Lane Craig) az analitikus filozófiai hagyományon belül mozogva letettek az asztalra. Az aufklérista nyugati szekularizmus részben a klasszikus istenérvek cáfolatain nyugszik, ezért megkerülhetetlen ezeknek a vitáknak az újranyitása és az ellenérvek hadrendbe állítása, ha azt szeretnénk megmutatni, hogy a keresztény hit alapjai nem feltétlenül észszerűtlenek vagy könnyen zárójelbe tehetők. Plantinga és mások az angolszász analitikai hagyományon belül nyitották újra tágra a kapukat a megértést kereső hit előtt, ezzel nagy szolgálatot tettek azoknak, akik a klasszikus apologetika eszköztárával igyekeznek megvédeni a keresztény hit igazságát.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (7) – Megkeményítem a fáraó szívét
„Én azonban megkeményítem a fáraó szívét….” (2Móz 7,3)
A fáraó szívének megkeményítése nehéz kérdés, különösen akkor, ha Isten igazságosságát ahhoz a modern előfeltevéshez kötjük, hogy mindenben egyforma esélyeket kell adnia az embereknek, és elképzelni sem tudunk olyan forgatókönyvet, hogy Isten bárkit arra rendeljen, hogy a kárhozat edénye legyen. Ez utóbbi mondjuk már nem is csak modern érzékenységet sért.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK