Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (16) – A manna
„Az ÚR azonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.” (2Móz 16,4-5)
A koriandermaghoz hasonlító, fehér, mézeskalács-ízű manna (מָ֑ן) egyszerre volt az isteni gondoskodás és az emberi engedelmesség szimbóluma. Mind a kettő nagyon fontos.
Legjobb olvasmányaim 2020-ban
A korábbi évekhez hasonlóan most is összeszedtem egy válogatást azokból a könyvekből, amelyek idén a legfontosabbak voltak számomra.
Teológia
1) A Biblia ihletettsége és tekintélye (B. B. Warfield). A princetoni teológus könyve az egyik (ha nem a) legalaposabb tanulmánykötet a Biblia önmagáról adott bizonyságtételéről, amellyel teológusként eddig találkoztam. Csak a θεόπνευστος (Istentől lehelt) görög szóról annyira alapos (ötven oldalas!) és meggyőző filológiai tanulmányt tartalmaz, hogy a tekintélyes Bauer-Danker-Arndt-Gingrich féle ógörög lexikon egyetlen hivatkozásként említi a szócikkében. Megkerülhetetlen könyv a témában.
Tűz és Lélek
A próféta még mindig reszketett,
de ujja mint régi mesék szent fája
lassan a magasba emelkedett,
vagy mint kard, mit hős von ki csatában,
hogy a lemenő napot is átdöfje,
a pengét az alkonyatba mártva,
s a meredt ujj szavak nélkül nyögte:
„Istenem! Nincsen nálam nagyobb árva!”
(Pedig egykor volt tizenkét ökre,
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (15) – Erőm és énekem
„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (2Móz 15,2a)
Mózes azután mondta ezt, miután látta, hogy Isten átviszi a népet száraz lábbal a tenger feltornyosuló falai között, az üldöző Egyiptomiakat pedig a tengerbe veszejti. Isten felséges hatalmát döbbenten szemlélve Mózes dalba kezd. A dal Isten szabadításáról szól.
A szent és a szent
Nyáron és kora ősszel sokat gondolkodtam a szent jelenségéről a vallásokban. Egymás után négy vallástudományi könyvet olvastam el, és az élmény kapcsán megfogalmazódott bennem, mitől lesz jó az egyik vallástudományi könyv, és mitől nem lesz jó (vagy igazán jó) a másik. A négy könyv a tematikai hasonlósága ellenére eltérő utakat vázol fel a vallások megismeréséhez, azonban nem mindegyik utat tartom ugyanolyan érvényesnek. Számos oka lehet annak, hogy egy vallástudományi könyv jó-e vagy rossz, de egy szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk, amelynek nincs feltétlenül köze ahhoz, hogy az adott könyv sikeres volt-e vagy sem, hatást gyakorolt-e a kortársakra vagy feledésbe merült-e, van-e gondolati mélysége vagy nincsen. Ez a szempont az, hogy a szerző képes-e különbséget tenni szent és szent között, amennyiben a különbség a vallások szerint is vélhetően létezik. E tekintetben a négy szerzőből kettő is elvérzett.
Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (14) – Ne imádkozz!
„Akkor ezt mondta Mózesnek az ÚR: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak!” (2Móz 14,15)
Má-ticák éláj (מַה־תִּצְעַ֖ק אֵלָ֑י)? Miért kiáltasz hozzám? – kérdezi az ÚR. Furcsa pillanat, amikor Isten mondja a szolgájának, hogy ne imádkozzon többet. A meglepett Mózessel éppen ez történik. Az ÚR szól rá, hogy most már ne hozzá kiáltson, hanem Izráelhez, hogy induljanak el a tenger irányába.
Mr. Crane: gratulálok a könyvéhez!
Szeptember 14-én ezt írtam facebook bejegyzésként: „Olyat fogok most tenni, amit eddig még soha: egy ateista filozófus könyvét ajánlom, amely a hitről szól! Tim Crane A hit jelentése (Európa, 2019) c. könyve nem csak közérthető, de barátságos, valódi értésre törekvő, korrekt könyv is. Crane világnézeti kiindulópontja homlokegyenest ellentéte az enyémnek, a vallásos indítékkal kapcsolatos gondolatmenetét számos fontos szemponttal egészíteném ki, amely nélkül a keresztény tapasztalat szerintem megérthetetlen, ennek ellenére a könyv tartalmával szinte maradéktalanul egyetértek. Ha más ateisták is ilyen becsületesen közelítenének a keresztény hithez, és mi, keresztények is ennyire korrekten viszonyulnánk más világnézetekhez (amely – ahogy Crane kifejti – nem jelent sem egyetértést, sem feltétlen tiszteletet), akkor sok felesleges kört megspórolhatnánk a vitákban, és jelentősen könnyebb lenne az együttélés. A Magyarországon élő brit filozófus fontos könyvet írt, és csak remélni tudom, hogy a keresztény hit megértésében nem ért még az út végére. De ha számára ez lenne is a végállomás, A hit jelentése sokaknak lehet egy új út kezdete. Mr. Crane: gratulálok a könyvéhez!”
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK