Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

kereszténység

TGM-mel viszont nem értek egyet, mert teljesen félreérti a kereszténységet

Tamás Gáspár Miklós Keresztyén demokratáknak c. tegnapi cikkében mond igaz dolgokat a kereszténységről, de olyan butaságokat is, amelyek miatt rövid elemzése használhatatlan és irreleváns mind a keresztény hit, mind a kereszténydemokrata politizálás megértéséhez. Ezt a választ én viszont nem a kereszténydemokrata politizálás, hanem a keresztény hit védelmében írom. Orbán Viktornak igaza van akkor, amikor megkülönbözteti egymástól a keresztény hitelveket és a keresztény kultúrát (függetlenül attól, hogy a keresztény kultúra alatt pontosan mit ért, illetve hogy a megkülönböztetés a...

bővebben

Pán isten patái és a kereszténység

A kereszténység egyik időszerű üzenete ma is abban áll, hogy a természetet megkülönbözteti az istenitől, és visszahelyezi saját függő méltóságába. Ez a természettel való kapcsolatunkban a gyógyulás útja. „A Természeti Vallással szemben az az egyetlen ellenvetés" – írja Chesterton –, „hogy valahogyan mindig természetellenessé válik. Reggelente ártatlanságáért és kedvességéért szeretjük a természetet, este pedig, ha még mindig szeretjük, sötétségéért és kegyetlenségéért. Virradatkor tiszta vízben mosakodunk, miként a Bölcs Sztoikus Férfiú, s mégis, midőn a nap komoran alkonyul, bikák meleg...

bővebben

Öröm a felszínen vagy öröm a mélyben?

Megéri-e kereszténynek lenni? – tesszük fel a kérdést, amikor egyik szemünkkel a koncerten önfeledten flörtölő barátunkat látjuk, akit mi már nem követünk önfeledten, másik szemünkkel a betegeket ápoló diakonisszát vagy az otthonát elhagyó misszionáriust, akikben két évezrede megtestesül a keresztény önfeláldozás eszménye. „A pogányságról azt mondják, hogy az öröm vallása, a kereszténység pedig a fájdalomé” – foglalja össze Chesterton nem csak azt, amit a flörtölő barátunk és a diakonissza kapcsán megfogalmaztunk, de mindazok ítéletét is, akik a kereszténységet a történelme során a látható...

bővebben

Amikor egy embert megőrjít az irgalom

Nietzsche a gazdája annak a posztmodern-progresszív gondolatnak, hogy az igazság valójában a hatalom eszköze. Nem az igazságnak van hatalma, hanem a hatalomnak van igazsága – tanította Nietzsche. Mindig a győztesek írják a történelmet, az igazság tehát a győztesek igazsága. Ebből az következik, hogy az igazság helyett a hatalmat kell akarnunk, és ha a hatalom a miénk, akkor lesz igazságunk is. A világ az erős emberé. A természet által kiválasztotté és a kultúra által nemesítetté. A gyengeség ünneplése nem csak meghaladott, de ízléstelen is – mondta Nietzsche. A gyengeséget felmagasztaló...

bővebben

Ami a muszlimokat Krisztushoz vonzza

Két kutató is van most mellettem, akik az iszlámmal foglalkoznak. Egyikük valami narratív kritikai modellt alkalmaz a Korán értelmezésében, pár évtized kutatás után most jutott el talán az ötödik szúráig. Az idős professzor hosszú ideig élt arab környezetben, folyékonyan beszél arabul, ismeri a nyelv finomságait, szintaxis és diskurzus szinten egyaránt képes elemezni a Koránt, elképesztő alapossággal mélyed el ebben a legtöbbünk számára ismeretlen világban. A másik kutató inkább apologetikai szemszögből foglalkozik az iszlámmal, tőle személyesebb történeteket hallottam arról, hogy mi vonz...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK