Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Kierkegaard

Kétféle módja annak, hogy ne legyünk önmagunk

Most egy olyan bekezdés következik, ami elsőre nem biztos, hogy érthető lesz, de ha kibontom, némelyeknek akár az életét is teljesen megváltoztathatja. A halálos betegség (Göncöl Kiadó, 1993) című könyvében Søren Kierkegaard ezt írja az Énről: „Az Én [Selv, Selbst] olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul; az Én nem viszony, hanem az, hogy a viszony önmagához viszonyul. Az ember a végesség és a végtelenség, a mulandó és az örök, a szabadság és a szükségszerűség szintézise, röviden szintézis. A szintézis két dolog viszonya.” (19) Elmondom, miért fontos ez a néhány bonyolult mondat.

bővebben

Kierkegaard-ról beszélgetünk

„Rövidesen győzedelmeskedem, az egész harc egyszerre véget ér, és én megpihenhetek a rózsák termében, ahol örökké beszélgethetek Jézusommal.” Ez Søren Kierkegaard maga választotta sírfelirata. Azé a Kierkegaardé, akinek a gondolatai egy egész filozófiai iskolát teremtettek, és a mai napig hatást gyakorolnak keresztényekre és nem keresztényekre egyaránt. Heller Ágnes a polgári társadalom kritikáját látta benne, amely Marx gyakorlati megoldásához képest nála még csak elméleti volt, a fenti idézetből látszik azonban, hogy Kierkegaard hívő keresztényként gondolkodott a társadalomról, és a kritikája sokkal mélyebb volt, mint pusztán a fennálló társadalmi rend kritikája. Kierkegaard a Jézusban való hitre akarta vezetni a kortársait, és az örök életben hitt.

bővebben

S. Kierkegaard: Félelem és reszketés

A Tűzfal podcast huszonhatodik részében a hit mozzanatát járjuk körbe, mégpedig abban a történetben, amikor Ábrahám kész feláldozni a fiát, Izsákot. A beszélgetéshez az ismert dán filozófus ikonikus könyvét hívjuk segítségül. Azt hiszem, az egyik legnehezebb beszélgetésünk volt eddig, nagyon mély és szinte megválaszolhatatlan, ugyanakkor a hit misztériumának szívét érintő kérdések kerültek szóba. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is.

bővebben

A szabadság piszoárja

Sok filmsorozat a következő hatalmi képletről szól. Az embereket fogva tartja valamilyen „rendszer”, de aztán jön egy „forradalmár” (ez manapság jellemzően egy férfiakat megszégyenítő, erős, bátor nő), aki tudatára ébred helyzetüknek, és rengeteg áldozat árán végül mindenkit felszabadít. Az aktuális rendszer nem szükséges, hogy olyan kegyetlen vagy brutális legyen, mint mondjuk A szolgálólány meséjének Gileádja, elég ok a lázadásra az is, hogy a rendszer az egyén számára meghatározott életpályákat biztosít. Figyeljük meg: a cél általában nem is egy új rendszer felépítése, hanem a meglévő lerombolása. Bármi áron. Ezeknek a sorozatoknak ugyanis van egy filozófiai alapvetése, amely ezer és ezer láthatatlan fonállal szövi át a mai nyugati kultúrákat. Az alapvetés ez: az egyén nem szabad, amíg bármi akadályozza a maximális önrendelkezésben.

bővebben

Félelem és reszketés – Előhang variáció

(A Félelem és reszketésben a hitet kívülről fürkésző Johannes De Silentio négy változatban gondolja végig Ábrahám és Izsák drámáját. Ez az V. az én hívő változatom.) Kora reggel volt, Ábrahám idejében fölkelt, megfogta Sára öreg kezét, csókot nyomott az arcára, majd némán útnak indult Izsákkal. Sára az ablakból utánuk nézett, és ugyanaz a nyugtalanság fogta el, mint fiatal feleségként Ur-Kaszdimban. Ábrahám lelke is nyugtalan volt, mindvégig Istenhez kiáltott, aki érti ezt az érthetetlen szörnyűséget és bizonyította már, hogy az elhaltból is elő tudja hozni az ígéret gyermekét. Három napig...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK