Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Krisztus

A Találkozás Sátrában (5) – A kenyerek asztala

2022. október 28. | , , , | 73 Hozzászólások

„Tégy elém az asztalra mindenkor szent kenyeret!” (2Móz 25,30)

Uram, ha jobbra nézek, a lámpásod megvilágítja az asztalt, rajta a kenyerekkel. A kenyér most is friss. Érzem az illatát. Bele akarok harapni, hogy a számban ízlelgessem. Le akarom nyelni, hogy eggyé váljak vele. Te vagy, Uram a táplálék. Tizenkét kenyér van az asztalon, mint Izráel tizenkét törzse. Hiszen te, Uram, Izráel lettél! Én meg azonosulok veled, ezért megeszem a kenyeret. Azt eszem, aki vagy, és azt, amit mondasz. A menóra fényében látom a kenyeret, mert világosságod által látok világosságot. Azt is, hogy az asztalnak aranyszegélye van, hogy a kenyér ne eshessen le róla. Az asztal aranybevonatú, de akáciafából készült, mint az égőáldozati oltár. Ez is egyszerű anyag, de megszentelt. Az élet Kenyerét hordozza. Szeretnék ilyen asztal lenni igéd számára én is! Asztal, amelyről nem hull le morzsa a földre! Ilyen asztal szeretnék lenni számodra, Krisztus! Krisztoforosz: krisztushordozó, aranyszegéllyel. Enni akarom a kenyeret, és felkínálni azt másoknak. Pap akarok lenni és asztal. Izráel, aki Krisztusban egyesül, és Krisztust kínálja a világnak. A te fényedben. Ámen.

bővebben

A vándor hazatér

2022. június 17. | , , , , | 3 Hozzászólások

„A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog” – írta József Attila, és ezzel saját lelkiállapota mellett akaratlanul is megfestette korunk individuumát, az autentikus egyént, aki levetett magáról minden külső meghatározást és csakis belső érzései szerint él. Az egyént, akinek önmagát kell kitalálnia, ezért bár szabad, kozmikus magányban ül a semmi csupasz ágán és hangtalan vacog. De nem gyűlnek már köré a csillagok, hogy nézzék, nézzék, mert univerzumában ő az egyetlen csillag, a többi jelentőségét vesztve mind lehullt az égről. Csak az egyén van, saját visszhangkamrájába zárva, és nem tudja többé, ki is ő. A semmi kongó ürességében keresi önmagát, és ezerszer is elátkozott, mert tudnia kellene, sőt, egyedül neki kellene tudnia, hogy ki is ő, de mint egy elveszett gyermek az elvarázsolt kastélyban, a lehetőségek végtelen útvesztőjében bolyong.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (29) – Megszentelem és Istenük leszek

2021. június 22. | , , | 0 Hozzászólások

„Megszentelem a kijelentés sátrát és az oltárt. Megszentelem Áront és fiait is, hogy papjaim legyenek. Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. És megtudják, hogy én, az ÚR vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, hogy közöttük lakozzam én, az ÚR, az ő Istenük.” (2Móz 29,44-46)

Maga Isten választotta Izráel fiait a népéül, hogy Istenük legyen és közöttük lakjon. A szent Isten és a tisztátalan nép kapcsolatában azonban közbenjáróra és engesztelésre van szükség: ez ennek a fejezetnek is a legfőbb tanulsága. A főpap a közbenjáró, a kijelentés sátrához tartozó oltár pedig az engesztelés helye. Mindkettőnek szentnek kell lennie.

bővebben

A házasságot mindenki ünnepelheti

2021. április 27. | , , | 12 Hozzászólások

A házasságra sokan csak keserűséggel tudnak gondolni. Szüleik veszekedései jutnak eszükbe, vagy az, hogy egyedül maradtak, esetleg több házasságot is kipróbáltak, és már nem a szüleik, inkább a saját veszekedéseik jutnak eszükbe, vagy amiatt keserűek, hogy az azonos nemű emberek nem köthetnek egymással hivatalos házasságot, esetleg saját válásuk pokoli emlékei gyötrik őket. Mindenesetre széles egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy a házasság élménye statisztikailag szignifikánsan rongálja a hozzá kapcsolt ideákat.

bővebben

„Fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”

2019. december 23. | , , | 20 Hozzászólások

Ezekben a napokban azt a Krisztus ünnepeljük, akit a korai egyház a következőképpen vallott meg: „És (hiszünk) Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától…” Ez a Jézus a bátor hitvallók és mártírok Jézusa, azoké, akiket oroszlánok elé vetettek, akiket élő fáklyaként használtak a császár kertjének megvilágítására, akik a pogányok bámulatára énekelve mentek a halálba. Ez a Krisztus nem a Jézuska, aki megkopott varázsú, de nosztalgiával őrzött kacatként még mindig oda-odakerül az ajándékok közelébe, bár már vetélytársa is...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK