Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Divinity

Kovász a tésztában

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy a nyilvánosság előtt is meg kell-e szólalnom egy rendkívül fájdalmas és kiábrándító ügyben. Egyrészt a lehetséges következmények miatt, másrészt mert olyan emberről van szó, akivel bár soha nem szolgáltam együtt, a szolgálata az életem egy fontos válaszútjánál elementáris erővel hatott rám (a mai napig élesen emlékszem, hol láttam egy kivetítőn őt Jézusról énekelni és milyen érzéseket keltett bennem az éneke). Vajon van-e illetékességem abban az ügyben, amelyről most írni fogok? Van-e bárkinek illetékessége a mai dicsőítő celebritáskultúrában, hogy lépjen? Ha van, miért nem lépett? Mi van, ha már minden lépcsőfokot megjárt a szembesítés, és még sincsenek következmények? Kinek kell ilyenkor cselekedni? Pintér Béláról van szó.

bővebben

Boomerek, ikszek, ipszilonok, zék

A Tűzfal podcast ötvenkettedik epizódjában egy másfél milliós nézettségű Friderikusz-interjú kapcsán beszélgetünk a generációk közötti különbségekről és a hídépítés lehetőségéről. Van-e esély a nemzedékek közötti megértésre? A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!  

bővebben

Ezerhétszáz éves a Niceai hitvallás

Amikor összegyűltek Niceában (Nikaiában) a püspökök, hogy megvitassák Krisztus isteni természetét, Konstantin császár állítólag nem ült le addig, amíg a püspökök nem jelezték, hogy leülhet (Szókratész Egyháztörténete, Ókeresztény írók 9., Szent István Társulat, 1984, 53). Egy másik emlék szerint a császár megcsókolta az egyik püspök, Paphnutius kivájt szeme helyét, aki az üldözések idején elszenvedett kínzások miatt egyik lábára sántított is (Uo. 75). A két epizód jól illusztrálja a Kr. u. 325-ben összehívott zsinat meghökkentő körülményeit, hiszen nem sokkal korábban az egyik uralkodó még azzal volt elfoglalva, hogy a saját palotájában nézte végig, ahogy lassú tűzön sütnek meg, vagy medvékkel tépetnek szét keresztényeket (Lactantius: A keresztényüldözők haláláról in Az Isteni gondviselésről, Helikon, 1985, 26-27); most meg maga a császár ministrál egy keresztény zsinaton, amit ő hívott össze! A zsinat éppen ezerhétszáz éve, Kr. u. 325. május 20-án vette kezdetét.

bővebben

A valóság hajthatatlan és makacs

Az egyik legnagyobb kulturális különbség, ami elválasztja a szüleink és a gyermekeink generációját, illetve különféle szubkultúrákat átvágva ma is éles határvonalakat húz a civilizációnk egyik és másik fele között, a valósághoz való viszony. Erről Carl R. Trueman A modern én felemelkedése és diadala (Axioma- BKKI, 2024) című könyvében (itt és itt beszélgetünk róla) alapos eszmetörténeti áttekintést ad, expresszív individualizmusként beazonosítva azt a forradalmi változást, amely a valósághoz való megváltozott viszonyt jellemzi. De lehet egyszerűbben is fogalmazni. Doug Wilson amerikai teológus és kulturális elemző például röviden így foglalja össze a szemléletváltást:

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (12) – Minden embernél alázatosabb

„Ez a Mózes pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb.” (4Móz 12,3)

Mirjám és Áron fellázadtak Mózes vezetésével szemben, ezért Isten súlyos betegséggel büntette Mirjámot. Áron könyörög Mirjámért, de a büntetése így is eltart egy hétig, hiszen – mondja az Úr – „ha csak az apja köpte volna szembe, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig” (14). Végül visszafogadják a táborba a megtisztult Mirjámot, de az Úr nem hagy kétséget afelől, hogy a vitában egyértelműen szolgája, Mózes mellé állt.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK