Ez az év számos sötét drámát hozott, de a keresztény hit szempontjából tele volt kellemes meglepetésekkel. A kettő talán nem is független egymástól. Saját bevallásuk szerint sokakat éppen a szekularizmus válsága és a kultúrában kirajzolódó diabolikus jelenségek tettek fogékonyabbá az Isten dolgai és az evangélium reménysége iránt. Az Aaron Renn által negatív világnak nevezett kulturális időszak káros kompromisszumokba hajszolta az intellektuális befolyásukra érzékeny keresztényeket, de pont azok iránt a keresztények iránt támadt újfajta érdeklődés, akiket a negatív környezet inkább bátrabbá és hitvallóbbá tett. Az elmúlt napokban három olyan podcast beszélgetést is végignéztem, amelyek erősítik azt az általános benyomást, hogy az angolszász világban a keresztény világnézetnek kedvező trendforduló zajlik, és ez a fordulat talán mélyebb is lesz, mint ahogy reméltük.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Divinity
Az ortodoxia éltető kérge
Az inkarnáció tanához kezdettől rideg merevséggel ragaszkodtak azok, akik forró szeretettel ünnepelték az Istenembert. János apostol, aki az utolsó vacsorán a Fiú kebelére hajtotta fejét, antikrisztusoknak nevezte a megtestesülést tagadókat. Athanasziosz az egész világgal birokra kelt (Athanasius contra mundum) és öt száműzetést is örömmel elszenvedett a niceai hitért. A titkos adományokat osztogató Szent Miklós püspök a legenda szerint arcul ütötte a Krisztus istenségét tagadó Ariusz presbitert. Madách bírálta a dogmatikai merevséget, amely egyetlen i betű (homousziosz vs. homoiusziosz) miatt kész volt harcolni, és kétségkívül van valami riasztó az olyan vallási buzgóságban, amely adott esetben akár ölni is képes az igazságért. G. K. Chesterton brit író azonban éppen ennek kapcsán mutat rá az ortodoxia románcára, amelyben a lovagi páncélzat és a sárkányölő kardsuhogtatás elengedhetetlen tartozéka a valódi keresztény hitnek. „Az ortodoxia arra késztet bennünket, hogy a pokol meredek szélén ugráljunk, és csak később vesszük észre, hogy az ugrálás testgyakorlat volt, mely pompásan használt az egészségünknek. Később aztán arra is rájövünk, hogy minden drámának és regénynek épp ez a veszély a mozgatórugója. A legerősebb érv az isteni kegyesség mellett: annak ridegsége.” (G. K. Chesterton: Igazságot!, 221)
Je suis Lakmusz Listáján Lévők
Nem hiányzik sem a reflektorfény, sem az össztűz, sem a cenzúra, mégis szeretném tisztelettel kérni a Lakmusz „tényellenőreitől”, hogy vegyenek fel a listájukra, ha már újra divatba jött emberek ideológiai alapú listázása. A Lakmusz tegnap ugyanis egy cikkben sorolta azokat a magyar közéleti és egyházi személyeket, akik úgy gondolják, hogy a szexuális orientáció változhat, és akik szerint a szexuális vágyak nem feltétlenül jelentenek afféle determinált sorsot, amilyenbe az LMBTQ-ideológia aktivistái beszorítanák a saját nemük tagjaihoz vonzódó embereket. Egyetértek a listán lévők ezzel kapcsolatos véleményével, vállalom velük a véleményközösséget, számomra evidencia, ami mellett kiállnak.
Apák és fiúk
A Tűzfal podcast negyvenharmadik része kicsit rendhagyó, mert ezúttal nem egy harmadik ember könyvéről beszélgetünk, hanem Laci új könyvéről. A Harmat Kiadó által megjelentetett könyv címe: Apák és fiúk, alcíme pedig az, hogy A férfivá válás útján. Szerintem a témája és a megközelítése miatt is vitathatatlanul az év egyik legfontosabb kiadványa, magyar nyelven mindenképpen. A Tűzfalban azt járjuk körbe, hogy Laci miért írta meg a könyvet, én pedig olvasóként hogyan kapcsolódtam a könyvhöz és a témájához. Az eddigi legszemélyesebb epizódunk lett. Megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.
Adventi liturgiánk
A mostani adventi időszakban Dórámmal egy liturgikus imakönyvet használunk, amit texasi barátainktól kaptunk, teleírva kedves jókívánságokkal. Ez az imakönyv segít ráhangolódni arra, hogy megfelelőképpen imádjuk az Isten Fiát, akinek a megtestesülését ünnepeljük minden Karácsonykor. Ez ugyanis egyáltalán nem mindig sikerül. A liturgia szavakat ad a szánkra, amelyeket időnként nehéz megtalálni önmagunkban, pláne az ünnepi rohanásban. Ezek a szavak most pont úgy mosnak át, ahogy a mindennapi mosakodás, és hasonló rutinszerű elköteleződést is kívánnak. A napi szövegmennyiség elolvasása kb. 20-30 percet vesz igénybe, mert sok elemből áll.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK