A Tűzfal podcast tizennyolcadik részében Francis A. Schaeffer Two Contents, Two Realities (magyarul: A keresztény élet négy alappillére) című könyvecskéjéről beszélgetünk. A L’Abri-alapító amerikai gondolkodó szerint a keresztény életben ugyanúgy elengedhetetlen az igazság, mint a valóság, és ebből négy követelmény fakad: egészséges tanítás, őszinte válaszok őszinte kérdésekre, igaz lelkiség, az emberi kapcsolatok szépsége. Ezekről a követelményekről beszélgetünk Lacival. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is....
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Divinity
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (16) – A bűnbak
„Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra kijelölt emberrel a pusztába, hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy kietlen vidékre.” (3Móz 16,21-22a)
Az egész ószövetségi áldozati rendszer egyik legkifejezőbb képe a bűnbak. A nagy engesztelési napon a főpapnak először önmagáért és családjáért kellett bemutatnia egy bikát, majd két kecskebakot Izráel népének vétkeiért. A két bak együtt jelentette az engesztelést. Az egyik bakot vétekáldozatként kellett bemutatni az ÚRnak, a másikat bűnhordozó bakként a pusztába kellett küldeni. Ez utóbbi a bűnbak.
A progresszív teológia és a Bárány menyegzője
Ha egyetlen képet, egyetlen metaforát kellene megneveznem, amely tökéletesen jelöli a hitem sokat gúnyolt, de megrendítően felszabadító középpontját, a Bárány menyegzője lenne az. Ebben a metaforában, amit a Jelenések könyve végén tár elénk Krisztus Lelke (Jel 19,7), benne van a kezdet és a vég, a teremtés és a megváltás, a probléma és a megoldás, a teljes elhagyatottság rémülete és a bőség közösségi lakomája, altruizmus és hedonizmus, szenvedés és megdicsőülés, szeretet és szentség, igazságosság és kegyelem, Isten és ember, férfi és nő, lélek és test, ószövetség és új szövetség, várakozás és beteljesedés, múlt és jövő, titok és kinyilatkoztatás, kereszt és feltámadás, gyász és boldogság, bukás és megváltás, rituálé és eksztázis, evangélium és etika, keresztény katolicitás és keresztény exkluzivitás. A Bárány menyegzőjének képe összefoglalja a hit lélegzetelállító, egyedi misztériumát.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (15) – A kultikus paráznaság lehetetlensége
„És ha egy asszony mellett feküdve a férfinak magömlése támad, mosakodjanak meg mindketten vízben, és legyenek tisztátalanok estig.” (3Móz 15,18)
Bizonyos testből távozó nedvek – különösen a vérzés és a magömlés – tisztátalanná tették a törvény alatt élőket. A tisztátalanság nem morális kategória volt, de arra emlékeztetett, hogy erkölcsi értelemben is szükség van megtisztulásra, illetve engesztelésre, hogy Isten a népe között lakhasson. Rituális értelemben a szexuális kapcsolat is tisztátalanná tett, hiszen magömléssel járt. Az „asszony mellett feküdve” itt eufemizmus: a sácháv (שָׁכַב) ige a nemi együttlétre utal, a sichvát-zárá (שִׁכְבַת־זָ֑רַע) pedig a férfi ejakulációjára.
Elértett kacsintás
Végül Pecsuk Ottó kommentjére is hadd válaszoljak. Annak idején Ottó volt az egyik opponense doktori disszertációmnak, kifejezetten inspirált, hogy az ellenvetéseivel szemben kellett megvédenem a tézisemet. Egyértelmű, hogy Ottó máshogy ítéli meg a formakritikai módszer létjogosultságát az Újszövetség-kutatásban, máshogy tekintünk az apostoli hagyomány megbízhatóságára és tekintélyére, de a kérdései motiváltak egy-egy érvem megvizsgálására vagy finomítására. A fenti kommentje viszont meglepett és kicsit el is szomorított. Elismerem, nagyrészt az én felelősségem, hogy ennyire félreértett, amikor a szavaimban iróniát és tiszteletlenséget vélt felfedezni, mert szándékosan rejtélyes a Tóth Sárára reagáló cikkem címe és utolsó mondata. Hadd nyissam most rá félig az ajtót az enigmára, hátha okafogyottá teszi az Ottó által érzett fájdalmat.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK