Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Filozófia

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma

A Különvélemény 13. epizódjában Byung-Chul Han koreai filozófus A kiégés társadalma c. könyvecskéjéről beszélgetünk. Han szerint a 21. századi ember nagy árat fizet azért, hogy kivívta a külső korlátoktól való szabadságát. A mai ember fő problémája nem az elfojtás, hanem a pozitivitás túltengése, amely neurális erőszakká válik – szó szerint az idegrendszerünket kezdi ki. Ez ellen nincs védekezés, hiszen a határtalanság kultúrájában megszűntek az immunológiai reakciók is. Ma semmi nem „idegen”, legfeljebb csak „különböző”, és nem a „kell” a kulcsszó, hanem a „lehet”. A nyugati embert, aki eltörölte az úr-szolga viszonyokat és a külső normákat, a szabadság illúziója teszi kudarcossá és depresszióssá. A Különvéleményben Imrével erről beszélgetünk, valamint arról is, hogy mi a megoldás.

bővebben

Ha az igazság csak hatalom, akkor csak a hatalomnak lesz igazsága

Kis túlzással az egész felnőtt életem azzal telt, hogy körülöttem mindenhol azt harsogták, hogy „nincs abszolút igazság”. A „kis túlzás”-t nem arra értem, hogy nem pont ezt harsogták volna, hanem arra, hogy hála Istennek nem ezzel telt az egész felnőtt életem, és nem mindenhol harsogták ezt. Ettől még gyakori és meghatározó élményem volt, ráadásul az abszurditásig fokozódó apologetikai feladatot jelentett a vele való viaskodás. Látszólag egyszerű volt megválaszolni („ha nincs abszolút igazság, akkor az sem lehet abszolút igaz, hogy nincs abszolút igazság”), de valahogy a kerti taracknál is szívósabban tapadt a földbe ez a meggyőződés, és még keresztény körökben is makacs gondolati indaként hatolt be mindenhova.

bővebben

A szent és a szent

Nyáron és kora ősszel sokat gondolkodtam a szent jelenségéről a vallásokban. Egymás után négy vallástudományi könyvet olvastam el, és az élmény kapcsán megfogalmazódott bennem, mitől lesz jó az egyik vallástudományi könyv, és mitől nem lesz jó (vagy igazán jó) a másik. A négy könyv a tematikai hasonlósága ellenére eltérő utakat vázol fel a vallások megismeréséhez, azonban nem mindegyik utat tartom ugyanolyan érvényesnek. Számos oka lehet annak, hogy egy vallástudományi könyv jó-e vagy rossz, de egy szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk, amelynek nincs feltétlenül köze ahhoz, hogy az adott könyv sikeres volt-e vagy sem, hatást gyakorolt-e a kortársakra vagy feledésbe merült-e, van-e gondolati mélysége vagy nincsen. Ez a szempont az, hogy a szerző képes-e különbséget tenni szent és szent között, amennyiben a különbség a vallások szerint is vélhetően létezik. E tekintetben a négy szerzőből kettő is elvérzett.

bővebben

Mr. Crane: gratulálok a könyvéhez!

Szeptember 14-én ezt írtam facebook bejegyzésként: „Olyat fogok most tenni, amit eddig még soha: egy ateista filozófus könyvét ajánlom, amely a hitről szól! Tim Crane A hit jelentése (Európa, 2019) c. könyve nem csak közérthető, de barátságos, valódi értésre törekvő, korrekt könyv is. Crane világnézeti kiindulópontja homlokegyenest ellentéte az enyémnek, a vallásos indítékkal kapcsolatos gondolatmenetét számos fontos szemponttal egészíteném ki, amely nélkül a keresztény tapasztalat szerintem megérthetetlen, ennek ellenére a könyv tartalmával szinte maradéktalanul egyetértek. Ha más ateisták is ilyen becsületesen közelítenének a keresztény hithez, és mi, keresztények is ennyire korrekten viszonyulnánk más világnézetekhez (amely – ahogy Crane kifejti – nem jelent sem egyetértést, sem feltétlen tiszteletet), akkor sok felesleges kört megspórolhatnánk a vitákban, és jelentősen könnyebb lenne az együttélés. A Magyarországon élő brit filozófus fontos könyvet írt, és csak remélni tudom, hogy a keresztény hit megértésében nem ért még az út végére. De ha számára ez lenne is a végállomás, A hit jelentése sokaknak lehet egy új út kezdete. Mr. Crane: gratulálok a könyvéhez!”

bővebben

Pszichológusok Meseországa

Pszichológusok állásfoglalása a Meseország mindenkié c. mesekönyv kapcsán címmel jelent meg számos pszichológus nyilatkozata az ominózus mesekönyv mellett és dr. Bagdy Emőke pszichológus kollégájuk ellen. Bagdy Emőke korábban veszélyesnek nevezte a gendermeséket a gyermekek nemi identitásának kialakulására nézve. Az aláíró pszichológusok mostani állásfoglalása hangsúlyozza, hogy „LMBTQI+ embernek lenni nem deviancia”, és a mesekönyvvel kapcsolatban kijelenti: „az értékek közvetítésén és a helyzettel való megküzdési módok bemutatásán keresztül a mesék éppen abban tudnak segíteni, hogy az olvasó eljusson egy saját, belső rendig” (kiemelés tőlem).

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK