Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Filozófia

Akkor most a diverzitás, egyenlőség és inkluzivitás nevében emlékezzünk meg a francia kultúra néhány kitakart hőséről is!

2024. július 31. | , , , , , | 6 Hozzászólások

A most következő személyek nem lesznek ott semmilyen haladó társaság asztalánál, legyen az utolsó vacsora kövér, nagymellű, leszbikus hölggyel Jézus helyén, vagy épp pogány bacchanália Dionüszosszal és szakállas nőkkel, herés törpékkel és bámész kislánnyal, esetleg ezek extravagáns, őrült keveréke, vagy csak egy baráti társaság elvárt luxushiedelmekkel. Nem lesznek ott még a két nappal ezelőttig ismeretlen holland Jan Hermansz van Bijlert mellett sem, aki váratlan sibbóletként kezdte elválasztani az úgynevezett művelt embereket a tőlük elmaradó műveletlenektől. Ettől még a következő tíz név része nemcsak a francia kultúrának, de a franciák által gazdagított egyetemes történelemnek is. Rövid, szubjektív válogatás következik a laicité zárófüggönyén túlról, a keresztény teológia no-go zónájából. Legyen ez az én ugrásom (l’appel du vide) a párizsi megnyitó program közepén tátongó ürességbe.

bővebben

Kétféle módja annak, hogy ne legyünk önmagunk

2024. július 24. | , , , , | 16 Hozzászólások

Most egy olyan bekezdés következik, ami elsőre nem biztos, hogy érthető lesz, de ha kibontom, némelyeknek akár az életét is teljesen megváltoztathatja. A halálos betegség (Göncöl Kiadó, 1993) című könyvében Søren Kierkegaard ezt írja az Énről: „Az Én [Selv, Selbst] olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul; az Én nem viszony, hanem az, hogy a viszony önmagához viszonyul. Az ember a végesség és a végtelenség, a mulandó és az örök, a szabadság és a szükségszerűség szintézise, röviden szintézis. A szintézis két dolog viszonya.” (19) Elmondom, miért fontos ez a néhány bonyolult mondat.

bővebben

Kierkegaard-ról beszélgetünk

2024. július 20. | , , , | 0 Hozzászólások

„Rövidesen győzedelmeskedem, az egész harc egyszerre véget ér, és én megpihenhetek a rózsák termében, ahol örökké beszélgethetek Jézusommal.” Ez Søren Kierkegaard maga választotta sírfelirata. Azé a Kierkegaardé, akinek a gondolatai egy egész filozófiai iskolát teremtettek, és a mai napig hatást gyakorolnak keresztényekre és nem keresztényekre egyaránt. Heller Ágnes a polgári társadalom kritikáját látta benne, amely Marx gyakorlati megoldásához képest nála még csak elméleti volt, a fenti idézetből látszik azonban, hogy Kierkegaard hívő keresztényként gondolkodott a társadalomról, és a kritikája sokkal mélyebb volt, mint pusztán a fennálló társadalmi rend kritikája. Kierkegaard a Jézusban való hitre akarta vezetni a kortársait, és az örök életben hitt.

bővebben

Richard Wurmbrand: Marx és Sátán

2024. július 11. | , , | 14 Hozzászólások

A Tűzfal podcast harmincötödik részében Richard Wurmbrand Marx és Sátán c. könyvéről beszélgetünk. Wurmbrand szerint Karl Marx és a marxizmus szoros kapcsolatba hozható a sátánizmussal. „Még a világi gondolkodásúak is megborzonganának, ha bebizonyosodna, hogy a marxizmus kezdeményezői és képviselői titokban sátánimádók voltak…” – írja. Igen, mi is megborzongtunk Wurmbrand meghökkentő felvetésétől, és ebben az epizódban azt beszéljük át, hogy vannak-e erre hihető bizonyítékok.

bővebben

Pachacuti inka uralkodó pálfordulása

2024. július 2. | , , , , | 8 Hozzászólások

A világ egyik igen jelentős és fejlett kultúráját képviselő Inka Birodalom a mai napig félelemmel vegyes kíváncsisággal tölti el a kutatókat, hiszen tele van rejtélyekkel, titkokkal és meglepetésekkel. Philip Ainworth Means antropológus-történész több könyvet is írt a Kolumbusz előtti Dél-Amerikáról, és rámutat egy különös fordulatra, amely az egyik legnagyobb inka uralkodó, Pachacuti világképében ment végbe. Pachacuti jelentőségét mutatja, hogy az ő nevéhez fűződik az inka főváros, Cuzco megépítése, a Nap-templom helyreállítása, valamint számos palota és erődítmény létrehozása. Ezek közül a legismertebb a szédületes környezetben fekvő Machu Picchu, amely elhelyezkedése miatt annyira rejtve volt a világ szeme elől, hogy hosszú ideig a spanyol hódítók sem fedezték fel. Az inkák Intit, a Napot imádták, ennek a vallásnak a híve volt Pachacuti is egészen addig, amíg valamire rá nem jött. Hogy mi volt az a különös fordulat, amely Means szerint Pachacutiban végbement, arról az Ethosz folyóirat 1991/2. számában jelent meg egy érdekes összefoglaló. A továbbiakban ebből a cikkből idézek részleteket.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK