A Tűzfal podcast negyvennegyedik részében Az ördög ügyvédje című 1997-es filmet és annak megrendítő tanulságait beszéljük át, mindent elspoilerezve. Erős idegzetűeknek ajánljuk. Annyit tennék csak hozzá, hogy az elmúlt időszakban érezhetően megnőtt azok száma, akik a gonosz valahogy nyilvánvalóbbá lett valósága miatt fordultak Istenhez, és ez lehet taktikai hiba ellenségünk részéről. A gonosz kérdéséről több epizódban beszélgettünk már (pl. Salemi boszorkányok; Tolkien és a gonosz problémája, Richard Wurmbrand: Marx és Sátán; C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei). A mostani epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Kultúra
Richard B. Hays tragikus hajótörése
Hitben való hajótörések csak látszólag történnek egyik napról a másikra. Maga a hajótörés persze gyorsan és drámai módon zajlik le, de rendszerint megelőzik rossz döntések, és számos egyéb összetevő, amelyek okait nehéz utólag kibogozni. Mint a repülőgép-szerencsétlenségeknél. Gyerekkoromban tátott szájjal néztem a megmeneküléssel végződő Airport filmeket, manapság inkább a tragédiákat utólag rekonstruáló Mayday dokumentumfilmeket nézem, de közös bennük, hogy vagy az okokból vezetik le a kibontakozó katasztrófát, vagy a bekövetkezett katasztrófától kutatják visszafelé az okokat. Az okok általában emberi hibák, mulasztások, természeti jelenségek, és nem várt események valamilyen elegye. A katasztrófának van története, és a történet kezdete lehet akár egy kispórolt csavar vagy valamilyen emberi gyarlóság is, amilyen a gőg, a hiúság vagy mondjuk a hanyagság. Pont mint a hajótöréseknél.
Epifánia
Az idősebb Pieter Brueghel Ártatlanok mészárlása című olajképe az 1565-ös németalföldi lázadás kontextusába helyezi a betlehemi csecsemők legyilkolását, olyan dermesztő hatást kölcsönözve a festménynek, mint Márai 1956 Karácsonyán írt „Mennyből az angyal” című versének iszonyú képe, hogy a magyar nép lóg cukorkaként a karácsonyfákról. Brueghel festményének közepén egy asszony ül a havon bepólyázott gyermekkel az ölében, körülötte síró nők, lándzsák és kivont kardok. Az egyik kard minden bizonnyal a gyermeket vágja ketté és a havon ülő asszony szívét járja át. Ráhel, a mindenkori Ráhel értetlenül néz Heródes, a mindenkori Heródes szívébe, és megdöbben azon, amit ott lát. Majd felnéz a keresztre, ahol a gyermeke függ, és megtörténik az epifánia.
Legjobb olvasmányaim 2024-ben
A nagy tolongás miatt nehéz volt idén döntenem, hogy mely könyvek kerüljenek fel a listára. Igaza van a Prédikátornak: „a sok könyv írásának nincs vége”, és ott a sok régi is. Előkerült újra Kierkegaard (Félelem és reszketés harmadszor; C. Stephen Evans Kierkegaard: An Introduction kötete másodszor), folytattam a tavaly megkezdett Newbigin-szálat (Proper Confidence és Foolishness to the Greeks újraolvasva; The Other Side of 1984 először) és a Han-szálat (Mi a hatalom?; Csillapító társadalom; A szép megmentése), de annyi más izgalmas olvasmányélményem is volt, hogy inkább azok közül fókuszálok némelyikre, emezeket pedig most szeretettel elengedem.
Három beszélgetés, három bizonyságtétel, kulturális momentum
Ez az év számos sötét drámát hozott, de a keresztény hit szempontjából tele volt kellemes meglepetésekkel. A kettő talán nem is független egymástól. Saját bevallásuk szerint sokakat éppen a szekularizmus válsága és a kultúrában kirajzolódó diabolikus jelenségek tettek fogékonyabbá az Isten dolgai és az evangélium reménysége iránt. Az Aaron Renn által negatív világnak nevezett kulturális időszak káros kompromisszumokba hajszolta az intellektuális befolyásukra érzékeny keresztényeket, de pont azok iránt a keresztények iránt támadt újfajta érdeklődés, akiket a negatív környezet inkább bátrabbá és hitvallóbbá tett. Az elmúlt napokban három olyan podcast beszélgetést is végignéztem, amelyek erősítik azt az általános benyomást, hogy az angolszász világban a keresztény világnézetnek kedvező trendforduló zajlik, és ez a fordulat talán mélyebb is lesz, mint ahogy reméltük.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK