Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Következzen most is egy válogatás azokból a könyvekből, amelyek idén a legfontosabbak voltak számomra. Ezúttal több könyvet választottam az olvasmányaimból a kultúra területéről, mint a teológia és a spiritualitás területéről, ráadásul az utolsó négy könyv mindegyikéről van egy podcast beszélgetésünk is (Különvélemény), de ez nem jelent fontossági sorrendet, idén egyszerűen így alakult. Régi (már ismerős) és új szerzők egyaránt lesznek a listán.
A terzina a Commedia versformája volt, amelynek főbb jellemzői a hármasrím, a jambikus időmérték, a meghatározott szótagszám. Elizeus történetének újrameséléséhez alkalmasnak találtam ezt a formát, de ahogy élesebb szemű olvasóim azonnal látni fogják: az időmérték követelményének nem tettem eleget. Mentségemre szolgáljon, hogy Dante kiváló fordítói is megbontották a terzina szabályait: Nádasdy a rímeket hagyta el, Babits időnként a jambikus ritmust. Nem mérem magam hozzájuk, Dante mesterhez különösen nem, részemről a jambusokról való lemondás talán csak a tanonc tiszteletlensége a techné iránt. Az ok az eredményhez hasonlóan prózai: nem tudtam elbocsátani egy-egy kedves képet, gondolatot, szót, tipológiát, és úgy gondoltam, a modernitásban ezt már talán megtehetem. A rímhez és a szótagszámhoz viszont mereven ragaszkodtam. De leginkább ahhoz, hogy hű legyek a bibliai Elizeushoz, akiről most mesélni akarok.
Úgy látszik, éppen az adventi időszakban robbant az az időzített bomba, amit az LMBTQ-témák tisztázatlansága helyezett el a nagyobb egyházakban. A gyújtózsinór a Novemberi állásfoglalás és az egyházak közös megszólalása volt. A Felszabtér ellennyilatkozata után a Kovász Közösség honlapján is megjelent egy válaszcikk a tizennégy magyarországi felekezet házasságról, családról és emberi méltóságról szóló december 9-i közös nyilatkozatára. A válaszcikk szerzői: Laborczi Dóra, Nagy Károly Zsolt, Mikó-Prém Alexandra, Radvánszki Péter és Tarcsay Tibor. A cikk címével (Az emberi méltóság alapja nem a házasság) maradéktalanul egyetértek, másokkal együtt én is ezt kifogásoltam a közös nyilatkozatban, a cikk tartalmát azonban őszintén szólva még értelmeznem is nehéz volt, annyira sok dolog gabalyodik benne össze egymással.
A Felszabtér blogon Zsidó, keresztény és humanista állásfoglalás a 14 úgynevezett „bevett egyház” kirekesztő nyilatkozata ellen címmel adtak ki egy ellennyilatkozatot. Az aláírók tiltakoznak az egyházak nyilatkozata ellen, és hitet tesznek a szeretet és az emberi méltóság védelme mellett. „Mi, hívők, nem hívők és ateisták, azért szólalunk meg, mert rendkívül fontosnak tartjuk az embertársaink mellett való kiállást, különösen ebben a hazában, ahol a különféle kisebbségi csoportok sorra válnak támadások célpontjaivá.” A nyilatkozat az egyházak közös megszólalását politikai keretbe helyezi: „Miközben a téves megfogalmazás a kormány által egyre intenzívebben támadott LMBTQ-közösség tagjaitól, valamint a szivárványcsaládoktól akarja célzatosan elvitatni emberi méltóságukat, egyúttal megkérdőjelezi az egyedülálló vagy éppen elmagányosodott emberek, az egyszülős és az örökbefogadó családok, az élettársi kapcsolatban élők, sőt még a cölibátusban élő papok, szerzetesek és apácák emberi jogait is.”
„Lassan, de biztosan körvonalazódik a botrány” – írja Niedermüller Péter saját Facebook oldalán. A körvonalazódó botrány oka egy nyilatkozat: „Néhány nappal ezelőtt 14 vallási közösség vezetője ünnepélyes nyilatkozatot tett azzal kapcsolatban, hogy ’a házasság szentsége egy férfi és egy nő között valósul meg’, és ezt a kijelentést kiegészítette azzal, hogy megerősítjük a házasságra, a családra és az emberi méltóságra vonatkozó zsidó és keresztény értékrend fontosságát.” A nyilatkozatról a 444-en Urfi Péter ezt írja: „Nem sokszor fordulhatott elő a magyar történelemben, hogy 14 vallási közösség fogalmazzon meg közös üzenetet.” Majd hozzáteszi: „ez a nyilatkozat nem vallásaink bensőséges ünnepeiről szól, hanem a politikáról”. Valóban így lenne?
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK