Kis késéssel, de megnéztem az 1917-es bolsevik forradalom évfordulójára készített nyolcrészes filmsorozatot, amelynek középpontjában Lev Trockij személye áll. A Trockij stilizált képi világgal, számos remek párbeszéddel, valamint erőteljes és találó szimbólumokkal mutat be egy mélységesen démoni történetet, a bolsevik forradalom történetét, amely száz éve feldúlta és átformálta lényegében az egész modern világot. Senki ne várjon az orosz sorozattól dokumentarista pontosságot vagy akkurátus történetvezetést, mert nem ez volt a célja. A sorozat értéke sokkal inkább Trockij életművének művészi...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Kultúra
„Unom már, hogy mindig a homoszexualitásról van szó!”
Hamar Dani cikke kapcsán többen fogalmazták meg valamilyen formában azt az ellenvetést, hogy minek megint a homoszexualitásról beszélni, borzasztó unalmas ez a téma, és különben is, miért kell kipécézni pont ezt, miért nem lehet más példákat hozni (pl. a házasságon belüli erőszak vagy a korrupció problémáit). Nem biztos, hogy minden olvasóm emlékszik rá, de amikor a homoszexualitás kérdését először kezdtem elővenni, akkor is sokan kifogásolták a témaválasztást, csak akkoriban még annak az ellenérzésüket adtak hangot, hogy ez a téma nagyon keveseket foglalkoztat, minek külön írni róla....
A büntetés humanitárius elmélete igazságtalan és kegyetlen
A büntetés humanitárius elmélete – ahogy C. S. Lewis egy 1949-es esszéjében (The Humanitarian Theory of Punishment) logikusan elmagyarázta – alapvetően igazságtalan és kegyetlen. Ez elsőre furán hangzik, mert homlokegyenest szembemegy azzal a zsigeri érzésünkkel, hogy éppen a megtorló büntetés durva és irgalmatlan, és a humanitárius nézet jóságos és emberséges. Humanitárius nézet alatt Lewis azt a meggyőződést érti, hogy a büntetésnek nem szabad a megtorlásra irányulnia, a büntetés célja csak a megjobbítás vagy az elrettentés lehet. A büntetés eszerint nem a bűn ellentételezéséről szól,...
Legjobb olvasmányaim 2019-ben
„Nem fognak olvasni attól, aki maga nem olvas” – mondta annak idején Charles Haddon Spurgeon baptista prédikátor, és elképesztő mennyiségű teendője mellett hetente átlagosan hat (!) könyvet olvasott el, ami talán még elképesztőbb. Én nem olvasok hetente hat könyvet, de nem is vagyok egy Spurgeon, akinek a karizmája szinte minden tekintetben utánozhatatlan. Viszont olvastam azért én is, és szokásom szerint most is összegyűjtöttem a legjobb – vagy inkább legfontosabb – olvasmányaimat ebből az évből. Nem mindegyiket ajánlanám másnak is elolvasásra, de bennem biztosan sok gondolatot indítottak...
Mi történik a férfi szereppel? – Somody Imrével beszélgetünk
Egy tavalyi előadásom kötetlenebb formában felvett folytatásaként beszélgettünk Somody Imrével vácegresi otthonában. A 45 perces felvételen rázós kérdéseket veszünk elő, amelyek bennünket személyesen is foglalkoztatnak, és a tágabb kultúrában is sok vitát gerjesztenek. Beszélünk a férfi és női szerepekről, a felelősségvállalásról, a nők méltóságáról, a férfiak elbizonytalanodásáról, az apák hiányáról és ennek mérhető következményeiről, a jó és rossz mintákról és azok gyors változásáról, arról, hogy van-e teremtett rend, és hogy mit kezdjünk a szülői tekintély ijesztő mértékű erodálódásával....

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK