A Tűzfal podcast tizenhatodik részében a Holt költők társasága című kultuszfilmet tárgyaljuk ki, és a hozzá kapcsolódó érzéseink és gondolataink váltakozását. Carpe Diem! – súgja a filmben a tanár, mi meg újra a romantika igazságait és hazugságait igyekszünk elválasztani egymástól, és beszélünk közben apákról és fiakról is. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Társadalom
Luxushiedelmek
A képmutatás mindig ellenszenves, de van, amikor ártalmas is. A Tűzfal podcast tizenötödik részében a képmutatás kirívó mai példáját – a progresszív elit luxushiedelmeit – beszéljük át Rob Henderson amerikai pszichológus gondolatai mentén. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Miért írok a teológia mellett kultúráról is?
Miért írok a teológia mellett kultúráról is?Nagyon egyszerű. Lesslie Newbiginnel egyetértve úgy gondolom, hogy a kereszténység igazsága nyilvános igazság. Nincs duplex veritas, vagy ahogy Szent Ágoston fogalmazott: minden igazság Isten igazsága. Ami persze rengeteg kínzó kérdést felvet, de számomra most ebből az a lényeg, hogy egy valóságban él hívő és nemhívő, ha más narratívákban értelmezik is azt, ezért a hívő ugyanúgy sokat gondolkodik a valóság közös metszeteiről, mint a nemhívő. Szóval számomra a kereszténység és a kultúra között nincs mély árok, inkább az egymással való viszonyukat szeretném jól érteni.
Tim Keller (1950-2023)
Szavakban elmondhatatlan, hogy mekkora űrt hagy maga után Timothy Keller, aki tegnap e világból átment a mennyei dicsőségbe. Egyszer hallottam őt élőben, amikor 2009-ben vagy 2010-ben a St. Louis-i Covenant Seminary-re látogatott, ahol akkor épp exegetikai teológiát tanultam. A New York-i presbiteriánus lelkész pont olyan volt, amilyen a felvételeken is: közvetlen, mély, érdekfeszítő, inspiráló. Természetesen a cipzáros pulcsijára húzott zakóban. Nagyon sokáig tudtam volna hallgatni, ahogy lassan, megfontoltan, időnként hangosan morfondírozva, de végül mindig a lényeget megragadva válaszolt a kérdéseinkre. Biblikus volt és releváns.
Jordan Peterson téblábol a Biblia körül, de messze a cinikusok előtt jár
A Telex ezzel a címmel adott hírt Jordan B. Peterson legutóbbi budapesti előadásáról: „Jordan Peterson, a bácsi, aki a kocsmapultnál magyaráz összevissza a Bibliáról”. Nekem meg erről S. Kierkegaard egyik mondata jutott eszembe, amit így parafrazálnék: ha Jordan Petersont majom nézte, nem nézhetett apostol vissza rá. Az indexes/telexes csapat mindig mélyen cinikus volt, a cinikusok pedig sok jó dologról maradnak le – most is ez történt. Ott voltam ugyanis az előadáson, és mást tapasztaltam. Az azért a telexes újságírónak is föltűnt, hogy mennyien jöttek el: én ötezer emberről tudtam, ők tízezerről írnak. Nem tudom, mennyien voltunk, de egy angol nyelvű (fordítás nélkül) filozofikus előadás meghallgatására gyakorlatilag megtelt a Papp László Aréna, főleg fiatal férfiakkal. Külföldről is sokan jöttek: a Telex románokról ír, de körülöttem franciául, angolul, olaszul beszéltek. Természetesen mindenkinek joga van a saját megéléséhez, az újságírónak is, de én nem egy bácsit láttam, aki a kocsmapultnál magyaráz, hanem egy kiváló elme mély, releváns és jegyzetek nélkül előadott gondolatmenetét hallgattam, amely örvendetes módon éppen a Biblia partjainál szenvedett hajótörést. Aki kedd este kocsmában érezte magát, az szerintem kocsmába akart menni.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK