Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Társadalom

Miért más a gendertéma, mint a többi?

Régóta vissza-visszatérően írok a genderkérdésekről (LMBTQ-ideológia, transzneműség, nemek lebontása, jogrendszer átalakítása, társadalmi érzékenyítés stb.). A téma fókuszba állításakor gyakran elhangzik az ellenvetés, hogy ez valójában keveseket érint, meg egyébként ott van például az alkoholizmus problémája is (na az sokkal többeket érint), vagy a családon belüli erőszak, meg foglalkozhatnánk az afrikai éhezőkkel, a klímavédelemmel vagy a korrupcióval is. Miért pont a gendertémát emelnénk ki? Engem ez az aggályoskodás arra a politikusra emlékeztet, aki annak idején egy szimbolikus beruházás kapcsán kiszámolta, hány lélegeztetőgépet lehetett volna abból venni a kazincbarcikai kórház számára. Ami ahhoz hasonlít, amikor Júdás a drága nárdusolaj kapcsán a szegényekért kezdett aggódni (Mk 14,1-9). Ha egy ügyet kiemelünk, mindig lesznek az ügynek riválisai, amelyek nagyobb statisztikai relevanciája mellett jó érveket lehet felhozni. Csak a világ nem így működik.

bővebben

Finn precedens

Keresztény nézőpontból Päivi Räsänen pere az egyik legfontosabb ügy ma Európában, a következményei ugyanis minden hitvalló keresztényt érinthetnek. A finn hölgy 2011 és 2015 között Finnország belügyminisztere volt, de akkor került igazán a figyelem középpontjába, amikor egy két évvel ezelőtti Twitter-posztja miatt perbe fogták. Miután a finn lutheránus egyház több nyilatkozatban kiállt a Pride mellett, Päivi Räsänen a Római levél elejéről vett idézetet posztolt, szembesítve egyháza vezetőit az apostoli tanítással. Päivit a bibliai idézet miatt gyűlöletbeszéddel vádolták meg, beperelték, januárban lesz a tárgyalása. Ha elítélik, több év börtön vár rá. A per kimenetele európai szinten is precedensértékű: az ítélet döntő befolyással lesz a keresztények szólás- és vallásszabadságára. (Mindenkit bátorítok, hogy nézze meg ezt a 20 perces – magyarul is érthető – interjút a finn hölggyel.)

bővebben

A kulcs a meggyőződés – válasz Pálffy Miklós cikkére

Pálffy Miklós A piacelvű egyház c. cikkében a parlamenti választásokkal kapcsolatos írásomhoz fűzött kiegészítést. Kis időbe telt, míg megértettem, hogyan kapcsolódik az írás az enyémhez, és még most is egy kissé bizonytalan vagyok a kapcsolódást illetően, de talán így is hasznos ez a párbeszéd. A cikk egyetlen szempontot tesz hozzá az általam felsorolt hathoz: az állami támogatások olyan beidegződéseket és szokásokat konzerválnak az egyházakban, amelyeknek rendes piaci viszonyok között már rég nem lenne létjogosultságuk. Bár helyesen gondolja a szerző, hogy „a kormány kegykörén kívül eső kisegyháziként” ezeket a folyamatokat nem látom olyan közelről, mint ő, nem áll távol tőlem, amiről ír, és csak néhány tisztázó gondolatot fűznék a cikkéhez.

bővebben

Az óra visszatekeréséről

Van egy olyan nézet (még keresztények között is), hogy az emberiség haladásának egyirányú útján nem lehet visszafordulni. Még ha ez az út láthatóan meg is betegíti a társadalmakat, a történelemnek csak egy iránya van: a hagyományos intézmények lebontása, az ún. szabadságjogok folyamatos kiterjesztése, a közösségek atomizálódása, a keresztény ideáktól való távolodás, az erkölcsi paradigmaváltás véglegesítése. Azt mondják, hogy az emberiség valamilyen értelemben nagykorúvá vált: kikerült a vallás és a hagyományok gyámsága alól. A régi tekintélyeket lerombolták, az ipar és a technológia megváltoztatták a társadalmak szerkezetét, a rabszolgaságot eltörölték, a faji megkülönböztetéseknek véget vetettek, a nőket felszabadították, a szexuális devianciákról kimondták, hogy egyenrangúak a normalitással (illetve ezeken mind dolgozunk), a nemek kettősségét nemsokára teljesen meghaladjuk, stb. Nincs visszaút, csak előre mehetünk.

bővebben

Pray Away – tényleg lehetetlen a változás?

Kristine Stolakis Pray Away c. dokumentumfilmje azt a narratívát teszi személyes történeteken keresztül az átlagember számára is átélhetővé, hogy a homoszexuális vágyak nem változhatnak meg, az ezért való ima tehát káros, a változással kapcsolatos megtapasztalás pedig hamis. A film szerint az imák és az ún „konverziós” (valójában „helyreállító” vagy „reintegratív”) terápiák egyáltalán nem működnek, sőt, az ún. „túlélők” (valójában „kliensek”) beszámolói alapján elképesztően kártékonyak is. Ilyen változás ugyanis nem lehetséges. Az emberek homoszexuálisnak születnek, nem azzá válnak, tehát nem lehet a homoszexualitást belőlük „kiimádkozni”, sem őket terápiával heteroszexuálissá „konvertálni”. (Mivel a szemantika fontos, itt is hadd jegyezzem meg, hogy a szakemberek a vonzalmak „reintegrációjáról” beszélnek, és teljesen önkéntes folyamatról van szó, ugyanúgy, mint amikor valaki az anorexiája, kényszeressége vagy nimfomániája kapcsán kér segítséget.) A film szerint ez kuruzslás, akkor is, ha olyan kiváló szakemberről van szó, mint a pár kocka erejéig bevágott Joseph Nicolosi. Nagyjából ezt mondja el a dokumentumfilm, rendkívül meggyőzően.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK