Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között.” (4Móz 3,9)
Szeretnénk egészen az ÚR tulajdonaivá válni? A lévitákról Isten mondja: „egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között”. A héber szövegben ez úgy van, hogy „átadottak, átadottak” (נְתוּנִ֙ם נְתוּנִ֥ם). Az ismétlés a hangsúlyt jelöli: teljesen, egészen átadottak. A léviták egészen az ÚR tulajdonába kerültek. Egészen az övéi.
„Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvénye körül táborozzanak, nagycsaládjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátrától távolabbra, körös-körül táborozzanak.” (4Móz 2,2)
Egy Kr. e. 13. századi egyiptomi ábrázoláson azt látjuk, ahogy II. Rámszesz fáraó sátrát (amely egy hosszabb külső és egy rövidebb belső helyiségből áll) egyiptomi seregek veszik körül, teljes védelmet biztosítva a királynak. Hasonló történik Izráel táborában is, csak ott középen nem egy földi uralkodó sátra áll, hanem a királyok Királyának lakóhelye.
Az idősebb Pieter Brueghel Ártatlanok mészárlása című olajképe az 1565-ös németalföldi lázadás kontextusába helyezi a betlehemi csecsemők legyilkolását, olyan dermesztő hatást kölcsönözve a festménynek, mint Márai 1956 Karácsonyán írt „Mennyből az angyal” című versének iszonyú képe, hogy a magyar nép lóg cukorkaként a karácsonyfákról. Brueghel festményének közepén egy asszony ül a havon bepólyázott gyermekkel az ölében, körülötte síró nők, lándzsák és kivont kardok. Az egyik kard minden bizonnyal a gyermeket vágja ketté és a havon ülő asszony szívét járja át. Ráhel, a mindenkori Ráhel értetlenül néz Heródes, a mindenkori Heródes szívébe, és megdöbben azon, amit ott lát. Majd felnéz a keresztre, ahol a gyermeke függ, és megtörténik az epifánia.
„Így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból…” (4Móz 1,1)
A Héber Biblia, amelynek szövege alapján írom ezeket a reggeli jegyzeteket, B’midbárnak nevezi Mózes negyedik könyvét. Ez abból a szokásból ered, hogy a Tóra könyveit az elején lévő szavakkal jelölik. Így lett Mózes első könyve B’resít, második könyve Semót (vagy V’élle Semót), harmadik könyve Vájjikrá, negyedik könyve B’midbár, ötödik könyve pedig D’várim (vagy Élle D’várim). A negyedik könyv annyiban kakukktojás, hogy nem az első szó (vagy az első szavak), hanem csak az első mondat ötödik szava (בְּמִדְבַּ֥ר) („pusztában”) kölcsönzi a héber nevet, ez azonban még inkább ráirányítja a figyelmet a puszta jelentőségére. A történet a pusztában játszódik.
Van, aki szereti a Divinity-t, és van, aki nem, ennyi biztosan kiderül ebből a szilveszteri nem-ajánlóból: „Gonosz, embertelen, inhumánus, keresztény fundamentalista, vallási fanatikus, farizeus, bigott és gyűlölködő fideszes szennyoldal ez, aminek a szerzője teokráciát akar bevezetni, rá akarja kényszeríteni az undorító, gyilkos és destruktív vallását az egész társadalomra. Gyűlölöm a kereszténységet, soha nem leszek hajlandó részt venni ebben a történelem szemétdombjára való elmebeteg vallásban (két hányás ikon).” Szóval ő például nem szereti sem a Divinity-t, sem a kereszténységet. Egyébként mindegy is, hogy a szerző milyen címkéket aggaszt rám és a blogra (talán csak a „fideszes szennyoldal” zavar egy kicsit, abból is a „fideszes”), a lényeg inkább a kereszténységről alkotott véleménye. A keresztény vallás szerinte „undorító”, „gyilkos”, „destruktív”, „elmebeteg”, „a történelem szemétdombjára való”. Erre szeretnék röviden reagálni, mert ez viszont fontos.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK