Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Ez volt Izráel fiai táborbontásának a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak.” (4Móz 10,28)
Izráel törzsei akkor indultak el, amikor a Felhő vagy a Tűzoszlop felemelkedett. Ez teljes függést, állandó készenlétet jelentett számukra, hiszen nem tudhatták, mikor kell elindulniuk. Amikor azonban a Felhő vagy a Tűz felemelkedett, bármilyen hirtelen történt is az, a vonulásnak szép rendben kellett lezajlania.
Non habemus papam – írtam 2013. március 13-án, Ferenc pápa megválasztásának napján, némi protestáns éllel a szavaimban. Ha kissé barátságtalannak is hangzott, utólag talán megbocsátják nekem katolikus felebarátaim, hiszen a pápaság megítélése valahol identitáskérdés, választóvonal, része a kereszténység belső történetének, amely a mában is hat. És talán megbocsátják azt is, hogy a részvétnyilvánításom mellett ezúttal sem fogom elrejteni, amit gondolok. Ahhoz ugyanis protestánsnak sem kell lenni, hogy tizenkét év után kimondjuk: barátságos arcéle ellenére Ferenc pápa kifejezetten ellentmondásos vezetőként fog bekerülni a történelemkönyvekbe.
„Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott.” (4Móz 9,17)
Lenyűgöző, hogy Izrael népe milyen mértékben függött Istentől. Függött Istentől a víz és a manna tekintetében, de függött Istentől a haladási iránya és tempója kapcsán is. A fejezetben arról olvasunk, hogy Izráel fiai az Úr parancsa szerint indultak el, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort, ezt a felhő és a tűzoszlop mozgása jelezte, és ez a mozgás teljesen kiszámíthatatlan volt számukra. Gyakorlatilag állandó készenlétben éltek.
„Szólj Áronhoz, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a lámpatartóra a mécseseket, hogy a hét mécses előre világítson.” (4Móz 8,2)
A parancs arról szólt, hogy a szentélyben elhelyezett mécstartón (מְנוֹרָה) a hét mécses bevilágítsa a mécstartó körüli teret. Mivel a menóra baloldalon állt, a fénye a jobboldalon, vele átellenben lévő kenyerek asztalát is megvilágította. Vajon mit jelképezett ez az aprónak tűnő mozzanat? Mi a jelentősége annak, hogy a mécseknek a menóra előtti teret kellett bevilágítaniuk, leginkább így a kenyerek asztalát?
„Azután odavitték a fejedelmek az oltár fölszentelésére szánt ajándékot azon a napon, amelyen fölkenték azt. A fejedelmek odavitték áldozati ajándékukat az oltár elé.” (4Móz 7,10)
A francia hugenották a „puszta” egyházának nevezték magukat, máskor pedig úgy, hogy „a kereszt alatti” egyház. Illegalitásban voltak, ezért erdőkben, mezőkön, elhagyatott helyeken tartották az istentiszteleteiket, tudatában annak, hogy ha rajtakapják őket, szenvedniük kell a hitükért. A hitük az evangélium volt: Jézus Krisztus engesztelő áldozata a bűnökért, amely tisztává teszi a lelkiismeretet.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK