Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Elmélkedések

És akkor rátolták a Télapót a Karácsonyra

Gyerekkoromban Télapó-ügyben igazából csak azt kellett észben tartanunk, hogy a december 6-án érkező Télapó valójában a Mikulás. Mert ugye a kettő ugyanaz, de mégsem ugyanaz. Amikor Rossa Ernő megírta a „Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó” kezdetű éneket, eleinte mindenki tudta, hogy az egy kommunista nóta. Olyan, mint a Munkásőrinduló, a Dal a felszabadulásról, vagy más fülbemászó dallamú mozgalmi énekek, amelyeket szintén ő írt. A Télapó megalkotása is része volt a kultúra vallástalanításának, amit nem lehetett elég korán elkezdeni. Így már az óvodában énekeltük Donászy Magda versét is: „Télapó itt van, hó a subája / Jég a cipője, leng a szakálla…” Bennem ekkor vált ketté az otthon és a külvilág. Ekkor formálódott az az összekacsintós öntudat, amely tisztán érti, hogy a két szótár univerzumokat választ el egymástól. De ha meg tudtam őrizni a nyelvet, akkor azért minden rendben volt. Legalább december 6-án.

bővebben

A progresszív cicaharcban a keresztények csak egy kávét kérjenek?

Van egy új, szövevényes, de kifejezetten érdekes jelenség a világban, amit röviden a következőképpen tudnék összefoglalni. A radikális feministák egykor megalázónak tartották a patriarchális elveket valló kereszténységet, ezért összefogtak a melegmozgalommal és együtt, a kulturális intézmények elfoglalásával a világra szabadították a nemek binaritását és biológiai meghatározottságát tagadó transzmozgalmat. (A történelmi kapocs vitathatatlan, gondoljunk csak Simone de Beauvoir, Michel Foucault, Kate Millett vagy Judith Butler szerepére a queer- és genderelméletek születésében, vagy arra, hogyan vált a nőmozgalom az LMBTQ-ügy előzménytörténetévé és emocionális felhajtóerejévé.) Szóval a feminizmus különböző hullámai egy új kulturális hegemóniát alkottak, amely legyőzte és meghaladta a kereszténység patriarchális világát, és egy szürreális másik világot eredményezett. Ez az első felvonás.

bővebben

A Találkozás Sátrában (8) – A szövetség ládája

„Ott jelenek meg neked…” (2Móz 25,22)

Uram, ez a szentek szentje, a legeslegszentebb hely. A rézoltár áldozatának vérével, a mosdómedencében megmosva, a kenyérrel táplálva, fényeddel megvilágosítva, az illatáldozat füstjébe burkolva, a megnyílt kárpiton keresztül jövök. Krisztus által. Itt van e helyen a szövetség ládája, benne a manna, a kőtáblák és Áron vesszeje. Annak jelei, hogy a szövetséget Te kezdeményezted. Ott van a láda fölött a két kerúb, amelyek elzárták az élet fájához vezető utat, és most is őrzik szentséged helyét. De ott van a kegyelem fedele is, amelyre az engesztelő vér hull. Ezen a fedélen nyugszik a szemem, ott van a békességem. Semmi nem nyugtatja meg vádló lelkiismeretemet, csak a tudat, hogy a vér ott van a fedélen. Csak a kiáltás, hogy elvégeztetett! Elvégeztetett, ezért megbékéltetett! Itt, ezen a helyen a békesség. Te vagy a békesség. Ő a békesség. Ha Isten vele, ki lehet ellenem? Ha Krisztus velem, ki lehet ellenem? Te biztosan nem. És a Sátán sem. Ez a hely az Éden, és a visszanyert Paradicsom. A Te jelenléted. Egy vagyok veled. Ámen.

bővebben

A Találkozás Sátrában (7) – A kárpitfüggöny

„…a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől!” (2Móz 26,33)

Uram, ha most egyszerű pap lennék a régi szövetség idején, meg kellene állnom a függönynél. A függöny mögé, ahol a bizonyság ládája van, csak a főpap mehetne be. Ez a kárpitfüggöny jelzi, hogy te szent vagy. Mérhetetlenül szent. Nem joga az embernek, hogy eléd járuljon, és az a veszély fenyegeti, hogy szent jelenlétedben meghal, mint Nádáb és Abihú. A függöny közbeiktatás: a szentet védi az illetéktelentől, és az illetéktelent védi a szenttől. Ha a régi szövetség lenne érvényben, legfeljebb a füstölőoltár jelezné számomra, hogy az imám a főpap által eljut a trónterembe. De már új szövetség van! A főpap – a szentély igazi, nagy főpapja – bement a szentek szentjébe a saját vérével, és amikor bement, a kárpitfüggöny fölülről lefelé kettéhasadt! Megnyílt az út számomra, hogy általa bemenjek a legszentebb helyre, oda, ahol a bizonyság ládája és a kegyelem fedele van. A kettéhasadt kárpitfüggöny mutatja, hogy nagy volt az elválasztás, a kettéhasadása jelzi, hogy megnyílt az út. Jézus Krisztus által belépek a trónterembe. Légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Ámen.

bővebben

A Találkozás Sátrában (6) – Az illatáldozati oltár

„Állandó illatáldozat legyen ez az ÚR színe előtt nemzedékről nemzedékre!” (2Móz 30,8)

Uram, odamegyek most az illatáldozati oltárhoz, amely a függöny előtt áll. Ezen az oltáron papjaid reggel és este illatáldozatot mutatnak be. Nem égőáldozatot, nem étel- és italáldozatot, hanem hozzád felfelé szálló jóillatú áldozatot. Ezt az oltárt is évente egyszer megkenik az engesztelő áldozat vérével, mert mindent vér tisztít meg, de itt az illat dominál. Az oltár tiszta, hogy a rá kerülő illatáldozat is tisztán szállhasson fölfelé. Szeretném, ha az én imáim is jóillatú áldozatként szállnának hozzád reggel és este. Minden áldott nap. Tudod, hogy az imádságaim időnként zavarosak, máskor hidegek, és gyakran tisztátalan indulatok keverednek hozzájuk. De ha felteszem őket az oltárra, ott átlényegülhetnek illóolajod fölfelé szálló füstjében. Így bátran léphetek a kegyelem trónusához, dicsőséged véres fedeléhez. Ez az oltár már a szentek szentjéhez tartozik, noha a függöny előtt van. Szenesserpenyőjével innen viszi be a főpap a parazsat, hogy a legszentebb helyet illatos füstfelhő takarja be. Amikor eléd járulok, a Főpap felhője takar be, mint jóillatú áldozat. Ez is kegyelem. Ámen.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK