Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Spiritualitás

Az egyházatyákról beszélgetünk

2024. július 28. | , , | 5 Hozzászólások

Egy másik beszélgetést is hadd ajánljak itt a blogon a figyelmetekbe. Besztercei Márkkal a Hit Rádióban nemrégiben az egyházatyákról beszélgettünk evangéliumi nézőpontból. Mi, protestánsok, azt hiszem, túl keveset foglalkozunk a keresztény egyház első évszázadainak meghatározó gondolkodóival, pedig a reformátorok számára nagyon-nagyon fontosak voltak, és valóban meghatározták nemcsak az egyház első évszázadainak, hanem az egyház egész történetének irányát. A beszélgetésben szóba kerül, hogy időnként milyen fenntartások alakultak ki az evangéliumi mozgalomban az egyházatyákkal és általában a hagyománnyal szemben, és hogyan lehet a jogos ellenérzéseket elválasztani a felesleges aggályoskodásról. Besztercei Márkkal arra biztatjuk a hallgatókat, hogy olvassák az egyházatyákat, mert saját korunkat is és a hitünket is jobban megérthetjük általuk. Érdemes megnézni a beszélgetést, örültem a meghívásnak!

bővebben

Kétféle módja annak, hogy ne legyünk önmagunk

2024. július 24. | , , , , | 16 Hozzászólások

Most egy olyan bekezdés következik, ami elsőre nem biztos, hogy érthető lesz, de ha kibontom, némelyeknek akár az életét is teljesen megváltoztathatja. A halálos betegség (Göncöl Kiadó, 1993) című könyvében Søren Kierkegaard ezt írja az Énről: „Az Én [Selv, Selbst] olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul; az Én nem viszony, hanem az, hogy a viszony önmagához viszonyul. Az ember a végesség és a végtelenség, a mulandó és az örök, a szabadság és a szükségszerűség szintézise, röviden szintézis. A szintézis két dolog viszonya.” (19) Elmondom, miért fontos ez a néhány bonyolult mondat.

bővebben

Francis Schaeffer és az új szuperspiritualitás

2024. július 18. | , , , , | 3 Hozzászólások

Emlékszem, amikor a 90-es évek elején szóba került Francis Schaeffer könyveinek magyarra fordítása, többen azt vetették ellene, hogy Schaeffer gondolatai addigra elavultak. Volt némi igazság ebben, hiszen Schaeffer kontextusa az 1950-es és 1980-as évek közötti időszak volt, az egzisztencializmus hőskora, amikor a posztmodern szót sem igazán használták még a tömegek, mert épp akkor konstruálták kiábrándult marxista értelmiségiek. A világ tényleg sokat változott azóta, és bár indokolt lenne többet beszélni az egzisztencialista filozófia mai kultúrára gyakorolt hatásáról (sokkal erőteljesebb, mint gondolnánk), Schaeffer zenitjén legalább ötven évvel túl vagyunk, és már a 90-es években is túl voltunk rajta. És mégis, van valami egészen különleges váteszi előrelátás Schaeffer írásaiban, ami meglepően relevánssá teszi őt napjainkban, és relevánssá tette őt a kilencvenes években is. Ez most azért fogalmazódott meg bennem, mert tegnapelőtt újraolvastam Schaeffer The New Super-Spirituality c. könyvét, amit még 1993-ban vásároltam az angliai L’Abriban.

bővebben

Paraszthajszál

2024. július 4. | , , , | 4 Hozzászólások

Hetven éve kapott ki az Aranycsapat a berni stadionban. Szinte hihetetlen ezt kimondani, de aznap világbajnoki döntőt játszottunk az NSZK ellen. (Az ugye Németország nyugati fele volt, és Gary Lineker mondata máris jön felénk teljes erővel…) Ami Németországnak a háború utáni talpraállást jelentette, az nekünk a sors kegyetlen fintorát. Bernben egy egész országot szúrtak szíven, és az az ország akkor mi voltunk. Az Aranycsapat legfontosabb mérkőzésén paraszthajszálnyira voltunk Magyarország megdicsőülésétől, és annyival is maradtunk le róla. Mi voltunk az abszolút esélyesek, két góllal vezettünk is, a zsebünkben volt a trófea, a szánkban volt a sajt, végül mégis kiénekelték onnan. Az a nap nem Irapuató gyógyít6atlan megaláztatása volt, hanem valami jóval sokkolóbb: egy biztos győzelemről való érthetetlen lemaradás, egy szörnyű, groteszk megingás a legutolsó pillanatban.

bővebben

Megbotránkozzunk Isten irgalmatlanságán?

2024. június 28. | , , | 3 Hozzászólások

A hitünk valódiságát gyakran az mutatja meg, hogy igazat adunk-e Istennek, amikor irgalmasabban cselekszik annál, ami szerintünk helyes lenne. Ezt látjuk Jónás esetében, aki megbotránkozik, amikor Isten nem hajtja végre a meghirdetett ítéletet Ninive felett, holott ő már odakészítette a kis székét a kunyhója elé a tök árnyéka alá, hogy biztonságos páholyból nézze végig, ahogy beteljesedik a rá bízott prófécia. Valahol a farizeusok is azon rökönyödtek meg, hogy Jézus Isten nevében olyan szélsőségesen erkölcstelen életet élő polgártársaiknak adott kegyelmet, akik arra egyáltalán nem szolgáltak rá, sőt, a Tóra értelmében akár még halálbüntetésre is méltók voltak. Hitetlenül reagáltak, mert a hit ezekben az esetekben azt jelentette volna, hogy elfogadják: Isten irgalmasabb az elvárásaiknál.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK