A Tűzfal podcast harminckilencedik részében Carl R. Trueman A modern én felemelkedése és diadala című könyve alapján beszéljük át a transzneműséghez vezető forradalmi változások mibenlétét és legfontosabb pilléreit. Ez a rész (valamint az utána következő folytatás) hosszabb lesz, mint az eddigiek, amivel a könyv fontosságát is jelezni szeretnénk. Saját kulturális kontextusunk gyökérzetének megértésében aligha találnánk ennél alaposabb és jelentősebb tanulmányt az elmúlt évekből. Azt reméljük, hogy a hallgatóinknak is megvilágosító erejű lesz Trueman diagnózisa. Az új epizódot megnézhetitek a...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Spiritualitás
Harc vagy szeretet?
A keresztény hit szempontjából elengedhetetlen annak megértése, hogy a harc és a szeretet nem zárják ki egymást. Sokan úgy viszonyulnak a harchoz, mint hajdan a Woodstock fesztivál hippi nemzedéke: MAKE LOVE NOT WAR. Virágot tűznek a puskacsövekbe és lobogó hajjal hátat fordítanak az emberek közötti békétlenségnek. A szeretet a harc ellentéte: aki harcol, nem szeret, aki szeret, nem harcol. Ez a zsigeri indulat befészkelte magát a kereszténységbe is, szinte dogmává emelve a tézist, hogy „nincsenek oldalak”, csak zárt, befogadásra képtelen, egymásnak feszülő elmék és akaratok, holott nem nehéz belátni, hogy ez elvként megfogalmazva fényévekre van mind a valóság természetétől, mind a Biblia tanításától. A valóságban minden igazi szeretet készen áll a harcra, és egyetlen harc sem jó, amit nem a szeretet motivál.
Harcban állunk a világgal? Dualista, dialektikus és holisztikus válaszok
A tanítványok és a tágabb kultúra viszonyát nemcsak az eszkatológia és a pietizmushoz való viszony befolyásolja, hanem a reformáció nagy történelmi hagyományai is. A reformáció egyházaiban – kissé leegyszerűsítve – három fő szemlélet alakult ki, amelyek elég jól beazonosíthatóan kapcsolódnak a reformáció ismert ágazataihoz. Az első szemléletet dualistának, a másodikat dialektikusnak, a harmadikat holisztikusnak nevezhetjük. Az első leginkább az anabaptistákra, a második a lutheránusokra, a harmadik a kálvinistákra jellemző, de persze ezek keveredhetnek egymással és egyedi esetekben akár fel is cserélődhetnek.
Guruk vagy filozófusok: mi a valódi bölcsesség?
A Tűzfal podcast harmincnyolcadik részében összevetjük a nyugati, a keleti és a bibliai bölcsességfogalmakat, és a végén a kereszt bolondságánál kötünk ki. Gurukkal és filozófusokkal kezdünk, de egészen másfajta bölcsességhez érkezünk. Az új epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Az ókeresztények kultúrharca
Van egy elterjedt kép az óegyházról (elsősorban az azt példaképnek tekintő kortárs kereszténység anabaptista húrokat pengető részében), miszerint ezek a hívők kizárólag az evangélium hirdetésével voltak elfoglalva, eszükbe sem jutott, hogy a kultúráról és annak mindenféle áramlatáról fogalmazzanak meg kritikus véleményeket. A társadalom haragja mindig szinte ok és előzmény nélkül szakadt rájuk, ők pedig természetesen vállalták a hitükért a szenvedést, a hátratételt, a megbélyegzést, hiszen erre lettek elhívva. De – mondják – azon túl, hogy kényszer hatására sem tagadták meg a hitüket, nem foglalkoztak a világ filozófiáival és tévelygéseivel, mert egyébként is, mi köze Athénnek Jeruzsálemhez. A korai keresztényeket a katakombákban, imádkozva, vagy a szegények között, ételt osztva találjuk meg, nem a közéletben kulturális kérdésekről bölcselkedve. A hiteles kereszténység ma is ezt a mintát követi – hangsúlyozzák – , vagyis ami egészen biztosan távol áll tőle, az bármiféle kultúrharc. Vajon helyes-e így ez a kép?

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK