Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között.” (4Móz 31,27)
Nagyon finom újraelosztási egyensúlyt látunk, amikor a katonák visszatérnek a Midján elleni hadjáratból. A megszerzett zsákmányt kétfelé osztják: egyik fele a katonáké marad, másik fele Izráael közösségéé lesz.
Alig telt el fél év a Pintér Béla-ügy óta, itt egy újabb erkölcsi bukás, ezúttal viszont Philip Yancey-ről, a világhírű evangéliumi szerzőről, népszerű előadóról szólnak a lehangoló hírek, melyek túlzás nélkül állítható, hogy az egész evangéliumi világot megrázzák. A két történet sok szempontból hasonlít egymáshoz, de sok az eltérés is. Talán a legfontosabb különbség, hogy Yancey maga hozta nyilvánosságra az ügyét, nem próbálta meg bagatellizálni a tetteit, vagy áldozatnak bemutatni magát, hanem teljeskörűen vállalta a felelősséget mindenért, így nem is alakulhatott ki az a méltatlan helyzet, mint nálunk, a Pintér-ügyet követően. A közös pont a két történetben, hogy mindkét szolgáló nagyon népszerű volt a keresztények közt, és meglett férfiemberekként kiderült róluk, hogy hosszú éveken át kettős életet éltek, szembemenvén a saját maguk által is képviselt és hirdetett bibliai alapelvekkel.
Akkor a csapdát megkerülve kezdjük el levonni az újabb csalódás tanulságait. Nem, nem elég az, hogy örüljünk Yancey megtérésének. Ez most itt nem a helyén mondott ige. Sem lélektanilag, sem teológiailag nem tartom megfelelő reakciónak. Ne akarjuk azonnal, pláne kedélyes kegyeskedéssel bevarrni a tátongó, nyílt sebet, amit megint egy lélekpásztor árulása okozott az egyházban. Tulajdonképpen még azt se tudjuk biztosan, hogy ez egy megtérés-e. Szavakat hallottunk már Yancey-től, a szívét sem akkor nem ismertük, amikor más asszony ágyára járt, sem most nem ismerjük. Egyáltalán nem is tartom feladatomnak, hogy a szívéről ítéletet mondjak, túl azon, ami a tetteiből mindenkinek nyilvánvaló. Van azonban más, ami határozottan időszerű: őszintén szembenézni a jelenséggel és a hatásával.
Philip Yancey erkölcsi bukása különös csapdába csalta a fejét kapkodva forgató keresztény világot. Azáltal, hogy a radikális kegyelemről író szerző őszintén megvallotta a vétkét (nyolc éven át tartó házasságtörő kapcsolat egy házas nővel), választás elé állított bennünket. Azzal az ítélet nélküli kegyelemmel reagálunk rá, amiről évtizedeken át beszélt, vagy szembe megyünk a kegyelemmel és akkor farizeusok leszünk? Különösen azok számára kelepce ez, akik olvasták és szerették a műveit, sőt, akár maguk is radikális változáson mentek át a kegyelem kérdésében. Ők ugyanis már eleve abban a mátrixban gondolkodnak a helyes és helytelen keresztény reakciókról, amit Yancey-től tanultak. Akik meg nem, azok is Yancey mércéje alapján lesznek megítélve.
Az Evangéliumi Fórum egyik legfontosabb célja, hogy aktuális kulturális kihívásokra evangéliumi válaszokat adjon. A 2025-ös Evangéliumi Fórumon – 2026-ra készülve – nyolc különböző műhelyben dolgoztunk, emellett tizennyolc szeminárium és előadás keretében jártuk körül a bibliai hit és a jelen valóság kapcsolatát. Szeretném itt most elérhetővé tenni a plenáris előadásokat. (Az előadókról: Sípos A. Szabolcs a Fiúság Akadémia igazgatója, Andrew Fellows kulturális apologéta, a L’Abri Fellowship korábbi nemzetközi vezetője, Sikó Mihály presbiteriánus lelkész, én pedig én vagyok.)
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK