Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Exegézis

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (11) – Elválasztva

„Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek: mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle kisebb állattal, amely a földön mászik! Mert én vagyok az ÚR, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy a ti Istenetek legyek. Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3Móz 11,44-45)

Isten szentsége és saját szentségük a két legfőbb oka annak, hogy Izráel fiai nem ehettek meg mindenféle állatot. „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” Kádós áni (‎קָד֖וֹשׁ אָ֑נִי), vehajítám kedásím (‎וִהְיִיתֶ֣ם קְדֹשִׁ֔ים). Szent vagyok, ti is legyetek szentek! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná azzal, hogy tisztátalan állatot esztek!

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (10) – Tragédia a szentek szentjében

„Ekkor tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az Úr színe előtt.” (3Móz 10,2)

Alighogy felállt az ároni papság, és az áldozati rendszer, amely lehetővé tette, hogy a szent Isten Izrael népe között lakhasson, váratlan tragédia történt. Áron két fia, Nádáb és a Abíhú „idegen tüzet” (אֵשׁ זָרָה) vittek be a legszentebb helyre, az ÚR pedig halállal sújtotta őket. Valószínűleg arról lehetett szó, hogy nem a megfelelő időben, nem a megfelelő áldozatot vitték, és illetéktelenül egészen a szentek szentjébe, Isten tróntermében hatoltak be, amire nem volt felhatalmazásuk.

bővebben

Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése

A Tűzfal podcast tizenharmadik részében minden idők egyik legismertebb képéről minden idők egyik legismertebb története alapján beszélgetünk. Két apa két fiúról, elveszettségről, megtaláltatásról, Isten apai szívéről. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!  

bővebben

Miért halt meg Jézus? (teljes sorozat)

Néhány éve egy cikksorozatban körüljártam, hogy az Ószövetség milyen előképekkel építi fel azt a narratív keretet, amelyben Jézus halálát az Újszövetség értelmezi. Egy másik hosszabb cikksorozatban harminc példán keresztül azt mutattam meg, hogy az egyházatyák számára magától értetődő volt a helyettes bűnhődés, vagyis hogy Jézus a halálával a bűneink jogos büntetését szenvedte el. Az alábbi cikksorozatban pedig azt vettem sorra, hogy az Újszövetség legfőbb apostolai és evangélistái hogyan értelmezték Jézus halálának jelentését és jelentőségét. Péter, János, Pál, a Zsidókhoz írt levél szerzője, valamint Máté, Márk és Lukács egyaránt helyettes bűnhődésként értelmezték azt. Itt egyben olvasható mindegyik rész.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (9) – Az ÚR dicsősége

„Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész nép előtt. Tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a kövér részeket. Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult.” (3Móz 9,23b-24)

Vajon lakhat-e Isten Izráel népe között? Ez volt annak a napnak a nagy kérdése. Vajon elfogadja-e JHVH az engesztelő áldozatot? Működik-e a papság rendszere? Megjelenik-e Isten dicsősége? Együtt sátorozhat-e a szent Isten a tisztátalan néppel? Lehetnek-e fiak, és Isten lehet-e atyjukká?

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK