Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Teológia

Egy meglepő szövegbeosztás margójára

2025. március 7. | , | 1 Hozzászólás

Az Újszövetség napi olvasásához évek óta a Tyndale House görög szövegkiadását (THGNT) használom. Ennek a kiadásnak az egyik jellegzetessége az, hogy a Nestle-Aland kiadásokkal ellentétben nem a mai szerkesztők megítélése alapján rendezi bekezdésekbe a görög szöveget, hanem aszerint, ahogy a legkorábbi ismert kéziratok jelezték a szakaszhatárokat, ráadásul ugyanúgy ektheszisszel, vagyis az első sor kiugratásával, ahogy azokban a korai kéziratokban látjuk. Bár az eredeti kéziratok nem állnak rendelkezésünkre, nem elképzelhetetlen, hogy ezek a szakaszbeosztások visszanyúlnak egészen az eredeti szerzők szándékaiig.

bővebben

Mert az élet az úr

2025. március 3. | , , | 12 Hozzászólások

Nem hiszem, hogy Isten a felekezetek sorsa miatt aggódna. Ő az Egyház mellett kötelezte el magát. Ez nem azt jelenti, hogy a struktúráknak nincs is jelentőségük. Sebestyén Jenő református dogmatikusnak igaza van abban, hogy az Egyház egyszerre institutio és organismus, és egyetértek a hasonlatával, hogy az institutio olyan szerepet tölt be az organismus számára, mint a növény mellé letűzött karó. „Az organismusból születik meg az institutio, de az institutio is táplálja az organismust.” (Református dogmatika III, 83) Az Egyháznak szüksége van valamiféle szervezettségre, és a szervezettség általában túlnő a helyi gyülekezetek szintjén (sok helyen persze ez eleve történelmi adottság). Amikor az utóbbi történik, vagy amikor a már túlnőtt institutio széthasad, akkor beszélünk felekezetekről. Az Egyház túlnyomó része nagyobb felekezetekben létezik, és maguk a felekezetek is olyanok, mint a növény mellé letűzött karók.

bővebben

Mit kaptam Marie Durand-tól?

2025. február 23. | , , | 3 Hozzászólások

Az évről évre megtartott életrajzi előadásom témája idén Marie Durand volt. A hugenotta hitvalló megrázó története évtizedek óta foglalkoztat, mélyen bevésődött a lelkembe. Fiatal lányként börtönözték be kálvinista hitéért, harmincnyolc évet töltött egy nyirkos, rossz levegőjű, fénytelen toronyban, ezalatt a francia evangéliumi hívők ikonjává, a Krisztusban való állhatatosság szimbólumává vált. Marie Durand történeténél kevés megindítóbb, inspirálóbb élettörténetet ismerek, pedig éppen egyhangú eseménytelensége tette évtizedekig szinte elviselhetetlenné. Az előadást itt tudjátok megnézni, a...

bővebben

Adventista politikai elemzők teológiai szemüvegéről

2025. február 19. | , , , | 34 Hozzászólások

Korábban írtam már arról, hogy az eszkatológiánk miképpen befolyásolja azt, ahogy a kereszténység kulturális hatásáról gondolkodunk, főképp hogy mennyire vagyunk optimisták vagy pesszimisták ezzel kapcsolatban. Hadd hívjam most fel a figyelmet a teológia és a társadalomkép kapcsolatának egy sajátos, talán azt is mondhatnánk, hogy extrém formájára, annak a közösségnek az eszkatológiájára, amely a végidők (maradék) népeként gondol önmagára és prófétai küldetésére. A hetednapi adventizmusról van szó, és arról, hogy gondolkodóik milyen szemüveggel néznek a világban zajló folyamatokra, és milyen előjelekkel látják el azokat. Ez ugyanis egy kívülállók számára többé-kevésbé rejtett kapcsolat, amiről egyáltalán nem baj, ha tudunk.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (5) – Istenítélet?

2025. február 6. | , , , | 1 Hozzászólás

„Azután eskesse meg őt a pap, és mondja ezt az asszonynak: Ha nem hált veled senki, ha nem tévelyedtél el tisztátalanul férjedtől, ne ártson neked ez a keserű, átokhozó víz, csak akkor, ha eltévelyedtél férjedtől, és tisztátalanná váltál, mert férjeden kívül más is hált veled.” (4Móz 5,19-20)

Olyan, mintha ez a fejezet a középkor egyik legsötétebb gyakorlatát igazolná, az ún. „istenítéletet”. Az istenítélet lehetett tűzpróba vagy vízpróba, és a célja Isten segítségül hívásával az ártatlanság vagy bűnösség bizonyítása volt. A tűzpróba esetén ártatlannak minősítették a megvádoltat, ha a tüzes vas által okozott sérülés három nap alatt elkezdett gyógyulni. Vízpróba esetén kezeit és lábait összekötözve a folyóba vagy a tóba mártották az embert, és akkor minősítették ártatlannak, ha elmerült. Ha feljött a víz felszínére, akkor bűnösként megégették. Egészen brutális és meghökkentő szokás, nem véletlen, hogy a IV. Lateráni Zsinat 1215-ben betiltotta. De vajon nem maga Isten rendelt el hasonlót népe számára Mózes idején a féltékenységi törvénnyel?

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK