Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Teológia

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (21) – Felkavaró

2021. február 26. | , , , | 11 Hozzászólások

„Ha valaki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megüti bottal, hogy az meghal a keze között, annak bűnhődnie kell. De ha egy vagy két napig még életben marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó.” (2Móz 21,20-21)

Vannak olyan mondatok a Bibliában, amelyeket zavarunkban néha legszívesebben elrejtenénk, nehogy egy kétkedő vagy hitetlen ember véletlenül meglássa. Ez a két mondat pont ilyen. Először is mit keres a Tórában a rabszolgaság intézménye? Miért engedélyez ilyet a Mindenható? Hogy szabályozhat olyan gonosz intézményt, mint a rabszolgaság? Másodszor mi az, hogy ha a rabszolga nem hal bele az ütésbe, akkor az ura büntetlen marad, hiszen csak az ő pénze bánja? Hogyhogy büntetlen marad? Miért marad büntetlen? Mi ez egyáltalán? És hogy kerül a Bibliába?!

bővebben

Parancs fegyverletételre

2021. február 18. | , , | 14 Hozzászólások

A keresztények elbizonytalanodtak, ezért egyre ritkábban van szó arról, hogy Isten megtérésre szólítja fel a világot, amely engedetlenségben él vele szemben. Az evangéliumot is úgy ajánljuk az embereknek, mint pusztán egy lehetőséget, amelyet ha kedvük van, megragadhatnak, de semmiképpen ne vegyék tolakodásnak, hogy előhozakodunk vele. Ez lehetne bölcs taktikai meggondolás is, de félek, többről van szó. Az evangéliumot természetesen senkire sem kényszeríthetjük, és nem is a világ elítélése a feladatunk, hanem a kegyelem hirdetése, hiszen mi is kegyelmet kaptunk. Ez mégis időnként olyan értelemben tesz bennünket megengedőkké, ahogy Isten nem megengedő. Nemcsak a lázadást „engedjük meg” a világnak, ahogy Isten, hanem a lázadás világi értelmezését is. Ilyenkor akaratlanul is felmentjük a világot a felelőssége alól, ahelyett, hogy az Istennel való megbékélését sürgetnénk (2Kor 5,20). Hadd mutassak négy mondatot az Újszövetségből, amelyből teljes mértékben hiányzik ez a félreértelmezett nagyvonalúság.

bővebben

Hiúkra és gyávákra nem építhetjük az életünket!

2021. január 23. | , , , , , , | 3 Hozzászólások

A szociológiában és a közvéleménykutatók között ismert jelenség az ún. „társadalmi kívánatosság” (social desirability) faktor, vagyis az a jelenség, hogy a véleményünket könnyen igazítjuk ahhoz, amiről úgy gondoljuk, hogy társadalmilag kívánatos, hogy ezáltal elkerüljük a megbélyegzést, a megszégyenítést, az elutasítást. Ez a jelenség ugyanúgy ismert a tudomány, a művészet és a teológia világában, mint a hétköznapi életben. Ez a tényező az egyik legveszélyesebb csapda annak a számára, aki Jézus Krisztus követője akar lenni.

bővebben

Legjobb olvasmányaim 2020-ban

2020. december 31. | , , , | 3 Hozzászólások

A korábbi évekhez hasonlóan most is összeszedtem egy válogatást azokból a könyvekből, amelyek idén a legfontosabbak voltak számomra.

Teológia

1) A Biblia ihletettsége és tekintélye (B. B. Warfield). A princetoni teológus könyve az egyik (ha nem a) legalaposabb tanulmánykötet a Biblia önmagáról adott bizonyságtételéről, amellyel teológusként eddig találkoztam. Csak a θεόπνευστος (Istentől lehelt) görög szóról annyira alapos (ötven oldalas!) és meggyőző filológiai tanulmányt tartalmaz, hogy a tekintélyes Bauer-Danker-Arndt-Gingrich féle ógörög lexikon egyetlen hivatkozásként említi a szócikkében. Megkerülhetetlen könyv a témában.

bővebben

A szent és a szent

2020. december 14. | , , , , | 1 Hozzászólás

Nyáron és kora ősszel sokat gondolkodtam a szent jelenségéről a vallásokban. Egymás után négy vallástudományi könyvet olvastam el, és az élmény kapcsán megfogalmazódott bennem, mitől lesz jó az egyik vallástudományi könyv, és mitől nem lesz jó (vagy igazán jó) a másik. A négy könyv a tematikai hasonlósága ellenére eltérő utakat vázol fel a vallások megismeréséhez, azonban nem mindegyik utat tartom ugyanolyan érvényesnek. Számos oka lehet annak, hogy egy vallástudományi könyv jó-e vagy rossz, de egy szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk, amelynek nincs feltétlenül köze ahhoz, hogy az adott könyv sikeres volt-e vagy sem, hatást gyakorolt-e a kortársakra vagy feledésbe merült-e, van-e gondolati mélysége vagy nincsen. Ez a szempont az, hogy a szerző képes-e különbséget tenni szent és szent között, amennyiben a különbség a vallások szerint is vélhetően létezik. E tekintetben a négy szerzőből kettő is elvérzett.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK