A Tűzfal podcast ötvenhatodik részében Chesterton sziporkázó apologetikai esszékötetét beszéljük át, követve a brit író tekergős szellemi útját a kereszténységhez. Egy zseniális író zseniális könyvéből szemezgetünk, abban a reményben, hogy titeket is magukkal ragadnak a kereszténység felé sodró paradoxonok. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Thomas Watson: A bűnbánat
A Tűzfal podcast ötvennegyedik részében a bűnbánatról beszélgetünk. A hamis és igaz bűnbánat jeleiről talán senki sem írt szebben és pontosabban, mint a puritán Thomas Watson. „A bűnbánat soha nem múlja divatját” – írja, hiszen a bűnbánat könnyei „a menny gyémántjai”. „A bűnbánó esős időben vet, de jó időben arat majd.” A Watson könyve alapján folytatott beszélgetésünket megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcast-en is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!...
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (13) – Mélyen a történelemben
„Hebrón hét évvel korábban épült, mint az egyiptomi Cóan.” (4Móz 13,22)
A Kánaán kikémlelésére küldött férfiak eljutottak Hebrónig. Amikor megálltak az Anák-fiak által birtokolt város előtt, minden bizonnyal lenyűgözték őket Hebrón falai, hiszen egy olyan várost láttak, amelynek históriája mélyen visszanyúlik az ősi történelembe, korábbra még az egyiptomi Cóan (צֹ֥עַן מִצְרָֽיִם) városánál is.
Ezerhétszáz éves a Niceai hitvallás
Amikor összegyűltek Niceában (Nikaiában) a püspökök, hogy megvitassák Krisztus isteni természetét, Konstantin császár állítólag nem ült le addig, amíg a püspökök nem jelezték, hogy leülhet (Szókratész Egyháztörténete, Ókeresztény írók 9., Szent István Társulat, 1984, 53). Egy másik emlék szerint a császár megcsókolta az egyik püspök, Paphnutius kivájt szeme helyét, aki az üldözések idején elszenvedett kínzások miatt egyik lábára sántított is (Uo. 75). A két epizód jól illusztrálja a Kr. u. 325-ben összehívott zsinat meghökkentő körülményeit, hiszen nem sokkal korábban az egyik uralkodó még azzal volt elfoglalva, hogy a saját palotájában nézte végig, ahogy lassú tűzön sütnek meg, vagy medvékkel tépetnek szét keresztényeket (Lactantius: A keresztényüldözők haláláról in Az Isteni gondviselésről, Helikon, 1985, 26-27); most meg maga a császár ministrál egy keresztény zsinaton, amit ő hívott össze! A zsinat éppen ezerhétszáz éve, Kr. u. 325. május 20-án vette kezdetét.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (11) – Panaszkultúra
„A nép pedig folyton csak panaszkodott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe.” (4Móz 11,1)
A jól ismert magyar panaszkultúra nem előzmény nélküli a történelemben, magunkra ismerhetünk a pusztában vándorló zsidók folyamatos zúgolódásában is. Azt olvassuk, hogy a nép folyton csak panaszkodott, hogy rosszul megy a dolga. Szó szerint: a nép olyan lett, mint panaszkodók – rosszat az Úr füleiben (וַיְהִ֤י הָעָם כְּמִתְאֹ֣נְנִ֔ים רַ֖ע בְּאָזְנֵ֣י יְהוָ֑ה). A mondatban szereplő rosszat egyes bibliafordítások a nép sorsával kapcsolatos rossz dolgokra értik, de érthetjük úgy is, hogy az Úr tartotta rossznak a panaszkodásukat. Akárhogy is fordítjuk a mondatot, egyértelmű, hogy az Úr helytelenítette a nép zúgolódását, megharagudott rájuk miatta, és ítélettel felelt.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK