Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

hatalom

Eretnekséget tanítanának a reformátori hitvallások?

2026. június 15. | , , | 22 Hozzászólások

Beszélnünk kell egy különös teológiai jelenségről. Azt hiszem, senkit nem lep már meg, hogy a politika mélyen belenyúlik a társadalom életébe, olyanokat is mozgósítva, akik korábban soha nem érdeklődtek a kormányzás ügyei iránt. Az sem meglepő, bár szomorú kortünet, hogy a politika az egyházban is identitásokat hoz létre: fideszes, tiszás, mihazánkos, jobboldali, baloldali, liberális vagy konzervatív politikai identitású keresztények folytatnak kommentcsatákat az interneten, méricskélik bizalmatlanul egymást a gyülekezetekben, és a politika formálja a teológiát, nem pedig fordítva. Olyan valóságban élünk, amelyben akár tetszik, akár nem, megkerülhetetlenné vált a politikai identitás, ezért megkerülhetetlenné vált a politikai teológiánk és a szívünk indulatainak a tisztázása is. Ez persze most már közhely.

bővebben

Így imádkozom az új hatalomért

2026. május 10. | , , , , | 0 Hozzászólások

Nem szavaztam Magyar Péter pártjára, sőt, kifejezetten óvtam volna mindenkit ettől a döntéstől, de Krisztus, az Uram, a menny és föld ura arra szólít fel, hogy imádkozzak a feljebbvalóimért, és én engedelmeskedem neki. Az új hatalom képviselői mától a feljebbvalóim. Viszonyulhatnak ellenségesen a hitemhez, és akkor a hitem ellenségei lesznek, de a pozíciónak a Biblia szerint jár a tisztelet (Róm 13,1-7; Tit 3,1), és ezt igyekszem meg is adni, bármit is gondolok a pozíció betöltőiről és arról a rituális apagyilkosságról, ami a kultúránk mélyrétegeiben és felszíni vibe-jában zajlik. Elfogadom Isten döntését és ma Magyar Péterért imádkozom.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Deuteronomiumról (4) – Istenek, akik meg se próbálták

2026. április 26. | , , , | 3 Hozzászólások

„Vagy volt-e olyan isten, amelyik megpróbált előállni, hogy kivegyen egy népet a többi nép közül próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, az ÚR Egyiptomban, a szemetek láttára?” (5Móz 4,34)

Az élő Isten valóságának legnagyobb bizonyítéka Izráel népe számára az volt, amilyen hatalommal és erővel kihozta őket Egyiptomból. Sokszor megénekelték ezt dalaikban. A tízcsapást, a páskát, amely által megvédte őket a pusztító angyaltól, a Vörös-tenger kettéválasztását, az egyiptomi harci szekerek pusztulását, azt, ahogy száraz lábbal keltek át a tengeren, majd mannát kaptak az égből és vizet a sziklából. Olyan erők nyilvánultak meg, amelyek láthatóvá tették az élő, igaz Isten hatalmát és valóságát.

bővebben

És mi hogyan viszonyuljunk a hatalomhoz?

2025. március 21. | , , , | 61 Hozzászólások

A hatalomról való diskurzusainkat huzamosabb ideje az határozza meg, hogy a hatalomnak hogyan kellene viselkednie, mi a hatalom kötelessége felénk, mi a probléma a hatalommal, és hogyan nevezzük a hatalom aktuális formáját. Ezek mind érvényes felvetések, szükséges is foglalkozni velük, azonban hadd mutassak most öt bibliai gondolatmenetet, amelyek azt vetik fel, hogy nekünk hogyan kell viselkednünk a hatalommal szemben, mi a mi kötelességünk a hatalom felé, mi a probléma velünk, és hogyan nevezzük meg azt, ahogy a hatalomhoz viszonyulunk.

bővebben

Mi a legfontosabb az evangelizációban?

2024. április 12. | , | 3 Hozzászólások

„Mi a legfontosabb az evangelizációban?” – tette fel a kérdést Martyn Lloyd-Jones walesi prédikátor, a londoni Westminster Chapel lelkésze valamikor a huszadik század közepén. Saját kérdésére így felelt: „A legelső és legnyilvánvalóbb dolog ez: tudatában kell lennünk a hatalmunknak és tekintélyünknek!” Ez az a válasz, amire ma nemigen gondolna a hite relevanciájában elbizonytalanodott keresztény, aki végignézte azt a civilizációs pusztítást, amit a modernitás az elmúlt két évszázadban a kereszténység társadalmi szerepében véghezvitt. Lloyd-Jones válaszát meg sem fontolná az a generáció, amely ráadásul nemrég még a posztmodern tétova ténfergését tekintette korszerűnek, és az evangelizációban is a párbeszédet, az őszintén felvállalt bizonytalanságot, meg mindenféle állító magatartás kerülését sürgette. Ez a szemlélet hihetetlenül távol került a Lloyd-Jones által képviselt magabiztosságtól. Mint ahogy az evangélium is egyre távolabb került a kortársaktól, és aztán be is zuhant valami értelmezhetetlen pszichogödörbe, ahol az egyéni identitások megerősítésének szinonimájává vált, vagyis azonossá a korszellemmel.

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK