Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Jézus

Bono, Jézus és az M betűs szó

Nemrég rábukkantam egy frappáns gondolatmenetre Jézussal kapcsolatban. A gondolatmenet Bonótól, a U2 énekesétől származik. Fogalmam sincs, hogy Bono megtért ember-e, bevallom, nem követtem nyomon a sorsát, a U2 soha nem játszott fontos szerepet az életemben. Tudom, hogy Bono egy időben valami karizmatikus gyülekezetbe járt, azt is tudom, hogy sokat foglalkozik jótékonykodással, és hallottam U2 számokat is, melyek a hitről és az istenkeresésről szólnak. Nem tudom, hogy Bono Istennel való kapcsolatáról ezek mennyit árulnak el. A most következő mondatokra viszont nehéz legyinteni. A Bono...

bővebben

Amikor Jézusnak is egyedüllétre volt szüksége

Tegnap reggeli csendességemben megsimogatta a lelkem Máté evangéliumának egy részlete, melyben páratlan erővel mutatkozik meg Jézus emberi arca. A 14. részben Máté arról számol be, hogy Jézusnak megviszik a hírt: Heródes banális és egyben horrorisztikus körülmények között véget vetett Keresztelő János életének. Jézus valószínűleg tudta, hogy János nem párnák között fog meghalni, és Heródessel kapcsolatban sem voltak illúziói, mégsem sztoikus közönnyel reagál a hírre. „Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón egy lakatlan helyre egyedül.” (13) Máté hallgat arról, hogy Jézus miért...

bővebben

Tud a hit objektív valóságra támaszkodni?

Két korábbi bejegyzésemben (Jó az, ha hittel közelítünk a Biblia szövegéhez? Mi a Szentlélek szerepe a megismerésben?) nagy hangsúlyt fektettem a hit és a Szentlélek jelentőségére a megismerés folyamatában. Ez azt jelenti, hogy a keresztény hit pusztán belső, szubjektív meggyőződés, a verifikáció (bizonyítás) lehetősége nélkül? Nincsen olyan külső, objektív valóság, melyre a hit támaszkodhat? A keresztény meggyőződés érvényessége csak akkora, mint azok meggyőződése, akik egykor Zeusz villámaitól vagy Thór isten pörölyétől rettegtek? Mindenki mondhat, gondolhat és képzelhet, amit akar, és...

bővebben

Csodálók vagy követők?

Kierkegaard-tól származik az a szenvedélyes megállapítás, hogy „szigorú értelemben a csodáló nem igaz keresztény, hiszen csakis a követő az.” Kierkegaard idejében Dánia keresztény országnak számított, az emberek többsége Jézus személyének csodálója volt, aki „ünnepélyesen bizonygatja keresztény meggyőződését”. A dán filozófus azonban különbséget tett a kereszténység illúziója és a valódi krisztushit között. A valódi krisztushit Kierkegaard szerint nem csodálat, hanem követés. „A követő fogalma legyen a rosta, ha igazán a krisztushitről van szó, a követő a valódi, igaz keresztény.” Egy...

bővebben

Akkor Jézus is egy metafora?

Október 30-án A kereszténység és a művészetek címmel tartottam két előadást, és a szünetben az egyik hallgató váratlan kérdéssel lepett meg: „Akkor Jézus is egy metafora?”A kérdés előzménye az volt, hogy az első előadásomban a művészet lényegét a mimézisben és a metaforában foglaltam össze. A művészet az, amikor az ember Isten képmásaként utánzás és névadás által felfedezi a világot. Hangsúlyoztam, hogy amikor a művészet nevet ad a világnak, mindig a valóság egy másik darabját használja eszközként, tehát a mimézis minden esetben metaforikus. Valamit valami mással mond el. Azt is állítottam,...

bővebben

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK