Ezen a blogon teológiáról, spiritualitásról és kultúráról írok. Bár a politika valahol mindegyikhez kapcsolódik, és a politikum a valóság fontos területe, az aktuálpolitikai harc sem a motivációim szintjén, sem a gondolkodásomban nem szervezi a cikkeim témáit. Számomra a sorrend a teológiától indul a kultúra irányába, és a bibliai spiritualitás a módja annak, ahogy a kultúrával foglalkozni szeretnék. Amikor a River Rádió és a Manna FM meghívott, hogy vegyek részt egy politikáról szóló beszélgetésben, azon dilemmáztam, hogy vajon közel tudok-e lépni a politikához úgy, hogy közben olyan távolságra is maradjak tőle, amely illeszkedik az elhívásomhoz. (Hogy ez miért dilemma, az kiderül a kétrészes interjúból.) Végül elfogadtam a meghívást és utólag sem bántam meg, mert a műsorvezetők (Majoros Szidónia és Novák András) pont arra a szintre lőtték be a kérdéseiket, ahol én is szívesen együtt gondolkodtam velük. A két részt itt lehet visszahallgatni:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
politika
Tűzközelben
Úgy alakult, hogy pont a választások előtti hetekben, napokban vagyok újra itt, az Egyesült Államokban. Az apropó az, hogy egy texasi baptista gyülekezet konferenciáján tartok előadásokat Jeremiás próféta könyvéről, és ha már a tengerentúlon járok, St. Louisba is ellátogattam, hogy találkozzak régi barátokkal, volt tanáraimmal, és hogy a Covenant Seminary könyvtárában néhány teológiai témában egy kicsit kutassak, forrásokat gyűjtsek. Illetve prédikálásra is megkértek egy St. Louis-i gyülekezetben. Most pedig Dallas környékén épp abban a kisvárosban élvezem kedves barátok vendégszeretetét, ahol a Szerelem és halál című krimisorozat is játszódott. Megpróbálom megfogalmazni néhány benyomásomat.
Bölcs mondások választások után
Túl vagyunk a választásokon, talán most már kicsit higgadtabban tudunk beszélni néhány dologról. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy-egy választás bináris helyzet (vagy jól, vagy rosszul döntünk), holott az isteni bölcsességnek sokkal több köze van szívbeli indulatokhoz, attitűdökhöz, viselkedésmintákhoz, mint egy iksz berajzolásához egy szavazólapon. A közéletben való helyes forgolódás ugyanúgy része a megszentelődésnek, mint a gyülekezeti élet, és ugyanúgy ügyelnünk kell a szívünkre, mint a családban. Hadd mutassak egyetlen fejezetet a Bibliából, amit majdnem véletlenszerűen választottam ki erre a célra. Menjünk végig mondjuk a Példabeszédek könyve 16. fejezetén, ahol több tucat egyszerű bölcsességgel találkozunk, amelyeknek köze van a közéletben való forgolódáshoz is.
Szájkosarak
Néhány hónapja meghallgattam egy pódiumbeszélgetést, ahol egy ismert, ellenzéki érzelmű keresztény értelmiségi azt mondta: „Nem tudunk a politikumról szabadon beszélni, mert a politika kitartottjai vagyunk.” Bár a kegyelmi ügy sajátos fénytörésbe helyezte a mondatot, és én magam is fontosnak tartom az egyház politikától való függetlenségét, saját szuverén küldetésének őrzését, sőt, kifejezetten küzdök a túlzott közelség ellen (főképp pont a prófétai szabadság érdekében), a fenti mondattól annak igazságtartalma ellenére befeszültem és felállt a hátamon a szőr. Az illető értelmiségi (akinek a személye most lényegtelen, de akit egyébként tisztelek) valószínűleg nem magára értette a többes számot, hanem más keresztényekre (vagy keresztyénekre), vagyis a többes szám inkább csak retorikai eszköz volt. Viszont éppen ez a furcsa kiterjesztés piszkálta meg az igazságérzetemet, és bár egyet is érthettem volna vele, nem tudtam mit kezdeni az állítással, csendben inkább ezt a cikket kezdtem fogalmazni magamban.
Az Overton-ablak elmozdítása
Overton-ablaknak a politikaelméletben azt a spektrumot nevezik, amelyen belül egy politikai törekvés elfogadhatónak látszik egy adott időben egy adott politikai közösség számára. Ha egy politikai döntés vagy politikai cél a spektrumon kívül helyezkedik el, az jelentős kockázatot jelent a politikus vagy politikai erő számára, ezért azt szokták nekik tanácsolni, hogy a politikát lehetőleg az ablak népszerű közepéhez igazítsák. A spektrum egyik szélén vannak az elgondolhatatlan döntések, innen haladunk a radikális, az elfogadható, az észszerű, majd a népszerű felé, ahonnan a másik irányba ugyanígy az észszerű, az elfogadható, a radikális, majd az elgondolhatatlan következik. A politikus tevékenysége akkor jár a legkevesebb kockázattal, ha a döntései népszerűek. Az Overton-ablak a társadalom számára elfogadható politikai célok között nyílik, azon kívül alapesetben nem tanácsos mozogni.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK