Az egyik legnagyobb kulturális különbség, ami elválasztja a szüleink és a gyermekeink generációját, illetve különféle szubkultúrákat átvágva ma is éles határvonalakat húz a civilizációnk egyik és másik fele között, a valósághoz való viszony. Erről Carl R. Trueman A modern én felemelkedése és diadala (Axioma- BKKI, 2024) című könyvében (itt és itt beszélgetünk róla) alapos eszmetörténeti áttekintést ad, expresszív individualizmusként beazonosítva azt a forradalmi változást, amely a valósághoz való megváltozott viszonyt jellemzi. De lehet egyszerűbben is fogalmazni. Doug Wilson amerikai teológus és kulturális elemző például röviden így foglalja össze a szemléletváltást:
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Filozófia
„Általa látok mindent” – a világnézeti gondolkodásról
Aki helyesen akar érteni engem, annak egy dolgot érdemes velem kapcsolatban különösen is szem előtt tartania. Ez pedig az, hogy alapvetően és meghatározóan világnézeti a gondolkodásom. Mit értek ez alatt? Ebben az esszében megpróbálom elmagyarázni, és ha kissé kacskaringós is lesz az érvelésem, bízom abban, hogy végig tudom vezetni rajta az olvasóimat. C. S. Lewisról mondta annak idején Owen Barfield, hogy amit Lewis mindenről gondolt, benne volt abban, amit bármiről gondolt. Vagyis az egész gondolkodását átjárta egy szemlélet, és ez a szemlélet meghatározta azt, ahogy az élet minden területét látta. Valami ilyesmit értek világnézeti gondolkodás alatt. Átfogó, mindenre kiterjedő, konzisztens gondolkodásra törekvést, amely az élet fundamentális kérdéseire adott válaszokon nyugszik, és a legjelentéktelenebb területeken is megmutatkozik.
Byung-Chul Han: Csillapító társadalom
A Tűzfal podcast negyvennyolcadik részében visszatérünk Byung-Chul Hanhoz, akinek már több írását kiveséztük, és ezúttal Csillapító társadalom című könyvecskéjét beszéljük át. A koreai-német filozófus szerint olyan társadalomban élünk, amelyben a fájdalom jelentéstelenné vált, ezért hiába csillapítjuk a fájdalmat, egyre több minden fáj. A mostani epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Szent Ágoston vallomásai
A Tűzfal podcast negyvenhatodik részében a világirodalom egyik legszebb kitárulkozásáról beszélgetünk, amely nem csak szép és mély, de igaz és releváns is. Szent Ágoston vallomásai ezúttal a témánk. Sok szó lesz ebben az epizódban szexről és Istenről, jóról és rosszról, akaratról és szabadságról. Mélyre ereszkedünk, hogy magasra emelkedhessünk. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!
Nem, nincs rendben a világ világiassága sem!
Sok keresztény a pogány magyarok szokása szerint fordítva ül a lovon és hátrafelé nyilaz. Abból a helyes állításból, hogy a keresztények ne legyenek világiasak („ne igazodjatok a világhoz”), azt a következtetést vonják le, hogy akkor a világ viszont lehet világias, sőt, a világnak világiasnak kell lennie, valójában ez a dolga, a nevében is ott van, hogy világ. Nem, nem arra gondolok, hogy meghagyják az államnak az Istentől rendelt sajátos szerepet, a félelmet, az adókivetést, a kardot, nem is a kuyperi értelemben vett szféra-szuverenitásra gondolok, amely elismeri a család, az állam és az egyház egymástól eltérő küldetéseit Isten valóságában (és hogy ez a szuverenitás mindhárom esetben elengedhetetlen), hanem éppen arra, hogy a világot ezektől a szempontoktól elválasztva értelmezik. Ezek a keresztények ahelyett, hogy a világ számára közvetítenék az Úr Krisztus parancsát, hogy tegye le a fegyvert („elközelített az Isten uralma, térjetek meg”), az egyház felé közvetítik a világ parancsát, hogy vonuljon félre Krisztus követeléseivel és privatizálja önmagát. Ez a fordított logika azonban maga is világiasság.

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK